Riport: Természetvédelem bonyodalmakkal

2006. május 26., péntek, Archívum 2003–2007

Vihart kavart nemrég egy békésnek tûnő ügy: felső-háromszéki erdőtulajdonosok, egy magánerdészet ellenezte a Nemere-hegységbeli, tízezer hektáros természetvédelmi terület létrehozását, mondván: a rossz törvények olyan megszorító intézkedéseket írnak elő az amúgy is nehezen lélegző térségre, hogy emiatt a falubeliek megélhetése is veszélybe kerül. Mások azt mondják, nem olyan súlyos a helyzet, mint amilyennek látszik, de tény, hogy ma több önkormányzat, közbirtokossági tag fogalmazza meg: nem ellenzik a természeti értékek védelmét, viszont a hagyományos mezőgazdálkodóknak is élniük kell. Sokakat foglalkoztató kérdéssé vált, miként lehet úgy rendezni térségünkben a rezervátumok ügyét, hogy minden érintettnek jó legyen.
Tiltakozik a Veresvíz Egyesület
Háromszéki természetvédelmi területekre vonatkozó határozatot készítenek elő a megyei tanács szakemberei, s bár e törvény betûje csak helyi védettséget biztosít a rezervátumoknak, a jogszabály az Európai Unió kapujában mégis jelentős. Ugyan az önkormányzat 2001-ben hozott 39-es számú határozata megjelölt 34 ideiglenesen védett térséget, a földre és erdőre vonatkozó tulajdonviszonyok megváltozása szükségessé tette a kérdés újragondolását. Hogy ez nem megy a legsimábban, bizonyítja, hogy a felső-háromszéki közbirtokosságokat tömörítő Veresvíz Egyesület hevesen tiltakozni kezdett a Nemere-hegységben elképzelt 10 000 hektáros természetvédelmi terület létrehozása ellen. A botrány akkor robbant ki, amikor megjelent egy sikeres pályázat híre (Háromszék, 2006. február 10.), miszerint a megyei tanács pályázata révén egy 44 500 lej értékû projekthez nyert hatvanszázalékos támogatást az Országos Környezetvédelmi Alaptól, elkezdhetik a védetté nyilvánításhoz szükséges dokumentáció elkészítését. A felső-háromszéki erdőtulajdonosok többek között azt kifogásolták, hogy megkérdezésük nélkül döntöttek.
A kézdialmási magánerdészetet is magában foglaló felső-háromszéki Veresvíz Egyesületnek húszezernél több tagja van, a tevékenységükben érdekeltek száma negyvenezer körüli - magyarázza ifj. Rancz Sándor erdésztechnikus, az egyesület és a magánerdészet elnöke. A 2003-ban létrehozott magánerdészet egyike a megye hét hasonló vállalkozásának, pontosabban ez az elsőszülött. Pillanatnyilag mintegy 12 000 hektárnyi erdőterületen gazdálkodnak, szerződéseik vannak a szárazpataki, szentléleki, bélafalvi, kurtapataki, esztelneki, csomortáni, almási és sárfalvi közbirtokosságokkal. Az erdők egy része átnyúlik a szomszédos Bákó megyébe? Ahol a Nemere-hegység keleti részén létrehoztak egy országosan védett, 3491,2 hektáros területet, amiből közel ezerhektárnyi erdő (értesülésünk szerint 867,2) a háromszékiek - almási közbirtokosság, valamint kézdivásárhelyi és almási önkormányzat - tulajdona. 2005 májusában a Nemere nevû rezervátumra, igen vitatható módon, megszerezte a gondnoki jogot a bákói állami erdészet fennhatósága alá tartozó Târgu Ocna-i erdőkerület. Utóbbi - vélhetően főként vadásztatási szempontokat szem előtt tartva - felháborító intézkedéseket léptetett életbe a felső-háromszéki erdőtulajdonosokkal szemben. Az ottani keserû tapasztalat miatt a Versvíz Egyesület eleve fenntartással fogadott minden újabb természetvédelmi kezdeményezést.
Rossz példa a szomszédból
Ifj. Rancz Sándor meglehetősen borúlátóan sorolja a tízezer hektáros felső-háromszéki természetvédelmi terület elleni tiltakozás okait: semmi bajuk a természetvédelemmel, de a törvényeket olyan rosszul alkották meg, hogy egyáltalán nem kárpótolják a tulajdonost; ha megalakítják a rezervátumot, az egyszerûen azt jelenti, hogy éveken át hiába járták végig ezt a kálváriát, nem gazdálkodhatnak erdeikben, fakitermelést nem végezhetnek. - Ha a törvényt szépen átolvassa valaki, rájön, hogy jogszerûen nem csinálhat semmit, ez oda vezet - folytatja -, hogy megszüntetjük a magánerdészetet, megszüntetjük a közbirtokosságot, és teljesen pénz nélkül maradunk? Törvény szerint a védett területekre nem kell adót fizetni, de ez minket nem boldogít, mert az semmi, mi adómentességgel nem tudjuk fenntartani a személyzetünket, nem tudjuk a közbirtokossági tagokat valamennyire kifizetni.
- Ha az állam rezervátumot akar, azt, hogy értéket védjen, akkor kárpótolnia kellene a magántulajdonosokat azért a jövedelmért, amelytől elesnek - foglalja össze. Azt mondja, hogy a szóban forgó tízezer hektáros terület nagyjából az ő tizenkétezer hektárjukon van, mintegy 2000 hektár átnyúlik Bákó megyébe, de ott is már ,,megvan a cirkusz?, törvénytelenül létrehozták az ottani rezervátumot, a tulajdonosokat csak utólag értesítették, és ott ,,az a tapasztalatunk, hogy ez nagyon súlyos következményekkel jár, nem tartanak be semmit, már fenyegetőzni is kezdtek, hogy még a területünkre sem léphetünk be?. Szerinte a háttérben az van, hogy ,,kezet akartak tenni? a vadászatra, és fájt nekik, hogy azt a területet vissza kellett adniuk a tulajdonosoknak, ezért mindent megpróbálnak, akadályokat emelnek. Sőt, azon a területen évente kitermelhetnének közel 8000-9000 köbméter fát, amiből idáig egy esztendőben nem termeltek ki 2000-3000 köbméternyit. Egyelőre semmit sem tudnak a bákóiakról, állandósult a bizonytalanság, nincs kivel tárgyalniuk, semmilyen kapcsolatot nem tartanak. ,,Úgy képzelem el az egészet - hangoztatja az erdésztechnikus -, mint amikor hajdan földet foglaltak, vagy amikor államosítottak, és azt mondják, kész, mi ezeket leigáztuk??
Féltik a megélhetést
A lassúági, veresvízi lápvidéken a tulajdonképpeni, szigorúan védett övezetet nem ellenzik. Rancz Sándor úgy fogalmaz, ha valaki valamit meg akar védeni, ők is besegítenek, vagy ,,ha rezervátumot akarnak létrehozni, akkor tisztességesen üljenek le a tulajdonosokkal, beszéljék meg, megvannak az üzemterveink, ki tudjuk számítani, hogy az nekünk mekkora kárt jelent, s akkor az állam fizessen kárpótlást?. Egyelőre azonban várják a megyei tanács természetvédelmi területekre vonatkozó határozatát, de kitartanak álláspontjuk mellett. Már csak azért is, mert a törvényben szerinte olyasmik vannak, ,,amit a leszegényedett Felső-Háromszék lakóinak nagyon meg kell gondolniuk?. Példaként említi a jogszabálynak a rezervátum szomszédságára vonatkozó, ,,rejtett? előírását: a megfelelő település közigazgatási területére a természetvédelmi terület gondnoka ugyanolyan kötelezettségeket szabhat ki, mint a rezervátumra. Ez azt jelenti, magyarázza, hogy mivel a szóban forgó védett övezet egy része Almás területén van, melynek a közigazgatási határa a felső-háromszéki medencébe, a mezőkig ér, a pityókával, mezőgazdasággal foglalkozó székely ember számára itt a biogazdálkodáson kívül minden egyéb megszûnhet, permetezést, mûtrágyázást szóba sem lehet hozni. Akár egy tízáras védett terület gondnoka is meg tud bénítani egy községet, egy medencét, nem csak az erdőgazdálkodást bénítják meg, hanem a mezőgazdaságot is, még azt a keveset is, ami a székelynek maradt - vélekedik. Ha az említett tízezer hektárt vesszük, akkor ebbe beletartozik az egész Felső-Háromszék, és ez nem csak a mezőgazdaságra, hanem az állattenyésztésre is nagy hatással van, mert törvény szerint legeltetni sem szabad. Ez szerinte egy ,,gyorsan összekalapált törvény?, amire senki nem figyelt oda, emiatt ,,olyan veszélyek leselkednek ránk, hogy én ebben a dologban azt is látom, hogy ezzel gazdaságilag az amúgy is már megszabdalt Felső-Háromszéket teljesen tönkreteszik, semmijük sem marad?, úgyhogy azért ellenzik az említett természetvédelmi területet, mert a törvényben ,,nagyon veszélyes dolgok vannak?.
Papucs András, a megyei önkormányzat természetvédelmi tanácsosa tucatnyi háromszéki települést járt végig, tájékoztatta a kérdésről az érintetteket. Azt mondja, a jogszabályok valóban tartalmaznak képtelenségeket, ellentmondóak az állami és a magánerdők kitermelésére vonatkozó részek is, ám a felső-háromszékiek aggodalmával kapcsolatosan úgy véli, sehol nem volt példa arra, hogy egy védett terület gondnoka beleszólt volna egy település mezőgazdálkodásába, korlátozta volna valamiben a helybelieket. Benedek Barna vadgazdamérnök is úgy látja, a tulajdonosoknak nem kell félniük, beleszólásuk lesz a védett területet szabályozó kezelési tervbe. A megélhetési aggodalmakkal kapcsolatosan úgy értékeli: ,,nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik?.
Megegyezést remélnek
Kell-e ezek után Háromszéknek természetvédelmi terület? - kérdeztük a megyei tanács elnökétől. Demeter János azt válaszolja, természetesen kell, számára ez nem kérdés, hanem az a lényeg, hogy Kovászna megyében vannak olyan természeti értékek, amelyeket kötelességünk védeni. Szerinte ahhoz, hogy egy természeti adottságokkal rendelkező terület törvény értelmében rezervátum vagy más jellegû státust kapjon, a védetté nyilvánításhoz nagyon komoly megalapozó kutatómunkára van szükség, ami viszont nagyon sok pénzt jelent. Amikor a megyei tanács 2001-ben meghozta a természetvédelmi területek ideiglenes védettségéről szóló döntését, az egyféle tulajdonosi struktúrában történt, hiszen akkor még nem voltak magánerdők. ,,Szerintem akkor jól határoztunk, mert meg tudtuk fékezni az állami erdészet féktelen erdővágását. Időközben változott a tulajdonosi struktúra, és most egészen más a helyzet, viszont azok a területek ettől még védendőek maradtak? - érvel a tanácselnök.
,,Most azt az időszakot éljük - folytatja Demeter -, amikor tényleg felül kell bírálni, újra kell értékelni jó néhány esztendeje elkezdett törekvéseinket, de jó szándékunk ellenére egy szerencsétlenre sikerült, rossz kommunikáció miatt abba a helyzetbe kerültünk, hogy nagyon világosan meg kell értetnünk a tulajdonosokkal, mi az elképzelésünk, tehát messzemenően nem államosít senki, nem vesz el senki semmit, csupán közös érdekké kell tenni a természetvédelmet. Hiszen ennek nem csupán a megyei tanács érdekének kell lennie, hanem a megye lakosságának is érdekévé kell tenni, hogy természeti értékeinket együtt, közösen tudjuk védeni. Biztos, hogy korábbi határozatunkat (2001/39.) szakmai szempontok miatt meg fogjuk változtatni. Kollégáink most végzik az előkészítő munkát, hogy milyen megalapozottság mentén hozzuk meg az új határozatot, és itt megegyeztünk a polgármesterekkel, néhány közbirtokossági képviselővel, hogy akkor kerül fel a határozati listára a megfelelő terület, amikor a tulajdonosok, illetve a települési önkormányzati vezetők támogatják, hogy egy bizonyos terület kerüljön fel a megye védendő területeinek új listájára.?
A Veresvíz Egyesülettel kapcsolatos történetről azt mondja, amikor a megyei tanács megkötötte az egyezményt a környezetvédelmi alappal, az semmiképp sem arról szólt, hogy az emberek útlevéllel menjenek erdejükbe, hanem arról: pénzt tudjanak szerezni arra, hogy ne a közbirtokosság pénzén kelljen bekeríteni a védendő területet, ne a közbirtokosság pénzén kelljen kiadni egy ismertető füzetecskét a híres veresvízi lápokról.
Pontos behatárolás kell
A történetnek itt még nincs vége. Az mindenképpen kulcsszónak tekinthető, hogy a természetvédelemnek közös érdeknek kell lennie, viszont ehhez az is szükséges, hogy végre pontosan, szakértelemmel és tudományos szempontok szerint behatárolják, leírják Háromszék összes védelemre szoruló területét. Ha a természetvédelemmel kapcsolatos törvények rosszak, parlamenti és kormányzati képviseletünk segítségével változtatni kellene rajtuk. Papucs András a törvénnyel kapcsolatban kifejti: rengeteg az ellentmondás, a kétértelmûség, a nem tiszta megfogalmazás, valahogy egységesíteni kellene a közel tíz törvényt. ,,Az emberek hozzáállása ebből a kusza helyzetből adódóan érthető, ódzkodnak, félnek az újtól, és rengeteg dolgot nem értenek meg.? Kakas Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Nemere Természetjáró Kör vezetője évtizedek óta jó ismerője, cselekvő oltalmazója a lassúági, veresvízi jégkorszaki reliktumokkal tarkított lápvidéknek. Az első és legfontosabb dolog, vélekedik, hogy az illetékesek azt a törvényt, ami van, a jelenlegi helyzet szerint próbálják alkalmazni. A legjobb az lenne, ha egy olyan rendelkezést hoznának, amely mindenkinek megfelel, de különbséget kell tenni a természetvédelmi területek között, nem lehet egy kaptafára húzni szigorúan védett területet, tájvédelmi körzetet. Szerinte, ésszerûen tekintve a kérdésre, a gazdáknak nincs mitől félniük, és az is egyértelmû: tulajdonosnak, falunak, önkormányzatnak egy­aránt érdeke, hogy minél többet beszéljenek a természetvédelmi területekről.
- És akár hisszük, akár nem - hangsúlyozza -, annál a pár juhnál, amit tenyésztenek, fontosabb lesz a turizmus, mert több pénzt hozhat? Benedek Barna hasonlóan értékeli, mondván, legfontosabbnak a természetvédelmi területek besorolását tartja, alkalmazni kellene a világszinten elfogadott kategóriákat. - Ez a jövő - teszi hozzá -: nagyobb figyelmet kell szentelni a környezetvédelemnek?
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép