Keleti kalandozásokKitekintő: Csíki székely kapu Macarköyben

2006. július 8., szombat, Archívum 2003–2007

Macarköyi tartózkodásunk második napján a csíkszentdomokosiak voltak a nap hősei. Az autóbusz csomagtartójából kapulábanként kirámolták a faragott székely kapu részeit, a galambbúgot s az összekötő elemeket. Magyarfalu polgármestere mesterembereket rendelt ki, akik csíkszent­domokosi irányítással a munka nehezét végezték. A Kemal Atatürk szobra előtti térség egyik fő helyén Ferencz Imre, a csíkmindszenti plébános kijelölte a kapu helyét, ott felfeszegették a tér padlózatát - a piskótaköveket -, majd a kapulábak besüllyesztésére megfelelő mélységû gödröt ástak.
Macarköy egyik egyenruhás rendőre perzselő napsütésben a legszorgalmasabb betonkeverőnek, a beton beöntőjének, térrendezőnek bizonyult. A székelyföldiek csodálkozó szimpátiával figyelték, miként dolgozik a zsaru, hisz otthon a rendőr a ,,fogjuk meg, és vigyétek? jegyében tölti napjait. A jelenség nem egyedi, hisz a mindenhol jelen lévő rendőrök, ha kellett, kisbusszal fuvaroztak ben­nünket, nem restellték megfogni a lapát nyelét.
A kapuállítás egyféle perfor­manszra emlékeztetett: a helybeliek a munkálatok körül gyûrût képezve csodálták a mesterien faragott és pontosan összeillesztett kapuelemeket. A csíkszentdomokosi polgármester, Bíró Ernő és Kristály József kul­túrigazgató feszes székely ruhában sürgölődve dolgoztak Kurkó Márton mester keze alá a rettentő hőségben.
A kapu már elemeire bontottan is fő attrakcióvá lépett elő. A törökök az általuk is ismert motívumokat, mint egy képeskönyvet, úgy ,,lapozták? és olvasták. A nap, a félhold, a csillagok, a kapulábakon felfuttatott tulipánok, mind-mind a mieinkkel azonos szimbolikus jelentést hordozó díszítőelemek és kommuni­kációs jelek, bizonyítékai annak is, hogy valaha nem csupán Macarköy magyarjaival, hanem általában a türk népekkel - a szeldzsuk törökökkel - egy népcsaládba tartoztunk.
A két csíkszentdomokosi hölgy, Nagy Irén román-magyar szakos és Bara Otília angol szakos tanárnő szintén székely ruhába öltözött. Nem tudni, akadt-e valaha is ennyi csodálójuk, mint Macarköyben, ahol a gyermekek és serdülőkorúak seregei vették körül őket, a felnőttek együtt fényképeztették magukat a csodálatos színekben pompázó parkban, s az apróságok a végén szusszanni sem engedték Otíliát meg Fejérdy Zille budapesti zenetanárnőt, akik magyar gyermekjátékokra és pentaton énekekre tanították a török apróságokat, kik a magyar szavakat, verses mondókákat ízlelgetve végigtáncolták volna az egész napot.
A macarköyi programba a férfiak számára még belefért egy romantikus erdei kirándulás is a településtől elég távolra lévő vízeséshez. Kisbuszunk a mészkőhegyekre jellemző sziklaformációk között fel-le hullámzó meredélyeken vágtázott. Frissen kotort patak- és folyómedrek mellett, amelyek alján csak itt-ott láthattunk vizet. Macarköy hátterében a 2468 méter magas Abdal­tasi-hegy - Beder Tibor szabad fordításában, Ma­car­köy lakói őseinek vándorlására is utalva a Vándorhegy -, s ennek és társainak csúcsa alól rohannak alá a hegyi patakok, amelyeket a törmelékkel-hordalékkal feltöltött völgyekben elnyel a hordalékréteg.
Útközben kőből rakott, fából összeeszkábált, tanyaszerû lakóházakat, házcsoportokat láttunk. Ezek rusztikusak, ódon küllemûek, környezetük eléggé elhanyagolt, s építészeti ellentétei az épülő Törökország lakónegyedei modern építményeinek, amelyek viszont eléggé egyhangúak, építészeti sablon szerint készültek.
Egész törökországi utunkon csodálkoztam, hogy a hagyományos helyi építészeti elemeket nem mentik át az új épületekre. Ezért Rodostóban például nagy kedvvel fotóztam azt a néhány régi épületet, amely Rákóczi korát idézte. Ilyenekből állt a rodostói Magyar utca is, ahol az összeomlott Mikes-ház után most készül aláhullani Bercsényi Miklós háza is.
Kirándulásunk végső célpontja tehát a vízesés volt. Az alig járható - a kocsikat próbára tevő - erdei út egy 54 méter magas vízesés alatt képződött tónak szaladt. Hatalmas, a hegyek magassából aláhullott görgetegkövek, sziklák és évszázados fák állják körbe a sziklába vájt tavat. A víz óriási magasságból függönyként hullt alá a mohaszerû lepedékkel zöldesbarnába vont sziklafalon, s nagy robajjal ömlött a tóba, amelyben hemzsegtek a pisztrángfélék, s hatalmas rákok kúsztak a mederfenéken a lábunk mellett, amikor a rekkenő hőséget enyhítendő megmártóztunk a vízben. A hû­sölés mellett nagy élmény volt, amint az ujjnyi és ennél kisebb halak rajai a lábunkra tapadva, apró, koppintó ütésekkel távolították el a bőrkeményedést, a felbomlott szarurétegeket. Kellemes, csiklandó érzés volt, miközben azt is megfigyelhettük, hogy a mélyebb vízben alsókarnyi nagyságú pisztrángok hogyan kapják el az apró halakat.
A macarköyi nap csúcsélménye a kapuavató ünnepség volt, amelyen a polgármester mellett jelen volt Antalya tartomány képviselője is. A mediterrán meleg ellenére sokan és kitartóan állták körbe a kaput. Bíró Ernő, Csíkszentdomokos polgármestere kapuállító ünnepi beszédében kérte és ajánlotta fel a testvértelepülési szerződést Macarköy és a felcsíki nagyközség között, amelyet csupán ünnepi ceremóniának kell tekintenünk, hisz a lakosság közhangulata valósággal szentesítette ezt a protokolláris aktust, amelyet maga a kapu is rögzít:
MACARKÖY CSÍKSZENTDOMOKOS BIZ KARDESIZ 2006
MACARKÖY CSÍKSZENTDOMOKOS TESTVÉREK 2006
A kapuállítást szabadtéri tánc és muzsika követte. A török katonás nép, népzenéjében is az ilyen ritmus, az erőteljes dobütések diktálják a taktust. A fiatal táncosok népviselete színpompás, bő és szellősre szabott, pazar díszítésû.
Ezután spontán férfias - illetve ,,legényes? - táncok következtek, mikor a jelenlévők közül kivált egy, majd több pár, s hozzájuk csatlakoztak a székely ruhás csík­szentdomokosiak is, akik a csûrdöngölő motívumaival kápráztatták el a törököket.
Nekünk, magyaroknak az volt az érzésünk, mintha az egykori török-magyar bajvívá­sok helyét táncos vetélkedők vennék át.
A székely kapuk viszont rendkívüli karriert futhatnak be Törökországban. Néhány napi ottlétünk alkalmával is sorra érkeztek a megrendelések. Sögütből, a török birodalom születésének bölcsőjéből távozásunk után 700 kilométert kocsikáztak Rodostóig, hogy ők is rendeljenek egy monumentális székely kaput. ,,Küldjétek ki a mesterembereket - mondták -, mi ellátjuk őket rendesen, faragjanak nekünk olyan hatalmas kaput, mint amilyen nagy nép a török.?
A székely kapuk megkedvelésére nem csupán az ismert motívumok serkentik a törököket, hanem erre ráerősít Hayrullah professzor székelységkutatása is. Hayrullah professzor nyolcadik éve tanít Magyarországon, szerinte újra kell írni a törökök európai történelmét, így a magyarországi vonatkozásokat is, és ebbe be kell vonni Dél-Lengyelországot és Ukrajnát is. Természetesen, a román államok sem maradhatnak ki, amelyek majdnem félezer évig török fennhatóság alatt álltak.
A török, de különösen az arab és örmény levéltárak, régészeti emlékek, amelyek perdöntőek lehetnek a történelmi események rekonstruk­ciójában, ismeretlenek.
Én a magyarságot betegesen szeretem - hajtogatta kísérőnk.
Csodálkozom, hogy a magyarok miért nem tekintik igazi forrásnak a néphagyományt. Hinni kell a hagyományokban, nem küzdeni ellenük. Nevetséges, hogy a fellelhető források ellenére tagadják, cáfolják a hun-magyar rokonságot. Harcos népeknek nem volt idejük a históriaírásra. Ezért mondákban rögzítették a történetüket. A törökök számára ez evidencia. Ezért is található Attila szobra a török vezérek sögüti panteonjában. Ha az út mentén megállunk, s megkérdezünk egy török pásztort, az is tudja, hogy a magyarok keresztények ugyan, de a testvéreink. A törökök büszkék arra, hogy civilizált, magas kultúrával rendelkező rokonaik élnek Európában, akik századokkal ezelőtt képesek voltak szembeszállni még a hatalmas török birodalommal is. ?k voltak azok, akik megakadályozták, hogy a törökök az Atlanti-óceánig hatoljanak be Európába, és elfoglalják az egész kontinenst. A törökök kezdetben partnereket láttak a magyarokban európai harcaikhoz, hisz tudták, hogy ők a rokonaink. Maga Mátyás király is említi ezt a rokonságot. A törökök Kossuth törökországi tartózkodását sem tekintik számûzetésnek, hanem úgy tudják, hogy ő itt - Thököly és Rákóczi után - vendégségben volt.
Kutatásaim során felfedeztem a székelységet - részletezi Hayrullah. -Beismerem, hogy ebben a kérdésben is szubjektív vagyok. A Török Történeti Intézet ösztöndíjasaként három év múltán vettem észre a székelységet. A besenyőket, a kunokat tanulmányoztam, s így jöttem rá, hogy a székelyek a törökök legközelebbi rokonai. Budapesten felkerestem a székely csoportosulásokat, elmentem a székely körök rendezvényeire, megismerkedtem és beszélgettem velük. Meggyőződésem, hogy a székelységben több ezer éves elveszített testvéreimre találtam.
A beszéd sodrában Hayrullah egy törökös szóképet is használt: A székelységbe belesûrûsödtem.
A volt magyar mûvelődési miniszter - hagyjuk most a nevét -, amikor a rodostói székely kapu felállítását terveztük a Magyar utca bejáratához, állítólag azt üzente, hogy ,,annyit ne székelykedjenek?.
Az impozáns helyen álló és bizonyos pesti híresztelések ellenére az építészeti tájba is beleillő székely kapu nem dől ugyan ellenzőire - ne is dőljön -, de lám, miniszterségük, okoskodásuk megdőlhet.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-07-08: Archívum 2003–2007 - :

Kultúra: Versek

2006-07-08: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás