Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. április 29., szombat, Archívum 2003–2007

11.
(1956 magyar sorsokban)
És jött október hatodika. A nemzeti gyász ünnepe. Talán nem véletlen, hogy a pártvezetés ekkorra időzítette a számára rendkívül kényes, de mindenképpen az egész országot megmozgató eseményt: Rajk László újratemetését.
Nagyon drámai volt az egész, az idő is olyan volt, hogy égtek a felhők, olyan sötétség volt, és iszonyú nagy tömeg gyûlt össze a temetőben, az ember nem is gondolta volna. Volt ott egy pódium, amit ők előzőleg fölépítettek erre az alkalomra, ott álltak azok, akik beszédet mondtak, a hozzátartozók, Rajk Júlia akkor a tízéves Rajk Lacikával, és baljós csönd volt, mindenki nagyon meg volt rendülve. Na most, ez egy hihetetlenül groteszk dolog volt, mindenkinek rettenetes vereség volt, mert gyakorlatilag a gyilkosoknak kellett berendezni ezt a színpadot. Ahol ezt az egészet előadták. Ott voltak a koporsók, és fölöttük a pódium, melyen ezek a szónokok álltak. És hát mindenki feketébe öltözött. Az egész temetőben, ameddig a szem ellátott, mindenütt emberek voltak. Nekik kellett a beszédeket is mondani, például Apró Antal mondta a gyászbeszédet. Úgyhogy ez valami hihetetlenül groteszk és rémes dolog volt. De beszélt Szász Béla is, aki írta a Minden kényszer nélkül címû gyönyörû könyvét. ? is egy volt ott, a börtöntársak nevében beszélt nagyon szépen? Az egész, mondom, olyan baljóslatú és drámai volt, főleg a tömeg nagysága. Mindenki rettenetesen félt, hogy a tömeg innen kiáramolva valamit csinálni fog. De nem, akkor nem történt semmi. Én például nagyon csodálkoztam, mert valahogy az volt az ember érzése, hogy ennek a feszültségnek meg ennek a drámaiságnak valahol ki kell törnie. Annyira érződött az emberekben az a sok elfojtott harag. Akkor nem történt semmi, de hát nem sokkal rá igen. (Holda Alice, Budapest)
A magyar híradó képeket sugárzott a temetésről, az már jelezte az elégedetlenséget. Kétszázezer ember vett részt. (Filep István, Debrecen)
A Tiszta Szívvel egyetlen és első száma meg is jelent, és október hatodikára készült el, a dátum a 14-e lett volna, de október hatodikára elkészült, és Rajk temetésekor osztogattuk. És Rajk temetésén a főiskolásokkal együtt szerveztük meg a legelső tüntetést. Az október hatodiki tüntetést... Eljártunk más egyetemekre is szervezni, kapcsolatokat teremteni. Ifj. Domokos Pál Péterrel együtt mentünk... Én nagyon jóban voltam vele is, az idős Domokos Pál Péterrel, a fia máig is barátom. Petivel jártunk lázítani a Képzőmûvészeti Főiskolára. Ott ismertem az osztályidegen Darázs Marit, akiről nyomban közölték a fiúk, hogy egy megközelíthetetlen... Na, velük együtt megszerveztük ezt az október hatodiki tüntetést, ahol először hangzott el, hogy ,,ruszkik, haza?. Ez Rajk temetése után volt. S már ott elhangzott a ,,ruszkik, haza?. Végigvonultunk a különböző utcákon, az Andrássy úton, odamentünk az orosz követség elé, és ez nagy föltûnést keltett, annyira, hogy az ávósok azt sem tudták, hogy mit csináljanak, ilyennel még nem találkoztak. Nem volt parancsuk, hogy mit reagáljanak, nem tudták. Néztek, néztek... (Máté Imre, Budapest - München)
*
És elkezdett mocorogni a mély. A ,,valaminek történnie kell? lassan történésekbe csapott át.
Szegeden október 16-án megalakították a MEFESZ-t, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetét. És az itt elfogadott 12 pontot 16-án, illetve 19-én vitték fel a mûszaki egyetemre. Ebben volt Szeged kezdeményező. (Dr. Fejér Dénes, Szeged)
Szegedről két joghallgató jött Pestre, a 22-i gyûlésen szóhoz jutottak, s elmondták, hogy megalakították a magyar egyetemisták és főiskolások szövetségét. A 22-i gyûlésünk az Aulában, a Mûegyetem aulájában volt, kb. három-négyezer diák jött össze, és amikor elterjedt a híre, hogy a Mûegyetemen mi van, az egyetemekről jöttek a küldöttségek. Először az egyetemisták problémáiról volt szó, aztán ráterelődött a hangulat az ország problémáira, minden tanszék képviseltette magát. Olyan kérdésekről volt szó, hogy a parasztság helyzete, új kormányt Nagy Imre vezetésével, ezek a pontok ismertek, végül a magyar uránérc helyzetéről, a választások kiírásáról, a sajtószabadságról, a végén a szovjet csapatok kivonulásról. Először 14 pontban állítottuk össze, s 11 óra felé elkezdődött ezeknek a pontoknak az átfogalmazása és sokszorosítása. Szerettünk volna a rádióhoz eljutni, elküldtünk egy küldöttséget a rádióba, ahol hajlandók lettek volna beolvasni néhány pontot, a szovjet csapatok kivonását nem. Így nem került sor rá. Az ülés kb. éjfélig tartott, éjfél körül úgy határoztunk, hogy másnap az ismert lengyel eseményekkel szolidaritást vállalva felvonulunk a Bem térre. (Ribóczky László, Budapest)
És közvetlen 23-a előtt a Mûegyetemen megalakult az a bizottság, másnap nálunk az ELTE-n is megalakult. Megalakul egy kör, aminek Március 15-e Kör a neve. És azt határoztuk el, hogy a Petőfi Körrel azonos módon próbáljuk azt a fajta szellemiséget, amely immáron kiszabadult a palackból, a magunk módján terjeszteni. Volt egy lapunk nekünk, újságíró szakosoknak, és elhatároztuk, hogy ezt az újságot is ennek a szellemiségnek a szolgálatába állítjuk. Aznap este a színházteremben, ami valamikor kápolna volt, megalakult a Március 15-e Kör, és közfelkiáltással, amikor választásra került sor, az egyetemisták közül engem választottak a vezetőségbe. Két tanársegéd került oda még, Pozsár István az egyik, a másik pedig Varga János. Elhatároztuk, hogy mi is részt veszünk a szolidaritás-tüntetésen, amit másnapra, 23-ára terveztek. (Molnár V. József, Budapest)
Október 22-én a Mûszaki Egyetemen megalakult az úgynevezett Egyetemi Diáktanács. Amelyik szintén igen nagy szerepet vállalt az ?56-os eseményekben. A Diákparlament és a Diósgyőri Gépgyár Munkástanácsa, mind a kettő olyan érdemeket szerzett az ?56-os miskolci eseményekben, ami nem kerülhető meg. (Csorba István, Miskolc)
Akkor kiderült, hogy a forradalom előtt napokkal a Tiszán át hidat építettek a szovjet tankoknak, és azon keltek át. Ennek előzménye, hogy 22-én, miközben mi tartottuk az alakuló ülést, vagy talán egy nappal vagy két nappal előbb, nem tudom egész pontosan, valamikor nem sokkal 23-a előtt, volt egy tüntetés az akkor még meglévő Nemzeti Színháznál, és ezt a tüntető csapatot a rendőrség feloszlatta. Néhány embert le is tartóztattak közülük, és az Ávótól komoly dorgálást kapott Kopácsi, hogy mért avatkozott bele ebbe a dologba, ennek a felszámolása nem a rendőrség, hanem az Ávó dolga lett volna. Ilyenből tudtunk következtetni arra, hogy provokáció volt az, csak egy kicsit jobban sikerült, mint gondolták. Provokáció volt, hogy azt az értelmiséget, aki már hónapokkal előbb nem csak a Petőfi Körben, hanem más módon is elégedetlenségét fejezte ki, kivonják a forgalomból. Érezték a bolsevikok is, hogy pattanásig feszült a helyzet, és provokálni kell egy rendszerellenes tüntetést, a provokáció jó ürügy lett volna számukra, hogy a lázító értelmiséget kivonják a forgalomból. Függetlenül attól, hogy ott volt azon a színház előtti tüntetésen, vagy nem. Mert az teljesen másodlagos volt. (Molnár V. József, Budapest)
Debrecenben a budapesti Petőfi Kör mintájára szerveződött egy úgynevezett Kossuth Kör, amelyet fiatal egyetemi tanársegédek - többek között Für Lajos, a későbbi honvédelmi miniszter - szerveztek, és október közepén került sor egy hatalmas politikai fórumra Debrecenben a megyeháza dísztermében. Több száz ember vett részt, a fórum vendége volt Losonczi Géza, a Nagy Imre-csoport egyik vezető egyénisége, Benjámin László, a költő, és ott már felvetődött mindaz a feszültség, ami az emberekben benne volt, ott már a többpártrendszer gondolata is megfogalmazódott, s azon már munkások, értelmiségiek érezték, hogy van valami a levegőben. (Filep István, Debrecen)
Ugyancsak a Petőfi Kör analógiájára október 20-án megalakították a József Attila Kört. Egy két-háromszáz fős nagyteremben kb. kétezren voltak, tehát ott mindenütt ültek, álltak, tömve volt a terem, és hát ugye voltak beszámolók, hozzászólások, minden. (Dr. Fejér Dénes, Szeged)
A 23-a előtti napokban delegáltak bennünket egy országos diákparlamentbe Budapestre, ahol az ország minden egyeteméről és főiskolájáról összesereglettek diákküldöttek, párt- és állami vezetőkkel tárgyaltak, sőt, még a hadsereg vezetőivel is. (Buda Ferenc, Debrecen)
Pécsett is 22-re diákparlamentet hívtak össze a helyzet megvitatására. Ez volt a forradalom nyitánya. Kis Dénes elsőéves pedagógiai főiskolai hallgató Velünk vagy ellenünk címû verse ezekre a nagy napokra született? (Bárdi László, Pécs)
A folyóirat, a tüntetés a népiek befolyását az egyetemen nagyon megnövelte, s a népszerûségét is. Az urbánusok úgy érezték, hogy ők lemaradtak, és akartak valami nagyobb dolgot csinálni. Ez a nagyobb dolog úgy lett, hogy mikor az oroszok felvonultak Varsónál, akkor az urbánusok fővezetője, Gömöri György, aki éppen lengyel szakos volt, tehát jól ismerte a lengyelországi eseményeket, kitalálta, hogy egy tüntetést kell szervezni a lengyelek mellett, szimpátiatüntetést. De ezt megelőzi még valami, hogy még én is itt követtem el egy irtózatos, végzetes nagy hibát. A világirodalom professzora, Kéry László összehívatott bennünket, Gömörit, engemet és még néhányat, és azt a javaslatot tette, hogy egyesüljön a két folyóirat. Mondtam neki, milyen két folyóirat, professzor úr. Hát azt mondja, a Tiszta Szívvel és az, amit Gömöriék terveznek. Akkor azt mondtam neki, professzor úr, egy létező folyóirat nem tud egyesülni egy nem létezővel. Ez egy végzetes hiba volt, mert ez húzásra kényszerítette az urbánusokat. És akkor ők akartak valami nagy dolgot, és ebből lett a forradalom. ?k szimpátiatüntetésre kértek engedélyt az államtól vagy a párttól, és kaptak. Az egyetemi színpadon fölszólaltam, hogy várjatok két napot, várjatok még egy napot. Nem várunk. S mondták, hogy miért akarsz te váratni bennünket, és mondtam, mert nincs fegyverünk, és közénk lőnek, és nincs, mivel visszalőni. Azt mondtam, hogy három nap múlva már vissza tudnánk, mert vidéken már gyûjtjük a fegyvereket. Azt mondta, őrült, le vele. Egy külön csoda hát, hogy még beválasztottak az akkor alakult MEFESZ vezetőségébe. Na, ebből keletkezett a forradalom. Gömöriék engedélyt kaptak arra, hogy egy tüntetést szervezzenek. ?k nem akarták megdönteni a rendszert, ők megreformálni akarták. Azt hiszem, ez volt a sarkalatos különbség köztünk, népiek és urbánusok között, hogy ők megreformálni akarták, ami fából vaskarika, s amit már nem lehetett. (Máté Imre, Budapest - München)
Tehát egy nappal előbb már megszületett a 16 pont. Október 22-én este és éjjelre született meg. (Vanek Béla, Budapest)
Hozták a hallgatók az egyetemistakiáltványt, a 16 pontost. Eljött egy küldöttség, mint parancsnokhoz, hogy írjam alá. Most ez az én kiáltványom vagy az egyetemistáké? Az egyetemistáké. Na, akkor csak annyit írok rá, hogy egyetértek vele. Mert nem az én kiáltványom. S alá is merem írni? Igen, aláírom. Azt, hogy egyetértek vele. Na, ez jó. (Márton András, Budapest)
Aztán: létrejött egy egyezség a két egyetemi csoport között, hogy együtt csináljuk végül is a tüntetést, de nekem nagyon rossz érzésem volt, éreztem, hogy nem lesz olyan sima semmi. Nyomott a felelősség! (Máté Imre, Budapest - München)
Este az egyik évfolyamtársunk, Kertész László, aki fenn volt Budapesten a MEFESZ gyûlésén, letelefonált Debrecenbe a Nyugati pályaudvarról, mikor már indult volna az éjszakai vonattal Debrecenbe, hogy Budapesten délután két órakor a mûegyetemisták tüntetést szerveznek, követelik Rákosi bíróság elé állítását, Gerő leváltását, Nagy Imre visszahelyezését, szimpátiatüntetés lesz, s jó lenne, ha Debrecenben is történne valami. Akkor este a Benczúr utcai diákszállóban harmad-, negyedéves hallgatók összedugták a fejüket, hogy tényleg itt, Debrecenben is kéne csinálni valamit, hogy ne csak Pesten legyen. Mi csak ennyit tudtunk. (Filep István, Debrecen)
Rozsdásodik az ősz címû versem úgy hangzik, hogy: ,,Rozsdásodik az ősz, már vérvörösen, / Mind lehullik a földre a sok levél, / Szomorú lesz az utca, és csupa vér.? (Máté Imre, Budapest - München)
Kedden délelőtt már én sportfelszereléssel indultam az egyetemre, sőt, moziba mentünk, azt a filmet néztük - egy olasz film volt -, hogy Holnap már késő? Utána ebédre a menzára mentünk, és ott kezdték osztogatni a kis lengyel piros-fehér zászlócskákat, mivel ugye a lengyel eseményekre válaszolva mondtuk, hogy tüntetünk. (Dr. Szabó Endre, Budapest)
És elkezdődött?
GAZDA JÓZSEF
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-04-29: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás