A lemondás képességének kifejlesztése felnőtté válásunk egyik mérföldköve.
A gyerekek még úgy gondolják, hogy a felnőtteknek korlátlan hatalmuk és lehetőségeik vannak, elméletileg bárkivé válhatnak, bármit tehetnek.
Szüleink néha felidézik mosolyogva, hogy háromévesen mozdonyvezető, négyévesen óvó néni, hatévesen tudós, felfedező és még sok minden szerettünk volna lenni. Felnőttkorunkra a legtöbb álmunk átadja helyét más elképzelésnek, mely már közelebb áll a valósághoz.
Először is lemondunk a szülői otthon nyújtotta biztonságról azért, hogy felfedezhessük a világot, próbára tehessük önmagunkat. Aztán lemondva a ,,bármi lehetek? valószínûségéről, egy szûkebb kört határolunk be magunknak abból, amivé válni szeretnénk. Néha ez a kör ponttá zsugorodik, és a világutazóból vasúti jegykezelő, az állatszelídítőből egy szelíd kutya tulajdonosa lesz. Ez a lemondás azonban közelebb hoz más, számunkra fontos célokat: egy biztonságos, saját otthon létrehozását, gyerekek felnevelését, a régi barátok közelségét, az idős szülők gondozásának lehetőségét.
A nők könnyebben lemondanak egyéni törekvéseikről a család, a közösség érdekében, és ilyenformán hamarabb vállalják a felnőttszerepet. A férfiak több jogot formálnak ifjúkori elképzeléseik megvalósítására, életmódjuk folytatására, de a lemondás képességét nekik is ki kell fejleszteniük. Ellenkező esetben ellentmondásba kerülnek önmagukkal vagy a felnőtt-társadalommal.
Így a felelősséggel végzett munka és a család érdeke kerül előtérbe, ami elengedhetetlen a következő generáció számára mind a létbiztonság, mind a példamutatás szempontjából.
Ha mindannyian úgy éljük meg ezt a változást, mint újabb lehetőséget, amit az élet kínál, többnyire elégedettek leszünk, úgy érezzük, hogy lemondásunk nem volt céltalan.
Aki azonban a teljességre törekszik, nem tud lemondani a sokféle lehetőségről - egyszerre akar eleget tenni ifjúkori álmainak és a felnőttkori elvárásoknak -, kifullad. Ereje lassan szétforgácsolódik, és eredményei meg sem közelítik a vágyott szintet.
Felnőttként hát csupa lemondásra lennénk kárhoztatva?
A helyzet távolról sem ilyen rossz, csak tudnunk kell irányt váltani, közelebbi célokat követni, felfedezni az értékeset, érdekeset abban, amit az élet számunkra felkínál, és akkor újra megtaláljuk régi önmagunkat.
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.