Gyarapodó magyarokRiport: Egy elégedetlen ember

2006. augusztus 1., kedd, Archívum 2003–2007

Nem lehet mindig egyértelmuen meghatározni, hol kezdodik és mire épül a vállalkozói mentalitás, hogyan alakul ki az az új viszonyulási mód az élet dolgaihoz, melyet erkölcsiekben sokan az új rend kiindulási pontjának tartanak. Miután az ántivilág valamennyiünket alkalmazottakká, a függést elfogadó emberekké tett, most a vállalkozói-üzletemberi önállóság kultusza dívik, sorozatunk a falusi gazdálkodó középréteg bemutatásának rendjén nem egy példával szolgált arra, hogyan lép valaki elo volt téesztagból vagy ipari munkásból családi farmalapítóvá, tokés szempontokat szem elott tartó gazdálkodóvá. Volt szó arról, milyen szerepet játszik ebben a családi indíttatás, milyen a gépkezeloi tudás, egy-egy erogép megvásárlása, milyen felhajtó ereje van a tulajdon-visszaszolgáltatás folyamatának, a régi szerkezetek széthullásának, vagy éppen arról, hogyan lesz a kényszergazdálkodásból racionális piacra termelés, esetleg hogyan kornyadozik a termeloi kedv a kudarcok hatására. Bár eme életmódváltásban az idosebb nemzedék is képes átlagon felüli teljesítményt produkálni, értheto elonnyel kezdik a versenyt azok, akik életpályájának indulása is egybeesik e korszakéval, s mintegy együtt szaladnak neki az új távnak magával a társadalommal. A huszon- és harmincévesek próbálkozásainak több példáját vonultattuk fel arra, miként akar újat kezdeni magával e nemzedék épp a most felemelkedo társadalmi kategóriához tartozók, a valamikori nagygazdák örökébe lépok soraiban, mely falvaink húzórétegévé válhat. Hogy a váltás akarati döntéssel, nekibuzdulással, kemény elhatározás melletti kitartással (tehát mentalitásmódosulással) is beindulhat, számomra ezt bizonyítja az angyalosi Török Ferenc esete. Török Ferenc ugyanis, miként mondja, elégedetlen típus: az saját magával szemben is.
Lazítani a szukösség szorításán
Abból ítélve, amit magáról elmesél, a ma harmincéves Török Ferenc vajmi könnyen elkallódhatott volna. Hogy maga eme eshetoséget még csak nem is említi, annak oka pontosan a sajátos lelki alkat, mely az ilyen embereket a kisiklástól megóvja. A külso tényezokben, szociális körülményben vagy családi életben elszenvedett hátrány ellenére az ilyen ember önmagára minden esetben számíthat, s ha ideig-óráig hagyja is sodortatni magát, egy szép nap azzal a meggyozodéssel kel fel, hogy márpedig saját sorsa alakulása mindenekelott tulajdon akaratától függ. Adalékként még egy kulcsadat: a családi örökség mindössze egy hektár tíz ár - azt persze az édesanya használja, osztozni tehát úgyszólván nem volt, min.
Török Ferenc képzettségére nézve traktorista.
- Édesapám is az volt, most 15 éve halt meg. Négyen vagyunk testvérek, én a legnagyobb, az egyetlen fiú. Lánytestvéreim közül ketto Magyarországon, kitelepedtek, egy itthon ment férjhez, a sógorom épp segít hátul a gatteren. (Minden beszélgetésre munkaszünetben van csak ido.) Én maradtam egyedül a szüloi házban, édesanyám húsz évvel volt fiatalabb édesapámnál, s az o halála után külön ment, itt laknak a férjével a szomszéd házban, van ott is két kislány. Ok külön gazdáskodnak. De segíteni kell, hogy segítsem! - összegezi az erkölcsi dilemmát, majd így folytatja: a lakás maradt nekem, még nem irattuk át, most intézem.
A házépítés és -bovítés az egész családtörténet gazdasági foglalata. A fémkapun belépve a vidékre oly jellemzo, viszonylag keskeny, hosszú udvar tárul a látogató elé, baloldalt húzódik a folyton megtoldott ház, jobb oldalon pedig a szomszéd ház tuzfala, az udvart a régi csur zárja le, melyen túl ólaknak és zöldségesnek, gyümölcsöskertnek kell lennie.
- A házat nagyapámék építették, az elülso rész fából van, e szobát és a konyhát édesapám és édesanyám toldották hozzá.
A hátsó traktus, ahol a riportert is leültetik, csupa csempefolyosón át közlekedik a csupa csempe lakókonyhával (,,Nem hideg ez? - De, egy kicsit igen.?), mely az égvilágán minden szükségessel fel van szerelve: folyóvíz, gáztuzhely, mosogatókagyló, szagelszívó, célszeru és mutatós mai konyhabútor és olyan sarokasztal, ahová a látogató is bármikor leültetheto és megvendégelheto, mihelyst a kávé percek alatt megfo. Hátrább az udvaron, a ház meghosszabbításaként szabályosan betonozott, nagy terjedelmu tégla gabonaraktár. A régi csurnek és istállónak fedelet adó faépület szuknek bizonyult a termés befogadására. Azon túl, a kert végében az egykori gyümölcsöst a gazda feláldozta, ma szalagfurész áll benne, s gépei, teherautója, melyekrol alább lesz szó.
Egy nekiszánás története
- Mivel édesapám betegeskedett, én az iskolával nem is végeztem, de már dolgoztam helyette a gépállomáson. Gyermek voltam, de már mentem a traktorral. A katonaság után a volt pártfarmon kezdtem dolgozni, mert a SMT felbomlott. Utána elmentem egy barátomhoz traktoristának. Szántó György, sokan ismerik, pártidokben fonök volt, magánvállalkozó lett, hozzá. Traktorosok voltak, gépek. Ott dolgoztam neki vagy két évet. S meguntam. Kéne valamit csinálni, meg kéne házasodni. Kevés volt a fizetés, nem jutottam semmire. S akkor a LAM-hoz fordultam, s felvettem egy kölcsönt. Dollárárfolyamra adták. Garanciát? Kértek. Akihez édesanya hozzáment, az adta ide a lakást. Bébiztosítottuk. Erre a házra nem lehetett, nincs még átiratva. O odaállott, s a lakását ideadta. Volt telekkönyv, s felvettem a 3000 dollárt - hét évre. Ketten egy másik angyalosi fiatallal, Peligán Miklóssal. Kilövodtünk, mert egy olyan 53 millió lejt adtak volt kézhez, s a dollárárfolyam megduplázódása miatt százhúszat fizettünk vissza. Mégis megérte. Megvettem a traktort s az ekét - ennyit, most hét éve. Kölcsöngépekkel dolgozgattam - akkoriban csak öt hektáron, bérelt földön. De az emberek kapták vissza a földeket, nagyon sok munka volt. Az embereknek volt pénzük, s fizették. ,,Csináld meg ezt! Csináld meg azt!? Mi Miklóssal ketten kiszolgáltuk az egész falut, nem volt más traktor. Három évig nagyon jól ment. Annyira jól, hogy vettem ültetot, vetogépet, remorkát (pótkocsit), tárcsát, kombinátort, kombájnt? mindent sikerült venni! Közben a házat átalakítottuk, kibovítettem, régi stílusú volt, új bejáratot építettünk, fürdoszobát kellett beszerelni. Most három éve megnosültem. Van egy négy hónapos kisfiam, a feleségem gyermeknevelésin. A járandósága nem több, mint a fizetése, mert minoségi ellenor a Leineweber nadrággyárban, ott szépen keresett. Elvégezte Szentgyörgyön az egyetemet, a foiskolát, úgy került oda.
- A kölcsönt negyedévenként kellett törleszteni, nehéz volt, de kifizettem. Felment a duplájára az infláció miatt. Tartottam disznókat, s az pótolt. Ami földet használok, azt bérelem. Volt huszonöt hektár is, most csak tizenöt. A huszonö­töt vagy két évig muveltem. Nem érte meg, sokat kellett beléfektetni. Ahogy a kollektív felbomlott, nem trágyázta senki, nyakig éro burjánnal vettem át. Azt egyszer tárcsával meg kellett járni, sógorom segített a dupla traktorral. A földet meg kell muvelni ahhoz, hogy teremjen - hatalmas feladat. De nem is túl jó minoségu földek, mindenki kínálja, viszont hasznot nem hoz. Nem jött ki a számítás. A tavaly például jól termett a búza, de alig akarták megvenni, s csak 3200-3300 lejt kínáltak kilójáért. Pedig még négy-öt ezer lejért sem érdemes csinálni. Kenyérgabona volt - olyan szép, s mégsem adták meg az árát. Ezért visszaadtam tíz hektárt, maradt tizenöt.
Érdemes megjegyezni: Török Ferenc nem örökölt úgyszólván semmit, birtokot különösen nem, a másokét bérli, abból teremtett átlagon felüli egzisztenciát magának. Munkakedvébol, ötletességébol azonban ennél is többre futotta.
Eladni a saját terményt
E fejezetnek akár a ,,bellérkedés ellenszere? címet is adhattam volna. A bellér szót, megbélyegzo hangsúllyal, a spekuláns kereskedore alkalmazzák Háromszéken, aki a termelo rovására kíván tisztességesnél nagyobb haszonra szert tenni, s aki nemegyszer idegenként élosködik a székelységen. E szembenállás addig tart, míg e népcsoport a maga kereskedoi rétegét ki nem izzadja magából. A folyamat - bár országosan kapós áru, igenis, terem a Székelyföldön - nagyon vontatottan és nehézkesen halad. A valamikori örmény, német, zsidó kereskedok helyét ma regáti haszonlesok vették át. Rést a kiszolgáltatottság e falán a Török Ferencek találékonysága üthet. Adóssága törlesztése után Török Ferenc cégalapításba, üzletei bovítésébe kezdett. A szerény vállalkozás pontosan a fenti szempontból figyelemre méltó.
- Két éve vettem egy nagyobb teherautót, céget jegyeztettem be, licenc, minden rendben van. Szállítással foglalkozom, az angyalosi faházgyárnak hordom a deszkát. Most egy éve megvettem a szalagfurészt is. Ez nem megy olyan jól, mert megdrágult a rönk, nem lehet kapni sem, visszaesett a kitermelés, a furészárut nem fizetik meg. Ezt nem láttam elore, korábban a sok széltörés miatt rengeteg volt a fa, akkor jobban hozott volna. A kitermelési üzemtervek is megszorításokkal jártak. Egyelore még nem döntöttem, meglátjuk, mi lesz. A szállítás miatt sokat járkálok mindenfelé, az ösztönzött, kedvet kaptam, s gondoltam, megpróbálom. Mást is kiszolgálunk, ha fát hoznak, kivágjuk. Alkalmazott nincs, nap­számosok segítenek. Szóval, ami a jövedelmet illeti, a szállítás segíti ki foleg a mezogazdálkodást osszel is, tavasszal is. Ha sikerül, kicserélem az autót, veszek egy nagyobbat. Hor­dom a fát Csík környékérol, Ko­vásznáról, mindenhonnan. Ok meg­rendelik, én megyek érte, és hozom. Január-februárban egyvégbe men­tem. Most éppen csak. Kicsi­denként. Nem állandó a terhelés. Amikor szólnak, menni kell. Azelott értesítenek, s én beosztom az idot: most kombájnt javítok-e? Permetezek-e? Mezore megyek? Fuvarozok-e?
A jövedelmek firtatásának rendjén derül ki, van még egy forrása a haszonnak, amit ajánlanék mindenki figyelmébe:
- Tíz hektár búzám van, árpám takarmánynak, és ültettem pityókát. A búzát lecsökkentettem, mondtam már, miért. A pityókát idáig olcsó pénzen itthonról kellett eladni, amióta autóm van, felrakom, és magam hordom el. A pityóka olyan, szabadulni kell tole, ha kiszedték, mert romlik. Jön a vevo, és azt mondja: mennyi a romlott benne!
E csapdahelyzet foglya jóformán minden székely kistermelo.
- Én leviszem a Regátba. Inkább Bukarestbe. Vittem a másét is. Béállok az en gros piacra, nincs semmi akadálya. Sot, volt olyan öreg bácsi vagy néni, megnézte a rendszámtábláról, honnan jöttünk, s direkt a Kovászna megyei krumplit keresték. Ha kisebb is, de eláll, mondták, és nem lövünk ki velük, mint a bellérek. Az a nagy krumpli nem tart annyit. Nagygazdák, akik megengedhetik maguknak, hogy ezer kiló mutrágyát szórjanak szét hektáronként, azok termelik? Két éve járok, már ismernek, és odajonek vásárolni. Veszik a boltosok is, megveszi az en gros piacon, és eladja a sajátjában. A haszonkulcs? Hát amikor itthon az osszel háromezer lejt adtak érte a kapunál, ott öt-hatezerért árultam. Majdnem a dupláján.
Ennyi tehát a közvetíto kereskedok, az osszel tájainkat ellepo autós viszonteladók haszna, kedves olvasó.
- Hogy ne lehetne bemenni? Nem igaz. Bár Bukarestig hússzor megállít a rendorség. Az autót nagyon megvizsgálják. Biztosítás, útadó, muszaki ellenorzés, licenc, minden rendben kell hogy legyen! Nem lehet kimenni az útra ezek nélkül.
Szóval, a feketekereskedelem tilos, egyéb nem.
Szováta
A szemrevaló fiatal pár láttán a riporter arra lett kíváncsi, meddig mentek el az életmódváltásban, azt kiegészítendo, hogy az elodök jobb híján gürcölésesnek nevezheto életstílusát, az egész napos, egész éves lekötöttséget elutasítják. Hogy bár rengeteget dolgoznak, és a munkaidejük nem a városi módi szerint oszlik meg, nincs-e vajon benne a rendszeres kikapcsolódásnak kijelölt ideje? Illetve, hogy a hagyományos paraszti mulatságokon kívül van-e benne más is? Török Ferenc érti a kérdést, azonnal kész a válasszal, mely egyúttal a mindennapokba is enged még egy bepillantást:
- Most tíz disznó van, hatvankilósak, azért nevelem, hogy karácsonyra hozzanak egy kis pénzt. Volt már három kocám is, akkor a malacokat adtam el. Ha elutazom, s reggeltol estig odavagyok, édesanyám jön át ellátni oket. Ha az árpát és búzát megunják - olyanok, mint az emberek, nem fejlodnek attól, amit már nem szeretnek -, tápot veszek nekik. De nem annyira igényesek, mint a tehenek, azt nem is tartanék. Reggel s este kell nekik enni adni, zöldet hozni, egyszer kitakarítani, s annyi! Ha elmegyünk valahova, s késon jövünk meg, esznek reggel! Nincs meg az a lekötöttség. Üdülni? Hogyne. Eddig még minden évben elmentünk egy hétre Szovátára. Amikor még vizitába jártam a feleségemhez, már akkor üdültünk Szovátán. Kirándulni Brassó Pojánára, Sinaiára, ide-oda még elvittem, a tengerre nem, a Dacia nem is bírná, de Szovátát egy évben sem hagytuk ki. Aratás elott minden évben ott töltöttünk egy hetet, egy hétvégét. Attól függoen, az ido hogy sürgetett. Még mire költünk? A házon sok javítanivaló van még. Nem elég a pénz. Én nem vagyok elégedett, magammal sem. Ahhoz képest, hogy mennyit dolgozunk, élhetnénk jobban is.
Alighanem ez Török Ferenc legfobb és legtöbbet ígéro öröksége.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-08-01: Archívum 2003–2007 - :

Gazdakör: Legeltetés

2006-08-01: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás