Egyetlen feltétele annak, hogy a rossz érvényesüljön, az, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit. Ez az évszázados megállapítás akár a mottója is lehetett volna annak a hét végi találkozónak, amelyet a Háromszéki Ifjúsági Tanács szervezett az árkosi Európai Tanulmányi Központban fiatal pedagógusok részvételével. A rendezvény célja felhívni a fiatal oktatók figyelmét arra, milyen nagy szükség van rájuk a közösségi és közéletben.
Kötődnek-e ahhoz a településhez, ahol tanítanak, meg tudják-e valósítani elképzeléseiket adott közösségen belül, milyen a kapcsolatuk a helyi önkormányzattal, értelmiséggel, civil szervezetekkel? — tette fel a kérdést a jelen levő huszonöt háromszéki fiatal pedagógusnak Keresztély Irma főtanfelügyelő. Választ ugyan nem kapott, de úgy tűnt, az is eredmény, ha a megkérdezettek elgondolkodnak ezen, ezáltal is tesznek egy lépést a közösségi, közéleti feladatvállalás szükségességének megértése irányába.
Nagy szükség van a fiatalokra, és aki aktív életében tevékeny iskolán kívül is, az nem savanyodik be nyugdíjba vonulása után sem, az a pedagógus érzi, hogy rá valahol, valakik számítanak, fontos az ő jelenléte és tudása — hangsúlyozta a főtanfelügyelő, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg ugyan nincs valós önfenntartó intézményrendszer az oktatásban, de fontos, hogy amiről helyben dönthetnek, azt kihasználják, ezért kell jó kapcsolatot tartaniuk az óvoda- és iskolaigazgatóknak az önkormányzattal, de a legjobb, ha tanácstagként részt is vesznek a döntéshozatalban.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy oktatásért felelős alpolgármestere elmondta, hogy az elmúlt években milyen sokat változott az önkormányzat és az óvodák, iskolák kapcsolata, az igazgatók egyre reálisabb és hosszú távra megtervezett stratégiákat készítenek intézményük fejlesztésére.
A találkozón olyan pedagógusok mutatták be iskolán kívüli sikeres tevékenységüket, akik civil szervezetben, más típusú csoportosulásban tesznek a település fejlődéséért, a helyben élők, a közösség közérzetének javításáért. A Botos Erika, a Pedagósuok Háza igazgatója által irányított játékok egyike pedig azt tette lehetővé, hogy a résztvevők megfogalmazzák, mit tartanak pedagógusi hitvallásuknak. A legtöbbször az hangzott el, mindenekelőtt szeretni kell a gyermekeket, érdekessé és izgalmassá kell tenni a tanórákat, meg kell ismertetni környezetünket, hagyományainkat, és aki akarja, annak mindig van ideje arra, hogy egy kicsit kiránduljon, játsszon, órán kívül is együtt legyen a csoporttal, az osztállyal.
