Az RMDSZ elnöke beszédében figyelmeztetett, mindezek ellenére ,,nem szabad óvatlannak lenni, mert a Kárpát-medencében még minden visszafordítható, elég odafigyelni arra, hogy mi történt Szlovákiában". A politikus kifejtette: azért haltak meg Damjanich Jánosék, mert szabadságot akartak a magyar nemzetnek, és ezáltal minden népnek, minden embernek. Emlékeztetett arra, hogy húsz esztendeje szintén a szabadságért haltak meg sokan Temesváron, Bukarestben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Aradon és máshol. ,,Tíz évvel ezelőtt a Szabadság-szobornak kellett visszaadni a szabadságát, de ettől tulajdonképpen nem a szobor, hanem mi lettünk szabadabbak a lelkünkben" — mondta Markó Béla. A Szabadság-szobor hányattatott történetét felidézve állapította meg, hogy végül mégis áll az emlékmű, és a Tűzoltó téren, ahol helyet kapott, végül mégis loboghatott a piros-fehér-zöld zászló.

Szabó Imre magyarországi környezetvédelmi és vízügyi miniszter beszédében hangsúlyozta: az aradi vértanúk az egész magyar nemzet mártírjai, nem megosztó, hanem nemzetegyesítő személyiségek, akikre együtt emlékezünk a világ minden szegletében, ahol magyarok élnek. Gheorghe Falca, Arad polgármestere köszönetet mondott azoknak a magyar tisztségviselőknek, akikkel együttműködve az elmúlt években sok mindent meg tudtak valósítani a város fejlesztéséért. A polgármester szerint Aradon megértették, hogy a szabadság mindenkié, és ma már a magyar Szabadság-szobornak helyet adó Megbékélési Park ennek a szellemiségnek a hordozója.