
Valamit tenni kell, más gondolkodásmód, újszerû, összehangolt cselekvés szükséges annak érdekében, hogy a fiatal szakemberek hazajöjjenek Háromszékre, vagy ne menjenek el innen - hangzott el a napokban többször is a végzősök számára tartott sepsiszentgyörgyi állásbörze alkalmával. Hogy pontosan mit és hogyan lehet kitalálni, miként lehet megállítani egy biztos, létező elvándorlási folyamatot, agyelszívást, jelentős befektetések hiányában egyelőre talány.
Állásvásár zöldben
Sugás-kert, napsütés. Pompás, fénnyel telerajzolt délelőtt. Már tíz órakor nagy tömeg a bejárat előtt, odabent az utolsó előkészületek az állásvásár kezdetéhez. Igazítás a nyakkendőn, kis korrekció a sminken, néhány papírlap egyengetése az asztalon. A helyszín indulásból más jelleget ad a rendezvénynek, mint az eddigi, a márványba és cementbe fagyott szakszervezetek mûvelődési háza. Ott a szocreál, a lassan tovatûnő kor áporodott kőnyomata, itt mindent betölt a zöld, a frissesség. A remény színében a fák, az abroszok, a napernyők. Már csak a keresletnek és a kínálatnak kellene valahogy találkoznia az újjászületésre váró munkaerőpiacon. Nyílik a kapu, kezdődik a roham. Mint mindig, most is az elején nagy a tolongás, a fiatalok között sok, több osztályt is kitesz a középiskolás, javarészt tizenegyedikes diák. Az a néhány tanár, aki idehozta őket, jól tette. Mert az iskola sok mindenről szól, csak arról kevésbé, hogy kicsengetés után értelmesen tanulni, majd élni, teremteni kell. Szakmunkásnak, értelmiséginek egyaránt. Meg kell állni saját lábon, önerőből, érvényesülést kicsikarva a korlátozott lehetőségek világában.
Nincs idénymunka
A fiatalok üdén és könnyedén sétálnak az asztalok között, figyelik a munkaadók ajánlatait. Kisebb-nagyobb csoportokba verődnek, körbe állnak, beszélgetnek. Inkább egymással, mint a foglalkoztatókkal. Lehetőség szerint jól öltözöttek, szentgyörgyiesen divatosak, kizselézett hajúak. Nézelődnek. Keresgélnek. Némelyek zsebre dugott kézzel, mások párjukkal kézen fogva, esetleg egymást átölelve. Vannak, kikben kevés az elszántság, csak lézengenek. A többség, akik még középiskolában vagy egytemen tanulnak, csak a vakáció ideje alatt szeretne dolgozni. Zsebpénzért, meg hogy ne üljenek tétlenül. Csak éppen erre a foglalkoztatásra nincs lehetőség: annyira bonyolult a törvényes alkalmazás, hogy a cégeknek nem éri meg ezzel foglalkozni. Emiatt nincs idénymunka. Hiánycikk. Tudja ezt mindenki, mégis, nagy kár, hogy már nekifutásból elvész a lendület. Ez ostoba társadalmi pazarlás. Mert ösztönző ereje lenne, a fiatalok tapasztalatot szerezhetnének. Ebben az esetben is, mint annyi másban, jobb, ésszerûbb törvények kellenének. Hiszen mindenki jól járna vele. Tanároknak, szülőknek, szakszervezeteknek, vállalkozóknak kellene most is a parlamenti képviselők asztalára csapniuk: urak, miért nem segítenek? Miért nem változtatnak? Mert több fiatal mesélte: Magyarországon bezzeg lehet nyaranta dolgozni, itt nem. A bürokrácia miatt. Éljen soká!... És csodálkozunk, hogy mennek? Mire várunk? Hogy az utolsó távozó majd leoltsa a villanyt?
Aki keres, az talál?
Fiatal anya kisgyermekét tolja maga előtt babakocsiban. Meg-megáll, leül egy-egy asztalhoz, fél kézzel ringatja a babakocsit, miközben tárgyal, ûrlapokat tölt ki. Eltökélt, munkát szeretne. Bármilyent. Csak azt mondja, általában azt kérik, dolgozzon két váltásban, ezt pedig a kicsi miatt nem vállalhatja. Nem túlságosan család- meg gyermekbarátok itt a munkahelyek - jegyzi meg, de nem adja fel, tovább keres. Érdekes módon több vállalkozó mondja, nem talál munkaerőt, a végzősök pedig szintén arra panaszkodnak, nem kapnak állást maguknak. Elbeszélnek egymás mellett? Hol az igazság?
Barna Katalin, a kolozsvári E-Meló internetes munkaközvetítő projektmenedzsere azt mondja, Székelyföldön sok a jó képességû ember, de itt nagyok az elvárások, a fiatalok kicsit ,,nagyravágyóak? - ami azért nem baj, ha nem munkanélküliséget eredményez -, a kereslet-kínálat felmérése más térségekhez képest mifelénk nem gyors. Ehhez fûzi hozzá Kelemen Tibor, a Kovászna megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal igazgatója, hogy az a végzős, aki egyetemi központokban tanul, elvárásokkal jön haza, ,,ideálokkal, álmokkal, és beleütközik egy olyan munkaadóba, aki minimálbért ajánl neki?. - Háromszéknek lépnie kell, az elvárásokat korrigálni kell - teszi hozzá.
Mérföldkő
a minimálbér
Nagy a gond, sok a kérdés, nem tudjuk a válaszokat, azt, hogy mitől van ûr a munkaerőpiacon a kereslet és a kínálat között - jegyzi meg Tischler Ferenc, a megyei ifjúsági igazgatóság vezetője. A mostani állásbörzét egy folyamat kezdetének tartja, úgy véli, hogy rendszeres találkozókat kell szervezni a vállalkozók és a fiatalok között, a cégeknek be kell fektetniük az ifjúságba, ,,a fiatalokat nem lehet leigázni minimálbérrel?.
Kelemen is azon a véleményen van, hogy nálunk rossz szokássá vált a lehető legkisebb fizetés ajánlása, szerinte azok a vállalatok jelentenek kivételt, amelyek nem Háromszéken vannak bejegyezve. Mint mondja, a következő idők nagy megpróbáltatása lesz, hogy az alkalmazóknak sikerül-e megemelniük a bérszintet. ,,Meg kellene érteniük ugyanis: többet kellene fizetniük azért, hogy a fiatalokat sikerüljön itthon, a szülőföldön tartani.?
Bagoly Miklós, a háromszéki kis- és közepes vállalkozókat tömörítő Asimcov szövetség elnökének az a véleménye, hogy a bérezés mindenekelőtt teljesítményfüggő, s mivel egy cégvezető nem ismerheti egy fiatal munkavállaló képességeit, alkalmazni csak minimálbérrel tudja, nem kockáztathat - ellenben ha bizonyít, nyereséget termel, emelni lehet, emelik is a fizetést. Szerinte a fiataloknak azt is meg kell tanulniuk, hogyan tudják eladni magukat, hogyan kopogjanak be egy vállalkozóhoz.
Kísért a múlt
Az állásvásár végeredménye? A szervezők szerint minden ilyen rendezvény jól jön, szükséges, és az is nagy dolog, hogy sokan már megírt önéletrajzzal jöttek. A vállalkozók egy része talált magának munkaerőt, mások meg nem. Azt is mondják, még megfelelő elárusítónő sincs.
Szabó Csaba, egy fûtéstechnikai cég vezetője igen szkeptikusan fogalmaz: hosszú távon fájdalmas, a piacgazdaságra nézve pedig döbbenetes, hogy mennyire érdektelenek a fiatal szakmunkások, azok a végzősök, akik ezen a területen próbálkoznak. Csak a pénz érdekli őket, a munka nem, pedig víz-gáz szerelőnek ötmilliós kezdő fizetést ajánl, kézbe, és még így sem jönnek - magyarázza. A közöny oka szerinte abban is keresendő, hogy a munkanélküli-segély, a tömeges elbocsátások utáni bánatpénz elszoktatta az embereket a munkától, téves a fiatalok nevelése, a régi mentalitás hatása alatt állunk, nehezen tudunk ettől szabadulni?
A hadsereg viszont már felismerte, képzett fiatalokra van szükségük, minden állásvásáron jelen vannak, most is a felkínált hétszáz munkahely majdnem felét ők ajánlották. Ez háromtól hat évig terjedő, akár egyetemi szintû katonai képzést jelent, majd utána biztos, viszonylag jól fizetett állást a hivatásos honvédség kötelékében. És van is érdeklődő, a fiatalok ,,ráébrednek a valóságra? - magyarázza a toborzó őrnagy. Persze, az már más kérdés, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön anyagi biztonságra vágyó diákjainkból felduzzasztott egyenruhásokra van-e szükség, vagy külföldi befektetők zöldmezős beruházásaira, termelést biztosító munkahelyekre.
Mózes László