A Kádár-rezsim számára nem volt kockázatmentes vállalkozás a Nagy Imre-per. Egyrészt, mert a jugoszlávok felvethetik a kormány szószegését (ennek kivédésére a ,,Jugoszláviát kompromittáló anyagok? voltak hivatottak), másrészt, ,,hogy a hazai és külföldi közvéleményt felkészítsék? bíróság elé állítják az íróknak Nagy Imrével korábban szoros kapcsolatban álló csoportját?.
Az SZKP KB döntés-előkészítői a Kádár által küldött anyag áttanulmányozása után úgy döntöttek, hogy: ,,?a Nagy Imre és csoportja elleni vádindítványra kidolgozott tervezet alapjában elfogadható, de még tovább kell dolgozni rajta, mindenekelőtt azon a részen, amely az áruló Nagy Imre-csoportnak az imperialistákkal fenntartott kapcsolataival és az utóbbiak ellenforradalmi lázadás előkészítésében és lefolytatásában játszott szerepével foglalkozik?.
Utasítás született arra is, hogy az írók pere nyilvános, Nagy Imréé zárt legyen. S ami nem elhanyagolható - ez szerepel az MSZMP PB-határozatban is -, a per az ENSZ ,,magyarkérdés?-vitája (1957. szeptember 10-14.) utáni időpontban kezdődhet. Az ügyben Biszku Béla szovjet tanácsadókat is kapott Rugyenko és Ivasutyin személyében. Persze, a per operatív részének lebonyolítását sem bízták kizárólag az alezredesből ezredessé előlépett Rajnai csapatára. Sumilin ezredes volt szovjet részről ,,a per főrendezője?.
A szeptemberi időpont csúszásának lehetséges okait ne firtassuk. Tény, hogy az írók perében Vida Ferenc és tanácsa 1957. november 13-án hirdetett ítéletet, amelyben egyetlen halálbüntetés sem volt. A legszigorúbb büntetést - kilenc év börtönt - Déry Tiborra szabták ki a Marosán által ,,kioktatott? népbírák.
A Nagy Imre-per ,,előkészítő? pere tehát megkezdődött, a Nagy Imre-per megkezdésére azonban csak 1957. december 12-én adott utasítást az MSZMP legfelsőbb vezetése.
Nagy Imre előkészített pere közben a nagypolitikai játszma egyik ütőkártyája lett.
,,1957. novemberben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésével párhuzamosan sor került a 46 kommunista párt küldöttségeinek találkozójára Moszkvában. Hosszú idő óta ez volt a kommunista mozgalom első ilyen méretû hivatalos találkozása.? (Kiemelés az eredetiben - szerzők.) Így örvend a hivatalos pártkrónika a hetvenes évek közepén. ,,Az értekezlet behatóan foglalkozott a szocialista országok közötti kapcsolatok kérdésével, valamint a szocialista építés alapelveivel a több országban épülő szocializmus körülményei között.? Nagy fontosságot tulajdonítva a kölcsönös egyenjogúság, a szuverenitás tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek, a nyilatkozat leszögezte, hogy ezek ,,nem merítik ki a szocialista országok közötti kapcsolat egész lényegét. A szocialista országok kölcsönös viszonyának elválaszthatatlan része a kölcsönös testvéri segítség?? - hangsúlyozva: ,,a szocializmus építésének elengedhetetlen, törvényszerû közös vonásai vannak minden országban?. Mindez köznyelvre fordítva: az államközi kapcsolatok klasszikus elvei alárendeltek a Szovjetunió érdekeinek. A később Brezsnyev-doktrínává formálódott ,,elv? szentesítette a magyar forradalom vérbe fojtását (a Prágai Tavasz eltiprásának is ,,elvi? alapjául fog szolgálni). Az 1957-es nagy moszkvai bolsevik zsinat azonban nem felhőtlen. A párttörténet Stratégiai nézeteltérések címmel ír minderről. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy Mao Ce-tung kínai pártvezető atomfegyvereket követelt, és a harmadik világháború megindítását. Mao nevezetes agyréme: ,,ha az emberiség fele megsemmisül, még megmarad a másik fele, az imperializmus viszont teljesen megsemmisül, s az egész világon csupán a szocializmus lesz?.
Hruscsov - aki ebben az időben érte el ingatag hatalma zenitjét, és korántsem volt ennyire biztos a háborús győzelemben - ezzel szemben a közös nyilatkozatba is belefoglaltatta: ,,Jelenleg a béke erői annyira megnövekedtek, hogy reális lehetőség van a háború elhárítására.? Ugyanakkor - éppen a kínaiak harciasságának ellensúlyozására - szükségesnek érezte bizonyítani a világ kommunista vezetői előtt kérlelhetetlen kommunista eltökéltségét a ,,revizionizmus? ellen. Különösen szükséges volt megerősíteni Hruscsov tekintélyét a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének renitens magatartása miatt. Ismeretes volt a résztvevők előtt: Hruscsov 1955. májusi belgrádi útjával elérte ugyan, hogy a JKSZ megjelent a ,,nagy zsinaton?, de nem írta alá a közös dokumentumot. A JKSZ 1958-as programja számos kérdésben szembehelyezkedett a moszkvai dogmákkal mind ideológiai, mind gyakorlati politikai kérdésekben. Tito szembefordulása Hruscsovval veszedelmes volt az ,,egy akol? elvére.
Alig távoztak el Moszkvából a delegátusok, megkeződhetett Nagy Imre és társai pere annak bizonyságául, hogy Hruscsov leszámol a ,,revizionizmussal?, amely Magyarországot csaknem elszakította a szovjet blokktól, s figyelmeztetésül minden kommunista alkirálynak: így jár, aki lázadni mer Moszkva mindenhatósága ellen. 1957. december 16-án rövid jegyzőkönyv tudatja az MSZMP PB zárt üléséről, hogy 1957. december 21-én délután 5 órára hívják össze a KB zárt ülését, ahol a 2. napirendi pont - Kádár János előadásában - ,,Az ülésen egy napirend szerepel? Kiegészítő előadást tart: Biszku Béla.? A határozati javaslat elkészítéséért - amelyhez segítséget ad Kádár János és Münnich Ferenc - Biszku Béla felelős.
A december 21-i KB-ülésen elhangzott referátum és a hozzászólások elemzése külön tanulmányt igényelne. Kádár - Biszku által kiegészített - beszámolójában egy nagyszabású összeesküvés képét vázolta fel a KB tagjai előtt. A 21 felszólaló lényegében elfogadta a PB határozatát. A zárt ülés határozata szerint: ,,A Központi Bizottság tudomásul veszi, hogy a Magyar Népköztársaság igazságügyi szerveinek szabad folyást kell engedni a törvény által előírt büntetőeljárás lefolytatására: Nagy Imre, Donáth Ferenc, Szilágyi József, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós, Fazekas György, Táncos Gáspár és Haraszti Sándor állampolgárokkal szemben? Szabad folyást kell engedni a büntetőeljárás lefolytatásának továbbá Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, Gimes Miklós, Erdős Péter és a megszökött Király Béla állampolgárokkal szemben. Döntés született arról is, hogy ,,a Politikai Bizottság írásban tájékoztassa a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának elnökét arról, hogy az aláírás időpontjában előttünk nem ismert, utólag kiderült súlyos tények teljesen hatálytalanították a szóban forgó személyekkel kapcsolatos, 1956. november 19-i kétoldalú megállapodást, s így ez a magyar szervekre többé semmiféle kötelezettséggel nem jár?. (Arra persze nem kapunk választ, hogy a november 19-i megállapodást milyen új tények alapján tekintették tárgytalannak nyomban azután, hogy Nagy Imre kilépett a nagykövetség kapuján!)
1958. február 6-án dr. Radó Zoltán megkezdte a Nagy Imre-per tárgyalását. Radó azonban másnap, a tárgyaláson rosszul lett, és szívinfarktussal kórházba kellett szállítani. A per folytatása azonban korántsem Radó bíró betegsége miatt váratott magára további hónapokat. A KB február 14-i ülésén ismét felmerült a Nagy Imre-per. Kádár szerint ,,Most az az időszak következik, amikor a bírósági tárgyalás kerül napirendre, és ezt újra meg kell fontolni. A bírósági tárgyalásnak, az ítéletnek a várható politikai hatása: a harc éleződése, főleg külföld felé? Most a fő cél a hidegháború megtörése, az időpont erre most kedvező, jók a pozícióink? Ebbe a nemzetközi képbe illesztve kell a Nagy Imre-ügyet nézni.? Kádár tehát nem akarta a Nagy Imre-ügyet - amely a tervezett szovjet-amerikai csúcstalálkozó meghiúsítását vonhatja maga után - siettetni. ,,Mi nem adhatunk a kezükbe egy érvet, hogy ezt, a számunkra kedvező helyzetet megfordítsuk. Persze, a végső következtetést illetően nem kellene félnünk, sokat ellenünk nem tehetnek, de védekező pozícióból támadó pozícióba kerülhetnek, amivel sok eddigi eredményünket visszavethetnék? Mit tudunk most csinálni? 1. Elhalasztjuk; 2. Befejezzük, de befolyásoljuk a peres eljárást, hogy olyan ítéletet hozzanak, ami nem élezné a nemzetközi helyzetet. Ez a variáció azonban nagyon rossz lenne. Javasolja, hogy a Központi Bizottság vegye tudomásul ezt a mérlegelést, és járuljon hozzá a per befejezésének elhalasztásához.? Figyelemre méltó mindenesetre Kádár János egy mondata, amit a KB-tagok hozzászólásaira adott válaszában mondott: ,,Mi inkább az elnapolás mellett vagyunk, mint hogy enyhe ítéletet hozzunk most.? Mindebből kitetszik, a PB egy percig sem gondolt arra, hogy a Nagy Imre-perben ne szülessenek meg a halálos ítéletek Moszkva akarata szerint.
A Nagy Imre-pertől az eljárásjogi szabályok megsértésével elkülönítették dr. Szilágyi József ügyét, ezt a dr. Vida Ferenc vezette népbírósági tanácsra szignálta a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A népbírákra és a jegyzőkönyvvezetőre, valamint az eljáró ügyész személyére a Belügyminisztérium ,,tett javaslatot?. A népbírák között szereplő Lakatos Péterné a per idején érvényes eljárásjogi szabályok szerint mint bíró ki volt zárva az ügyből, mert egyrészt férje a forradalom alatt elesett a Köztársaság téri harcok során, másrészt ő maga is a felkelők fogságában volt, s így tőle az ügy tárgyilagos elbírálása nem volt várható.
A Vida-tanács a Szilágyi József elleni pert 1958. április 16-18. között tárgyalta, és hozott az ügyben halálos ítéletet, amelyet április 24-én végre is hajtottak.
A Nagy Imre-per tárgyalása csak 1958. június 9-én folytatódott (illetve kezdődött) a Vida-tanács előtt. Közben a nagypolitikában tovább folyt Hruscsov és Tito csendes párviadala, amelynek - közvetítőként - Kádár János is részese volt. Hruscsovnak meg kellett tudnia, hogy Tito nem hajlandó a moszkvai karám engedelmes bárányaként fejet hajtani. Mindezt Hruscsov magyarországi látogatásakor - 1958. április 4-én - közölte a ,,helytartó?. Többen - így Méray Tibor is - úgy vélik, ,,ekkor pecsételődött meg Nagy Imre sorsa?. Mi ebben a kérdésben - a jelenlegi adatok birtokában - inkább azt valljuk: nem változott meg Nagy Imre javára az 1957. november 7-ét követő szovjet álláspont. Mint láttuk, a per halasztásának döntésénél fel sem merült egy esetleges enyhébb elbírálás lehetősége. Így Hruscsov 1958. június 3-i szófiai beszéde, amelyben a jugoszláv nagykövetség és a kapituláns és áruló Nagy Imre-csoport együttmûködését említette, a halálos ítélettel volt egyenértékû, de valójában nem volt új fejlemény az eddigiekhez képest.
A Nagy Imre-per hatalmas iratanyagának közzététele - még inkább a per részletes elemzésének közreadása - a történetírás olyan adóssága, amelyet - előreláthatólag - nem egyhamar fog leróni. Azon mindenesetre érdemes elgondolkodni, hogy a nemzeti önismeret előbb való-e, vagy egyes érintettek esetleges személyes érdekei.
Mielőtt azonban Vida Ferenc tanácselnök június 15-én kihirdette a tőle elvárt ítéletet, június 6-án az MSZMP KB - zárt ülés keretében - hagyta jóvá, ami voltaképpen elvégeztetett: ,,A Központi Bizottság megállapítja, hogy a Népköztársaság törvényes rendjének megdöntésében különlegesen bûnös ellenforradalmi csoporttal szemben szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak.?
Ez az utolsó jóváhagyás szükséges volt még a Nagy Imre I. r. vádlott halálos ítéletének nyombani (június 16-i) végrehajtásához. Halálos ítélet sújtotta még Gimes Miklós III. r. vádlottat, Maléter Pál V. r. vádlottat. Donáth Ferenc II. r. vádlott 13 évet, Tildy Zoltán IV. r. vádlott 6 évet, Kopácsi Sándor VI. r. vádlott életfogytig tartó szabadságvesztést, Jánosi Ferenc VII. r. vádlott 8 évet és Vásárhelyi Miklós VIII. r. vádlott 5 évet kapott.
Bolsevik szokás szerint először a PB nyilatkozott ,,a Nagy Imréék elleni ítélettel kapcsolatos tennivalókról?. Ezután a ,,dolgozók? helyeslő véleményeiről érkeztek a jelentések a kivégzésekkel kapcsolatban, s csak abból a szempontból hangzott el kritika, hogy enyhe ítéletek is születtek. Ezt jelentette azután Budapestről F. Asztafjev 1958. június 18-án Ny. Sz. Hruscsovnak: ,,?a magyar dolgozók többsége helyesléssel fogadta a Nagy Imre és társai elleni ítéletet. Mint Münnich és Sándor elvtársak közölték, a munkások nagy része igazságosnak tartja az ítéletet? Sándor elvtárs szerint egyes egyéni parasztok sajnálkoznak Nagy Imre kivégzése miatt? az értelmiség nem nyilvánít véleményt a perről? attól fél, hogy árulással vádolják meg.? Azután - mintegy három hónap múlva - az MSZMP KB Agitációs és Propagandaosztály öt pontba foglalt jelentést készített a PB számára, ez nem más, mint a június 17-i PB-ülés dokumentumának szolgai lemásolása.
A külföld szánalmasan hamar nyugodott bele a történtekbe. Faludy György így látta 1959-ben Nagy Imre szelleméhez címû versében:
S van-e választás a hét hájjal megkent
tömeggyilkos moszkvai banditák
s Washington gyáva, rothadástól gennyes
hülyéi között, míg ilyen a világ?
Magyarországon pedig a megtorlás mûve korántsem fejeződött be?
(Kahler Frigyes-M. Kiss Sándor: Az erőszakszervezetek és a forradalom)