FelnőttszerepbenCsalád: Vissza önmagunkhoz

2006. június 22., csütörtök, Archívum 2003–2007

A felnőttszerep számtalan feladat felvállalására, ellátására kötelez bennünket, ugyanakkor szembeállítja álmainkat lehetőségeinkkel, és mérlegelésre késztet.
Míg a felnőttkor első szakaszára - a húszas és a harmincas évekre - a kapcsolatok kiterjesztése, megszilárdítása, az utána következő periódusra inkább a kapcsolatok leszûkülése a jellemző.
Itt nem csak arról van szó, hogy fiatalabb korban könnyebben köttetnek barátságok, alakulnak ki szerelmi kapcsolatok, hanem a családi kapcsolatokban végbemenő változásról is. A párválasztással a mi ismeretségi körünk részévé válnak az élettárs családtagjai, barátai, ismerősei, majd mi magunk alakítunk ki új családot. Aztán amikor a gyerekek már túlvannak a szülőt nehezen nélkülöző életkoron, sok szülő-gyerek kapocs kezd meglazulni. Ennek számtalan oka lehet, amiből a legelfogadottabb magyarázat a létfenntartással kapcsolatos elfoglaltság, de a lassan kibontakozó nézetkülönbség, az ebből fakadó szülői csalódottság is ott lehet a háttérben.
A házastársak közti viszonyban is megfigyelhető a problémák kiélesedése, az elhidegülés, az esetleges válás. A barátságok szintén gyakran válnak formálissá az anyagi vagy családi természetû gondok halmozódása miatt. Ha a felnőtt netán még munkanélkülivé is vált, válsághelyzetbe kerül.
A legtöbben csak ilyen kulcshelyzetben kezdenek mérlegelni: A munkába temetkezés vajon áldozat volt, vagy menekvés? A házasság csak most romlott meg, vagy régóta halódik? A gyermeket, kinek nevelésére ráment az ifjúságunk, vajon neveltük vagy dédelgettük? A neveléssel őt akartuk felkészíteni a felnőttkorra, vagy magunkhoz akartuk láncolni örökre? Magunkra maradtunk, ez már kétségtelen. Hogy ez a helyzet ideiglenes-e vagy végleges, többnyire attól függ, mennyire tudunk egyezségre jutni önmagunkkal.
Ez az egyezkedés pedig a legmesszebb­menő őszinteséggel kezdődik. Ki is vagyok most, és ki voltam valamikor? A válasz kapcsán megtalálhatjuk hibáinkat, felhalmozott mulasztásainkat.
Kiderülhet például, hogy nem szántunk időt önmagunk megfigyésére, tanítására, egészségünk megóvására. Ennek a magyarázata, hogy nem szeretjük mostani önmagunkat, hiszen nem vagyunk csinosak. Arra is rájöhetünk, hogy sikereink és a külső elismerés dacára nyomaszt, hogy a részrehajlás, a korrupció is része eszköztárunknak. Baráti kapcsolataink már rég nem az emberi értéken, hanem a pillanatnyi érdeken alapulnak?
Ezek után már csak keresnünk kell a régi nyomot, és akarni a változást. Ha megtettük a kezdő lépéseket, akkor ismét jóban leszünk önmagunkkal, és viszonyunk a környezetünkkel is javulni kezd.
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép