Ötven éve volt a legjobb - nyilatkoztatta ki nemrég egy idős rokon, mire az egész család megrökönyödve bámult rá: hiszen nem tartozott a szocializmus hívei és haszonélvezői közé. Sőt: kulákgyerekként az egyetemtől is eltiltatott, és bár a munkásfizetések évtizedekig felérték a professzorok béreit, a nagyjából azonos életszínvonal - állami lakás, részletre vett bútor, kikapcsolódásként színházbérlet és a zöld természet - nem békítette ki azzal, hogy nem a hajlamai szerint választott szakmát. Mi volt akkor jobb?
- Én magam: húszéves voltam, legyőzhetetlen. Mindenen átvergődtem, csak azért is?
S hát a mai tizennyolc-húsz-huszonöt évesek? Egyáltalán, meddig fiatal manapság az ember, mikor lassan harminc, de nem ritkán negyven év fölé tolódik az első gyermek vállalásának ideje, és bizony sokan ekkor fognak neki megtanulni, amit eddig - különböző okokból - nem lehetett. Állítólag ma egyre könnyebb élni, mégis sokan elégedetlenek. A fiatalok a körülményekkel, az idősebbek a fiatalokkal is - megfeledkezve arról, hogy részint a saját nevelésük eredményét ízlelhetik olykor tiszteletlen, játszótér- és kukaromboló gyermekeikben, de ami fontosabb: arról, hogy elégedett emberek nem viszik előre a világot. És ha a friss szemmel körülnéző újdonsült felnőtt javítanivalót talál a környezetében, annak csak örülni lehet. Elszomorodni inkább azon kellene, ha nem akarják felforgatni a meglévő állapotokat, ha idomulni próbálnak az elvárásokhoz: öltönyt vesznek, és komoly arccal előadják - nem ám a saját véleményüket, hanem azt a szöveget, amivel a szakértők szerint érvényesülni lehet. A sikeres minta adott, és sajnos egyeduralkodónak is látszik: a cél az anyagi jólét, semmi több. Ezt itthon nem lehet, vagy túl keveseknek? Akkor tûnés.
Gyakorlati esze nem hiányzik ennek a generációnak, az bizonyos. Van, aki szerint a munka megbecsülése hiányzik - hát, az nem csak nekik. Hiszen hányan mondhatják el, hogy örömet lelnek munkájukban, és érdemük szerint keresnek is? Érthető, ha az épphogy-megélhetésért való gürcölés nem vonzó életforma. Amit még talán nem tudnak a jelenlegi pályakezdők, az az, hogy a jólét sem minden: ma már a társadalomkutatók megkülönböztetik a jól-lét fogalmát, ami nem más, mint az ember önmagával, munkájával, környezetével való jó viszonya, és ez a felmérések szerint nem a jövedelem nagyságától függ. Hanem attól a tudattól, hogy helyemen vagyok, és hasznos tagja vagyok a szûkebb vagy tágabb közösségemnek.
Miért nem tudja ezt megadni Háromszék a fiataljainak?
Demeter J. Ildikó
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.