Kik a bárányok, a farkasok és a többiek, akik benépesítik azt a ,,vadont?, melyben mi, emberek élünk? Ki hogyan taktikázik, tanul és változtat szerepet, ha ifjúként bekerül a felnottek világába? Mindezt megtudhatjuk egy fiatalember munkahelyi kalandjaiból, és közben magunkra ismerhetünk, tanulhatunk.
Megfigyelés
Mikor elvégeztem az egyetemet, úgy gondoltam, hogy valamilyen felelosségteljes munkakör vár rám - kezdi a visszaemlékezést Géza -, és csak attól féltem, hogy a választott technikai megoldás nem lesz a legeredményesebb. Nem is mondtam még, hogy muszaki egyetemet végeztem, ami most nem annyira meno, de engem mindig a technika érdekelt.
Többszöri próbálkozás után sikerült bebocsátást nyernem egy elég ismert céghez. Az elso nap csodálatos volt, csupa mosolygós arc, biztatás. A nap végére úgy nézett ki, hogy enyém a fonyeremény: ha egyelore nem is részlegfonök, de csoportfelelos leszek, ami már elfogadható fizetéssel is jár.
Másnap ennek tudatában lobogott bennem a tettvágy: újraszerveztem a munkát, egy-két embert átirányítottam más munkakörbe, ellenoriztem a legyártott termék minoségét, és roppant büszke voltam magamra.
A következo napi hír hideg zuhanyként ért, ugyanis a fonökeim közölték, hogy másra esett a választásuk, de én is maradhatok és dolgozhatok munkásposzton.
Egy szempillantás alatt összeomlott az az álomvár, melynek a tornyában láttam magam, elborított a kétségbeesés, és teljesen kiszolgáltatottnak, mi több, áldozatnak éreztem magam.
Az új fonököcskét egy portyázó hiénának láttam, a tegnap még mosolygó, de ma már sunyító kollégáimat meg ,,gyáva nyulaknak? vagy ,,áldozati bárányoknak?.
Bár nem értettem a hirtelen változást, sot, teljesen összezavarodtam, lassanként felélesztettem romokban hevero önbizalmamat, és elhatároztam, hogy nem maradok áldozat. Úgy döntöttem, hogy látszólag elfogadom a pillanatnyi helyzetet, és megfigyelo álláspontra helyezkedem. Hadd higgyék a többiek, hogy elbátortalanodtam, én meg közben megfigyelem, ki milyen ember.
Az új fonök nem újított semmit, hanem mindent visszairányított a régi mederbe, és nyájas volt mindenkivel. Pályája, népszerusége napról napra felfelé ívelt. A fonököknek tetszett a mindent helyeslo, megérto csoportvezér, aki mindig csupa deru. A munkásoknak elégtételül szolgált, hogy teljesen szabadkezet adott nekik, és kedélyesen tereferélt. Engem egy szemétdombon sétáló kakasra emlékeztetett peckes járásával és harsány ,,kukorékolásával?.
A többiek ugyancsak gyoztesként viselkedtek, különösen az általam áthelyezett két kolléga. Fölényük tudatában idonként rám-rám szóltak, és olyan magasról néztek le rám, mint az állatkertben a zsiráfok. Csak egyvalaki osztozott szomorú sorsomban, Pisti, akinek volt már pár év tapasztalata a munkahelyén, és biztatgatott.
A harmadik hétre már kezdett összeállni bennem a kép, csak még egy-két részlet hiányzott.
Jártó Kocsis Edit
(Következik: A felismerés)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.