Nyílt tér: Ötven éve éretten

2006. május 26., péntek, Archívum 2003–2007

1956-2006
Fél évszázadnyi időt jelöl a két évszám közé illeszthető napok, hó­napok sora. Óriási idő, kimondani is sok, s most mégis úgy tûnik, mintha csak úgy elszaladt volna. Pedig rengeteg történéssel telített ez a fél évszázad - nemcsak a mi kicsinyke életünkben, hanem nagyobb mércével mérve is. Alig léptünk ki középiskolánk kapuján, s kerültünk többen főiskolára, egyetemre, máris feldübörgött a föld, az öröknek hirdetett szocialista tábor falain repedés esett, méghozzá Budapesten. Olyan repedéseknek bizonyultak ezek, melyeket már nem lehetett soha befoltozni. Hiába jöttek a tankok nagy robajjal, angyalok vitték világgá a hírt a csodáról: bizony tarthatatlan a szocialista tábor egysége, mert nem közös elhatározásból álltak össze a béketábor országai, hanem erővel kényszerítették rájuk a csatlakozást.
Ennyit ?56-ról, erről az évről, mikor elindultunk tovább tanulni, dolgozni, felnőtté válni. És felnőttünk, mert fel kellett nőnünk, megtanított az Élet az életre, apákká, anyákká váltunk, unokákkal bubáztunk, s jött nagy csendben, rejtőzködve a változás - rendszerváltásnak mondják egyesek, pedig még a fennforgók hada sem cserélődött ki igazából. Úgy mondhatnám, felemás új világ, amibe jutottunk. Szabad beszélni, szabad jönni-menni, munkát vállalni külföldön, lehet pártot alapítani (persze, nem etnikai alapon). Létre is jött a milliomosok pártja, a szegények pártja, a volt politikai foglyok pártja, csak a lóherélőknek nincs még pártjuk vagy szövetségük, mert a méhészeknek már van, s úgyszintén szövetségbe tömörültek a színházi alkalmazottak is.
Itt volnánk hát, ötven évvel a hátunk mögött. Mi voltunk a frissen létrehozott baróti középiskola második érettségiző évfolyama, mi vagyunk, akik ott először tartanak ötvenéves találkozót. Ezért is különb öröm és ünnep, hogy itt lehetünk, akik még vagyunk, s leróhatjuk kegyeletünket eltávozott tanárainknak, évfolyamtársainknak, mindenkinek, aki iskolánk személyzetéhez tartozott. Isten adjon nyugodt pihenést mindeniküknek.
Magunknak azt kívánom, hogy még találkozhassunk ezután is, minél több alkalommal, ha lehet, s az iskolának, hogy legyen tanulója a továbbiakban is, ne menjenek el gyerekei ennek a tájnak más országokba, legyen maradásuk szülőföldjükön. Adja Isten, hogy így legyen!
Márkó Imre
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép