Gyöngyike tizedik osztályos a Bod Péter Tanítóképzőben, szenvedélyes gyöngyfűző, a művészetek körébe sorolandó olyan kismesterség művelője, amely a mi világunkban egyre inkább visszaszorul. Az előző századok gyöngyös fénykorszakaiban a lányok, az asszonyemberek ékességét nem a bőrfestékek, tetoválások, a különböző testrészekre, orra, ajakra, köldökre, szemhéjra és máshová felcsípett, felszúrt karikák, gömbök és egyéb fityegők képezték, hanem, amint ezt a gazdag névanyag is bizonyítja, egyik legszebb hangzású szavunk, a gyöngykoszorú, gyöngylánc, gyöngyház, gyöngyös párta, gyöngyfüggő, gyöngyös keszkenő, gyöngyös mellény, gyöngyrózsa, gyöngyhímzés, gyöngyfüggöny és sok-sok társa nemcsak az asszonyi testrészeket, hanem nyelvünket is kigyöngyözte. Szóképzésünk páratlan szócsaládot alakított ki, mert van gyöngyélet, gyöngyharmat és gyöngyhalász, gyöngyhímzés és gyöngyírás, gyöngyvirág, gyöngyvászon, no meg van gyöngytyúk, gyöngyöshurka és fagyöngy is. Népköltészetünk, műköltészetünk kedvelt, a gyönyörűnek társszava.

Gyöngy szavunk megfelelője minden ótörök és török nyelvben megtalálható, a nők természetes ékességét hatványozó díszítőelem, amelynek fűzésére Gyöngyös Gyöngyike most a Bod Péter alkotótáborban akkora türelemmel hódol, réges-régen, még Ázsiából hoztuk magunkkal, s gyönyörű az, ha valaki a régmúltból ezeket az értékeket elő- és kigyöngyözi.