Sepsiszentgyörgytől 15 km-re délkeletre, a Feketeügybe ömlő Szacsva-patak völgyében fekszik Egerpatak. Közigazgatásilag Rétyhez tartozik. A falu lakosságának több mint negyven százaléka roma, az ötvenkét cigány családból tíz, azaz mintegy harmincan részesülnek szociális segélyben - tudtuk meg Dálnoki Lajos polgármestertől. Vannak, akik sásból készítenek lábsúrlókat, eladják a faluban, mások napszámra járnak dolgozni a tehetősebbekhez. Gondok is vannak, mint mindenhol, ahol lovakat tartanak, és beengedik a földekre, ott fel kell mérni a károkat. Tavaly a tanács meghatározta, hogy a területhasználat ellenében minden 10 000 vetett tégla után le kell adni ötszázat. Ezt nem nagyon tartották be az emberek, így aztán nehézségekbe ütközik Egerpatakon a téglavetés.
Nagy Lajos orvos a hetvenes években, igencsak érdekes és egyedülálló megfigyeléseinek köszönhetően, háromévi munka után elkészített egy roma családfát, melyen keresztül végigkövette az uzoni Mocsel Ádám és a borosnyói Virág leszármazottait. A hét generáció tagjai - mintegy 1055-en - Rétyen, Uzonban, Komollón, Borosnyón, Egerpatakon, Maksán, Besenyőn telepedtek meg. Mivel az ,,ősanya? retinasorvadásban szenvedett, kimutatható az öröklődés majdnem mindenik generációnál.
Sokoldalú munkásságának köszönhetően a doktor úr személyesen ismeri az embereket hét határban, s az esős idő ellenére mellém szegődik felkeresni az egerpatakiakat, merthogy ismerőssel hamarabb szóba állnak, mint ezeridegennel. Útközben elmeséli, hogy míg régebben a nagy demográfiai robbanás a romáknál az egészségügyi védelemnek is köszönhetően kiteljesedhetett, a magyaroknál ugyanabban az időben lecsökkent. Száz évvel ezelőtt diftéria, torokgyík, himlő vitte a gyermekeket, a generációk gyorsan váltották egymást. A mostani időkben ezt nem mondhatjuk el, kisebb a gyermeknemzési kedv is. A nyolc-tízgyermekes családok gyermekei már csak egyet, kettőt vállalnak, pirulával védekeznek a nem kívánt terhesség ellen. Míg a lányok régebb 12- 13 évesen kezdték meg az életet, a fiúk 15- 16 évesen a családalapítást, mostanában ez már kitolódik 18- 20 évre. Megfigyelései szerint a szociális és biológiai érés között volt egy arány. A családalapításra való szociális megérés a magyaroknál jobban kitolódott, mert mindent a szülőktől várnak. Ezzel szemben egy húszéves cigány fiúról elmondható, hogy szocálisan érettebb: vállalja a korai nősülést, és igyekszik is eltartani a családját?
Míg ezeket elbeszéljük, befordulunk a bal oldali sáros letérőn, a szegényebb családok kunyhói felé. Egy ,,veteményeskertnek? kiképzett, az út szélénél alig néhány centivel magasabb ágyássor után alig néhány lépésnyire hatalmas gödör tátong - valamikori agyagkitermelés helye - , mely feltelt valami folyadékkal, mocsaras, zöld színe nem valami szívet derengető.
Az utolsó téglarakást kezdték a férfiak berakodni egy kovásznai rendszámú kocsiba. Amíg bizalmatlanul méregetik az idegent, a doktor úrnak mindenkihez van egy jó szava, derûsen válaszolnak tréfásabb megjegyzéseire. Az asszonyok után betérünk ,,egy kávéra, egy teára?. Értik a szót, már hogyne értenék. Dr. Nagy Lajos megszoktatta őket például, hogy a rendelőben nem lehet akárhogyan megjelenni? Akármelyik szegényes kunyhóba is kukkintunk be találomra, mindenhol tisztaság, rend. Kopottas, régi használati tárgyak, de tisztára seperve a ház, és minden a helyén. A hidegebb májusi napon pedig ott dorombol a vaskályhákban a tûz. Fûzfavesszőkből kerítést is készített az egyik gazda, rajta ,,száradnak? a tisztára mosott ruhák. Lennebb, a patak partja mellett fóliával körülvett árnyékszék. Régebb a patakból használták a vizet a főzéshez is, most már az egyik közeli házból hordják. És búcsúztatnak: bezzeg, a doktor úr nem fél hozzájuk elmenni. Mire ő visszaszól: az egyik ház mellett levő kerékpárgumikat, szemetet ők maguk is eltakaríthatják, nem kell mindenért a tanácshoz fordulni.
Alig lépünk kettőt, máris újabb ismerősök jönnek szekérrel: a bulibasa Borosnyóról. Kocsis György széles mosollyal az arcán kérdi:
- Emlékszik-e, doktor úr, hogy csak nálam volt villany, amikor Albert Ernő tanár urat elhozta hozzánk gyûjteni? Milyen szépen énekeltük a Sárig- hasú kígyót?
S azzal lépnek is tovább. Viszik a téglát Borosnyóra.
Józsa Zsuzsanna
A főút mentén fehérre meszelt, mesebeli házikó. Három kis szoba egymás után építve. Mocsel Károly három asszonyától huszonhat gyermek született. Egyikük ott él az urával és a két gyermekével. A közbülső szobában a 64 éves Ruzsa Éva panaszolja, hogy gazdag tesvérei is vannak, de ,,én el vagyok dobva tőlük?. A fiatalabb Goga Mária nem akar több gyermeket kettőnél, mint ahogy a többiek sem, ,,elég ez a nyomorúságban?. Csak hátrább, az udvarban van egy helyen négy apróság, a fiatalasszony a kézdivásárhelyi árvaházból jött huszonöt éve.
Vannak módosabb porták is a főút mentén, székely kapuval. Sokan Magyarországra járnak dolgozni, kereskedni, majd hazahozzák az itthoni boldoguláshoz.
Bódi Béla házába is ismerősként tér be Nagy Lajos. A kérdésre, hogy van-e itthon valaki, az asszony nyit ajtót meglepődve:
- Hajnal vagyok, hajnalban születtem - mutatkozik be, s már térül is be a belső szobába.
- Jaj, drága doktor úr, maga az életünk! - lelkendezik. - Holnap reggel indulok vissza Magyarba, azért van minden így kiteregetve, hogy szellőzzön - mutat a kitárt ajtójú, faltól falig szekrényekre, ahol szép rendben sorakoznak a ruhák, pulóverek, ágynemûk.
Előkerül a színből a gazda is két fiával. Szégyenlősen somfordál ki a menyük az egyke kisunokával. ?k nem akarnak ,,szerepelni?. Nehezen indul a szó, nem dicsekvős fajta. A közel négy évtizedes ismeretség okán aztán mégis kiderül, hogy 9,5 hektáron gazdálkodnak, disznókat tartanak.
- Nem mind az enyém, fel van osztva a fiaim között - szabadkozik Bódi Béla.
A férfiemberek idehaza dolgoznak, dolgoztatnak, az asszony Magyarhonban.
- Szegény eleget voltam, elég nehéz sorsunk volt, most már legyen egy kicsit jobb is - mondja Bódi Hajnal. - Amikor összekerültünk az urammal, a doktor úrtól kértünk egy zsák pityókát, hogy vigyük ki valahogy a telet. Igaz, hogy csak két év múlva tudtuk megadni, de megadtuk?
- Sok-sok egészséget kívánunk a doktor úrnak, hogy legyen, kihez menjünk, legyen, aki rendezgessen minket! - kísérnek ki a kapuig.
Réty felé megállunk a kocsival két agyonázott stoppos roma embernek: hát nem ismerősek? ,,Jaj, maga az, doktor úr, ha tudom, hogy maga az, nem is intek? De milyen jó, hogy felvett? Aztán jöjjenek el Albisba, nézzék meg, hogy milyen házat építettünk??