Nem volt véletlen, hogy az aradi tizenhárom kivégzése évfordulójának napjára időzítette a kisborosnyói Nyíres Lokálpatrióta Kör és a Nagy Károly Elemi Iskola annak a kopjafás emlékműnek a szentelő-avató ünnepségét, melynek fémplakettjén tizenkét olyan személynek olvasható a neve, akikről kevesebbet, avagy majdnem semmit nem közölt az 1849-beli önvédelmi harc krónikája.
A Pap Lajos helybeli faragómester készítette emlékkopjájánál t. Németh Zoltán nagyborosnyói református lelkipásztor imádkozott. Sámuel I. könyvének versei alapján fogalmazta meg, hogy mi kell legyen az üzenete egy ilyen mementónak, mennyire fontos, ha egy ilyen emléket a legzsengébbek okulására az iskola is felkarol. A lokálpatrióta kör részéről Damó Gyula nyugalmazott igazgató-tanító mondott beszédet.
A tűzmester Joós Elek és Csia Domokos, Gábor Áron kanócos legénye a község fia volt. A sepsiszentgyörgyi Demeter József élelmezőbiztos, az olaszteleki Nagy József Fülében puskamíves, a sárfalvi Balog József lovasfutárja volt az ágyúöntő őrnagynak. De ott a neve a kézdivásárhelyi arzenál gyutacs- és salétromgyártó mestereinek, nem kevésbé annak, aki a harcok krónikáját írta, és lezárta Gábor Áron szemét: a hidvégi kálvinista pap Nagy Sándornak. Joós Elekről az ünnepre idesereglett kései rokonok, Csia Domokosról a dédunoka Szántóné Csia Márta tanár, többekről e sorok írója szolgált érdekes, kevésbé ismert családi adatokkal, majd virágok, koszorúk borították el az emlékmű talapzatát.
