
Ismert tény, hogy az állat, ha módjában áll, csak a számára legértékesebb, legkényelmesebben elérheto füveket legeli le. Igyekszik eloremozogni, és ilyenformán egy nap alatt nagy legeloterületet jár be, közben tapossa, tönkregázolja az értékes futermést. Már ez is indokolja, hogy a legelo állatokat bizonyos természetes vagy mesterséges határok közé kényszerítsük. A másik indok, hogy a fufélék megújulásához, fejlodéséhez bizonyos ido szükséges. Ezt csak az állatok mozgáslehetoségének korlátozásával érhetjük el. Ugyanakkor legelésbeli különbségek is vannak a különbözo állatfajok között. A szarvasmarha a füvet a nyelve segítségével a szájába sodorja, majd az állkapcsával a szájpadláshoz szorítja és leszakítja. Ezért a szarvasmarha a könnyen tépheto, levélben gazdag és lágy szárú növényeket kedveli. A szarvasmarha nem legel mélyen, a füvet a szárto felett 2-2,5 cm-re szakítja le. A juhok ellenben mélyen legelnek, így gyakran megsértik a szártövet, ami késlelteti és rontja a növények sarjadását. A ló harapja a füvet, és inkább a kemény szárú növényzetet kedveli. Sokat mozog, ezzel jelentos taposási kárt okozva. Ajánlatos csak a száraz, kemény talajon legeltetni, ellenkezo esetben fennáll a terült pata és a puha csüd kialakulása.
A legeltetés kezdetének kiválasztásakor figyelembe kell venni a növények magasságát és növekedési ritmusukat is. Ha túl korán kezdjük, amikor jó a növényzet tápértéke és emészthetosége, alacsony átlagterméssel kell számolnunk. Ugyanakkor a fiatal növények a rövid ido alatt nem képesek tápanyagot felhalmozni magukban, regenerálódni, és fokozatosan eltunnek a gyepszonyegbol. Ha túl késon kezdodik a legeltetés, csökken a takarmányozási érték a növényben lejátszódó kémiai átalakulások következtében. Általánosan javasolt, hogy alacsony növényzet esetén a fu magassága 12-15 cm legyen. Ugyanakkor indokolt 25-30 nappal az oszi fagyok elott befejezni a legeltetést, így idot biztosítunk a növényzetnek, hogy tápanyagot halmozzon fel. Ezáltal megkönnyítjük a telelését, és tavasszal hamarabb beindul a növekedés is.
Tavasszal ne járjuk meg a juhokkal a legelot, mert a hajtásokat és a friss leveleket elfogyasztják, és így a növényzet nehezen indítja a növekedést.
Legeltetési módok. Itt kell szólnunk a szarvasmarha viselkedésének néhány sajátosságáról a legelon. A legelocsoporton belül jól meghatározott, alul- és felülrendelkezési viszony (hierarchia) alakul ki. Napközben együtt legelnek, egyazon irányban, egymást figyelve. Éjszaka bármely irányban legelnek, és együtt pihennek. A legelés 24 óra alatt négy-öt szakaszban történik, ez ido alatt több mint 24 000 harapást végeznek, 50-80 harapással percenként. Naponta 15-20 kérodzo idoszakot figyelhetünk meg. Legeléskor az édes és a sós ízu növényeket kedvelik. Ajánlatos száz állatnál kisebb csordákban legeltetni.
Vidékünkön a legelterjedtebb módszer a szabad legeltetés, habár ez esetben a legrosszabb a fu hasznosítása. Az állatok az egész területen szétszóródva legelnek, így nagy a taposási veszteség. De még ennél is nagyobb kárt okoz, hogy nincs ideje az egyszer már lelegelt növénynek a sarjadásra, ugyanis a válogatós (szelektív) fogyasztás következtében az értékes, jóízu növényeket ismételten fogyasztják, ezek valósággal kifáradnak, és eltunnek a gyepszonyegbol. A gyom- és mérgezo növények beérnek, és magot termelnek, ezáltal gyorsan elszaporodnak, és ez lesz az uralkodó növényzet. Ennek a legeltetési módnak másik hiányossága, hogy a lelegelt fu energiájának 12-15 százaléka mozgásra fordítódik.
Az elobbinél sokkal kedvezobb fuhasznosítás a szakaszos legeltetés alkalmazásával érheto el. Ez a mód nem volt idegen a tenyésztoknek a rendszerváltás elott, de idoközben az állandó kerítések eltünedeztek a legelokrol. Ez esetben a területet állandó kerítéssel vagy villanypásztorral hat-nyolc szakaszra osztjuk. Amikor az állatok egy szakaszt lelegeltek, a következo szakaszra hajtjuk oket, és a már lelegelt szakaszon megkezdodhetnek az ápolási munkák (az el nem fogyasztott fu lekaszálása, ürülék szétszórása, esetleg mutrágya kiszórása). Egy szakaszon a legeltetés nem haladhatja meg a 4-6 napot, mert egyes fufélék képesek naponta 1,5-2 centimétert is noni, és ezeket az állatok újra elfogyasztják. A szakaszok felosztásánál figyelembe kell venni, hogy a növényzetnek 20-25 napra van szüksége, hogy újraalakuljon.
A szakaszos legeltetésnek még két elonyösebb formája is ismeretes: az adagolt és a sávosan adagolt legeltetés. Az adagolt legeltetés esetén egy napra elegendo területet határolunk el a villanypásztor segítségével, a második eljárás esetén csak egyméteres sávot legelhetnek egyszerre az állatok, többször, akár óránként állítván elobbre a villanypásztort. A korszeru villanypásztor kerekeken gurítható, és az önjáró típusa is megjelent.
A korszeru szakaszos legeltetési formák kevés emberi munkaero felhasználásával nemcsak a futermés kedvezo hasznosítását biztosítják, hanem lehetové teszik a gyep zavartalan sarjazását is.
Incze Péter, MSZH
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.