FelnőttszerepbenCsalád: Férfiélet

2006. június 1., csütörtök, Archívum 2003–2007

Az előre beprogramozott szereposztás szerint a férfi az erő és az irányítás várományosa. Évszázadok során akár a fegyvert, akár a testi munkát kapta osztályrészül, nagy tekintély övezte mindezért. Számtalan nagy előd: királyok, államférfiak, hadvezérek bizonyították hozzáértésüket, merészségüket, döntőképességüket. Mások: tudósok, nyelvészek, filozófusok a szellemi életben alkottak rendkívülit. Ismét mások felfedezéseikkel, találmányaikkal tették jobbá, gazdagabbá az életet.
Ennyi kiváló példaképpel szembehelyezve nem könnyû a mai kor férfijának a szerep által megkívánt magaslatra emelkedni vagy ezt a szintet tartani. Mivel a civilizált világban megváltozott az élet jellege, részéről is szemléletváltásra van szükség. Határozottságát, döntőképességét, felelősségérze­tét ma már a mindennapok porondján: a munkahelyen, a családban, a közéletben kell kamatoztatnia. A hosszú idők tapasztalata fogékonnyá tette a férfiakat erre a váltásra, de sokan mégis a régi ideált keresik.
Van, aki munkahelyi karriert tûz ki célul, és e téren sikeres is, van, aki a családi döntésekben bizonyul hozzáértőbbnek, más pedig technikai érzékével, üzleti rátermettségével válik ki.
A probléma csak az, hogy nehezen tudja elfogadni és még nehezebben elismerni, hogy nem lehet az élet minden területén az övé a vezető szerep. Ha egy időben akar sikeres főnök, jó és gondos családapa, hobbiszinten is kitûnő sportoló és otthoni nélkülözhetetlen mesterember lenni, garantált a túlhajszoltság vagy a balsiker.
Míg a nők hajlamosak ebben a helyzetben a család mártírjaivá válni, addig a férfiak elveket gyártanak maguknak, melyekkel megmagyarázzák, hogy miért jók mindenben. Ez alátámasztja a vezérszerepbe vetett hitüket, de megfosztja őket a helyes önértékeléstől.
Paradox módon az önmagukat túlértékelőkkel szemben ott állnak a talajvesztettek, akik úgy érzik, hogy ha mindenben nem kitûnőek, akkor önmagukat is elveszítették. Önsajnálatba burkolóznak, és igyekeznek mindig másra hárítani a felelősséget: a nevelés terén feltorlódó hibákért az anyát teszik felelőssé, a munkahelyi problémák miatt a kollégákat, a főnököt stb. Igazán megfelelőnek csak a megszokott haveri körben érzik magukat.
Egy szûk réteg tartózkodik a családalapítástól is, és egész életét kalandként éli meg. Köztük ritkán fordul elő olyan, aki valakiért vagy valamiért áldozatot is hoz, inkább csak önmagáért él.
Persze, nem hiányzik a képből a kiegyensúlyozottak tábora sem, de valahogy a köztudatban mégsem minősülnek példaképnek, holott megérdemelnék.
Az apák mindig fontos szerepet töltöttek be gyerekeik életében, a fiúknak és lányoknak egyaránt mintát szolgáltatva nemükről. A megfelelő önismeret, a szerepek újraértékelése segítséget nyújt a férfiszerep mostani értelmezésében. A határozottság mellett a figyelmesség, a segítőkészség, a kalandvágy mellett a bátorság, a kreativitás, az uralkodás helyett a bölcs tolerancia segít megőrizni a társadalmi egyensúlyt és a jó közérzetet egyaránt.
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép