Nemzet-nemzetiség: Budai találkahely

2006. május 4., csütörtök, Archívum 2003–2007

Felavatták Németh László szobrát
Szoboravatón, azaz értelmiségi találkán voltunk Budán, a Pasaréti út és a Radna utca találkozásánál, négy megállónyira az 5-ös busz Moszkva téri állomásától, egy fûtől, fától, cserjéktől ligetes kedves helyen, amelyet a mostani év májusától így jelölnek meg a találkahelyet keresők: ,,a Németh László szobránál?.
Előbb esett az eső, nyakunkba csepegett - mi az hogy, csurgott - a fák nehéz ágairól a lé. Áztunk, akár az ország a szó sokféle értelmében, aztán friss fényt, világosságot hintve kisütött és megcirógatta a jelenlévők arcát a nap, a szoborról lerántott lepel helyébe fényfátylat helyezett, amely elénk sejtette Csíkszent­mihályi Róbert szobrászmûvész alkotásának szokatlanul finom és míves rajzolatát, a gondolkodó, sorvadásos, suvadásos sorsunkon töprengő Németh Lászlót.
A bolondos, voksos április hatalmas, vörös lufis, sálas, lobogós és pólós vagy a narancsszínbe öltözött nagyrendezvényei után ez volt Budapesten az első olyan találkozó, amelyen nem vásznak és pántlikák lobogtak, hanem - egyébként kivétel nélkül - a megszólaló értelmiségiek Németh Lászlót közénk idéző szelleme. Mint ahogyan a gondosan szerkesztett meghívó illyési idézete mondja:
,,A szellemi életmûködés különös törvénye a föld minden részén, hogy a nagy alkotók haláluk után, amidőn nevük a kandeláberek lángjától is segítve országosan megragyog, átmenetileg homályba merülnek. Hogy aztán - néha bizony hosszú idő után - már állandó fénnyel merüljenek ismét föl-föl, most már nem a napi életnek, hanem a szellemi életnek korok fölötti csillagrendszerébe. Németh László életmûve nem került efféle purgatóriumi homályba.?
Szóval, egy új, ,,a Németh László-szobornál? nevû találkahelyen voltunk. A Kárpát-medence sokféle szegeletéből jöttünk, a virágkoszorúk elhelyezésének névsorolvasásos seregszemléjén derült ki, hányféle helyről, miféle országokból érkeztünk, mert természetesen jelen voltak a szülőföld, Nagybánya képviseletében is, ott voltak Németh László számûzetési helyének-helyeinek reprezentánsai, a nevét viselő iskolák, intézmények küldöttei, a Németh László Társaság, a Bethlen Gábor Társaság, az Írószövetség, lapok és folyóiratok, írók és mûvészek. És természetesen jelen voltak a családtagok, leszármazottak - szóval, sokan voltunk.
A mûvelődési vagy a kulturális minisztérium hivatalviselői nem voltak jelen, de senki sem firtatta, hogy miért. Olasz Sándor, a társaság elnöke köszöntötte a jelenlévőket, Mádl Ferenc mondott szoboravató szavakat, Szabó István református püspök áldását hallgattuk, Nagy Gáspár Éjszakáimban lámpafény versét mondta el, Szabó András Pilinszky-verset szavalt, a Tamási Áron Általános Iskola Bartók-népdalfeldolgozásokat adott elő, Bánffy György Csoóri Sándor Németh Lászlót méltató esszéjéből olvasott fel, s az egész rendezvénynek Csoóri adott súlyos nyomatékot, ő mondott az el-elbóbiskoló, nyakabicsaklott magyar szellemet ébresztő szavakat:
,,Ha valaki pedig váratlanul azt kérdezné tőlem, ki ma a mi legvakmerőbb, legtevékenyebb és legforradalmibb írónk, szemrebbenés és olcsó szellemeskedés nélkül az ő nevét mondanám. Mert Németh - ellentétben sok jó íróval is - többnyire nem egyszerûen a jelen idejû gondokkal foglalkozik, hanem olyanokkal, amelyek megelőzték vagy túlélték az időt. Vagy túl fogják élni! Kimondok egy otthonos, lágy, tavaszi fogalmat: Kert-Magyarország, amelyet meg lehetett volna teremteni, de utána gyorsan az erőszakos téeszesítésre kell gondolnom, amellyel tönkreverték a több száz éves magyar parasztságot. A maradéka följön néha tüntetni a kormány ellen, traktorokkal, de hol vannak azok az írók, azok az értelmiségiek, akik Németh László hitével odaállnának melléjük, s az egykori Kert-Magyarország kicsinyített alakzatát rajzolnák oda eléjük? Vagy nézzünk egy másik ügyet: a rádiók és televíziók hatását az ország lakóira. 1934-ben Németh László kidolgozta, hogyan szolgálhatná a magyar rádió a magyar mûvelődést és a minőségi tájékozódást. A rádió egymagában hasznosabb lehetne, mint száz újság és száz folyóirat. Igazán sajnálhatjuk, hogy a televízióról nem írt egy hasonló ?használati utasítást?, amelyben elmondhatta volna, hogyan kell megőrizni hagyományainkat, újra és újra megtisztítani nemzeti önismeretünket. Időnként láthatóvá tenni azt is, amit eredetiségünk honlapjára írtak föl számunkra a századok.
Két fogalmat emeltem csak ki az író életmûvéből: a Kert-Magyarországot és a rádió feladatát. És máris tolonganak utánuk a sajátos Németh László-i fogalmak: Az értelmiség hivatása, A minőség forradalma, Faj és irodalom, Kiforgatnak a múltunk­ból, Író és hatalom, A jobbak egységéért, a Harmadik út, Magyarok, kibékülni, Magyarság és Európa. Csupa-csupa olyan fogalom, amely nem egy letûnt múltat idéz, de szinte elevenebb jelent, mint amilyenről mi írunk.
Ki írta meg például a Harmadik szárszói beszédet közülünk, amelynek a rendszerváltásról és a demokráciáról kellett volna szólnia? Milyen is lesz az? S kik csinálják? A megtaposottak és a megtaposók együtt? Jó, legyen így! De azért valami különbségről mégis érdemes lett volna töprengenünk. Ha többről nem is, de annyiról igen, hogy az ötvenhat utáni Kádár-rendszer erős emberei, besúgói legalább két választásnál ne szavazhassanak, és legalább tíz évig ne kaphassanak politikai szerepet. Mert ha ez nem történik meg, sohasem lesz Magyarországon demokrácia.
És most itt tartunk! A történelmi mulasztásnál. Három évtizedes ellenzéki múlt után ismét ellenzéki írónak kell maradnom. Saját hazámban újra kisebbséginek.
Németh László - mint tudjuk - fiatal író korában a magyar szellemi erők organizátora akart lenni. Ez sikerült is neki. Ma már csak a magyar szellemi erőknek kell fölnőnie hozzá, hogy kerek lehessen egyszer, mégis a világ.?
Ekképpen Németh László budai szoboravatása manifesztációvá lőn. Az áprilisi voksolás után az első olyan értelmiségi találkozó az új találkahelyen, amely inkább felrázó volt, mint megrázó, s amelyet Németh László szép, szelíd, egész alakos ülő szobra tekintetével pásztázott végig. Névsorolvasást is tartott, számba vette a jelenlevőket, megmérettetés alá vonta az igazolatlan hiányzókat és a távol maradókat, mi pedig, a jelenlévők tízévnyi, húszévnyi egymás nem látása után örvendezve fedeztük fel távol élő barátainkat, és azt, hogy még vagyunk, s esetleg olyanok is vagyunk, mint amilyenek egykor voltunk.
És minden előzetes programunkat felborítva, a budai szobornézőben újabb találkákat-találkozásokat beszéltünk meg, legközelebb május 7-én, a Budakeszin leleplezendő Himnusz-emlékmûnél.
Jó jelen lenni ugyanis olyan helyeken, ahol Németh László tekintete követi szemünk állását, s a Himnusz meg a Szózat rázza és fogja együvé el-elkószáló gondolatainkat.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép