A baróti Kovács Antal azon kevés vállalkozók közé tartozik, akik szolgáltatókként nem kizárólag a régióban, hanem Erdővidéken kívül is képesek helytállni. Magasfeszültségű villamoshálózatokat szerelő cége üzletfelei közt tartja számon a környék majdnem valamennyi önkormányzatát és fejlődő vállalkozását, de dolgozott már a Holcim multinacionális vállalatnak és brassói építőtelepeknek is. Hogy a világválság ellenére is megmaradhatott, azzal magyarázza, hogy a megtermelt haszon javát visszaforgatta vállalkozásába, alkalmazottait szakmai továbbképzőkre küldte, de jó ajánlólevélnek bizonyult a minőségi munka híre is.
A tanulóesztendők
Magasfeszültségi villanyszerelői oklevelét a brassói 3. Ipari Középiskolában 1989-ben szerezte, onnan a medgyesi vasútállomáshoz helyezték ki. Szolgálati helyét első pillanattól kezdve nem szerette, ezért még örvendett is, hogy katonai behívóját megkapta, leszerelését követően, 1990 szeptemberében már nem is ment vissza. Baróton, szülőföldjén akart élni, itt tervezte jövőjét. A köpeci bányavállalatnál helyezkedett el, munkája mellett délutánonként Brassóban tanult, másik mesterségét, a tévészerelést is sikerrel gyakorolta. Panaszra nem volt oka, hiszen gyakorlatilag két jó fizetése volt, gondtalanul élhette volna életét, három esztendő után mégis váltani akart, úgy érezte, többre is képes. A kihívásnak engedve biztos munkahelyéről lemondott, édesapjával tekercselőműhelyt nyitott. Munkájukra igény volt, megrendelőik közé tartozott a bányavállalat, az állami vállalatok zöme és számos helyi vállalkozó is. A vállalkozás két évig, 1996 közepéig jóformán hibátlanul működött, szép haszonra tettek szert, már négy alkalmazottal dolgoztak, amikor az állami cégek egyre inkább fizetésképtelenné váltak, s a megrendelések sorra elmaradtak.
Nagyok asztalához ülni
Nyilvánvaló volt, a fiatal cégvezetőnek tovább kell lépnie. ,,Azt vettem észre, kihasználható rés adódott az erdővidéki piacon: nincs olyan szakosított cég, amely hálózati villanyszerelést végezne. Egy esztendeig kisebb megrendeléseknek tettünk eleget, de elég hamar rá kellett jönnöm, ha a nagyok asztalához akarok ülni, cégem fejlesztésére és embereim képzésére is oda kell figyelnem. Első lépésként embereimet küldtem el minden lehetséges tanfolyamra, én pedig a brassói Transilvania Egyetem energetikai szakára iratkoztam be, félretett pénzemen pedig több tízezer lej értékben mindennapokban használatos szerszámokat vásároltam" — avatott be üzleti indulásába Kovács Antal.
Az első nagyobb elvállalt munka a baróti vállalkozóközpont épületének teljes villamossági felújítása volt. Bár az alkalmazottak megfelelő szakértelemmel és rutinnal rendelkeztek, utasítást kaptak, hogy mindent kétszer ellenőrizzenek, a lehető legkisebb hibát se kövessék el, hiszen a tét nem kisebb, mint a cég jó hírnevének megalapozása. A ,,vizsgán" jól teljesített a kis vállalat, nemsokára sorozatosan érkeztek a nagyobb megrendelések. A Marconi Serv készítette el az Exfor új csarnokának és a bibarcfalvi új borvíztöltöde villanyhálózatának tervét, majd a kivitelezést is rájuk bízták, az ő kezük munkáját dicséri a vargyasi általános iskola, a Holcim kavicsmosója hálózatának teljes kicserélése, Brassóban több száz frissen épített lakás hálózatba kötése. Jelenleg Baróton az állami alapokból épülő tömbházak villanyhálózatát alakítják ki, mellette brassói építőtelepeken dolgoznak.
Munkát találni — megmaradni
A cégvezető számára a legnehezebb feladatot a folyamatos munkakeresés, illetve az ezzel járó versenytárgyalások megnyerése jelenti. ,,Itthon munkát találni könnyebb, elég, ha a feltételeket teljesítjük, és a piaci árhoz igazodunk. A szakmai követelményeket teljesítettük, hiszen időközben megszereztük az Országos Energetikai Ügynökség engedélyét, s 0,4 KV erősségig végezhetünk szereléseket, tavalyelőtt pedig az ISO 9001-es minősítést is megkaptuk, áraink versenyképesek. A gondok akkor kezdődnek, amikor Erdővidéktől távolabb keresem a munkát. A nagyvárosok környékén már komoly érdekek mentén kell evezni, ez pedig nem egyszerű feladat egy hozzánk hasonló kis vállalatnak. A helyzetet tovább nehezíti, hogy visszaestek az állami és önkormányzati megrendelések, a világválság beköszöntése óta pedig a brassói építőtelepek hetven százaléka bezárt... Jó, a tartozások döntő többségét előbb-utóbb kifizetik, de az elmaradások ellenére a fizetéseket ki kell adni, az adókat és illetékeket ki kell fizetni, így igencsak nehéz manapság piacon maradni."
Kovács Antal szerint csak akkor sikerül a mostani mostoha helyzetet túlélniük, ha megtanulnak az új követelményekhez igazodni, s minden kicsi, még anyagilag kevésbé vonzó munkát is elvállalnak. A ,,sok kicsi csorranás" fontos, hiszen közel tucatnyi család megélhetése függ tőlük, viszont egyéb nyereséget is hoz: ismeretséget és elismertséget. Egyiket sem adják olcsón, meg kell értük harcolni.
