
(részlet)
A kassai kormányprogram és az azt követő elnöki dekrétumok kihirdetése a magyar kisebbséget minden tekintetben jogfosztottá nyilvánította. Ezt követően szinte szimbolikus jelentőségû volt Beneš elnöknek az a beszéde, amelyet a második világháború európai eseményeinek befejezésekor Pozsonyban mondott 1945. május 9-én. Ugyanis a német- és a magyarkérdéssel kapcsolatban - többek között - az alábbiakat tartotta fontosnak kijelenteni: ,,...a csehek és szlovákok visszavonhatatlanul elhatározták, és már el is határozták, hogy a németekkel és magyarokkal az eddigi körülmények között egy államban élni nem tudnak és nem is fognak.
Ezen háború után már nem lesz az első világháború utáni értelemben vett kisebbségi jog. A bûnösök megbüntetése után a németek és magyarok legnagyobb részének ezt az országot el kell hagynia. (Taps a tömegből.) Ez a mi végleges álláspontunk, s ezt az álláspontunkat megvédjük, és a legapróbb részletekig végre is hajtjuk. Ezt a kérdést megtárgyaltam a Szovjetunióval, az amerikaiakkal és az angolokkal. A mi népünk már nem élhet a németekkel és magyarokkal közös hazában.
Kérlek benneteket, hogy a kitelepítésre vonatkozó előkészületeket, amelyeket mi már Csehországban megtettünk, ti itt, Szlovákiában is tegyétek meg.? (Ez a beszéd teljes terjedelmében megjelent a pozsonyi Pravda 1945. május 12-i, szombati számában.)
Beneš a hatalomba való visszakerülése után több ízben hallatta szavát a magyarkérdésben. Így az egyik állásfoglalása szerepel a magyar külügyminisztérium 1945. szeptemberi tájékoztatójában is. Eszerint a köztársasági elnök hivatalosan kijelentette, hogy felfogása a magyarkérdésben teljesen megegyezik a Szlovák Nemzeti Tanácséval. Beneš az SZNT kitelepítési tervét is magáévá tette. Mint mondta: 400 000 magyart ki kell telepíteni, s a megmaradó 150-200 000-et pedig majd szétszórják Szlovákia területén. (Magyar Országos Levéltár, Küm. IV.-62. tétel)
Nem sokkal a megnyilatkozása után, október 28-án, az államünnepkor Beneš szózatot intéz a nemzetgyûléshez, amelyben a magyarkérdésről is szót ejt. A probléma megoldása - szerinte - a lakosságcsere. Amint hangoztatta: ,,A háború után szükségessé vált, hogy Magyarország és összes szomszédja között a kisebbségi kérdés tisztán nemzeti alapon nyerjen megoldást, és hogy a kisebbségek valamennyi államból saját nemzeti államukba telepíttessenek át. Magától értetődik - mondotta -, hogy azok a kisebbségek, amelyek megtagadják a saját nemzeti államukba való visszatérést, végérvényesen a másik állam nemzeti asszimilációjának sorsára jutnak.? (Jelentés Beneš október 28-i beszédéről Gyöngyösi külügyminiszternek, Prága, 1945. november 3. M. O. L. Küm. Bé. o. 42. doboz, IV. 62. f.)
A magyarországi közvéleményt is felkavaró események miatt magyar részről 1945 novemberében felkérték a szövetséges nagyhatalmakat, hogy a szlovákiai magyarok ügyét vonják ellenőrzésük alá. Habár a kérést mind a Szovjetunió, mind az angolszász nagyhatalmak elutasították, a csehszlovák vezetésnek mégsem sikerült elképzeléseit teljes mértékben végrehajtania. Holott Benešék még a potsdami konferencia előtt majdminden alkalommal tájékoztatták a nagyhatalmakat és szövetségeseiket a magyarkérdés ,,megoldásáról? vallott elképzeléseikről. A Nagy Hármas - ahogy a koronatanú Dalibor Krnónak magyarul is megjelent visszaemlékezésében olvashatjuk - nem volt hajlandó a Magyarországgal kapcsolatos csehszlovák követeléseket a potsdami tárgyalások során napirendre tûzni. Még a külügyminiszterek ülésein sem szerepeltek ezek a kérdések. Egészen a párizsi béketárgyalások megkezdéséig halogatták a nagyhatalmak a csehszlovák követelések megtárgyalását. Így az egyoldalú kitelepítésre vonatkozó elképzelést.
Ezzel szemben a nagyhatalmak nem akadályozták meg a magyar lakosság csehországi deportálását. Ez a körülmény kényszerítette a magyar kormányt arra, hogy elfogadja a csehszlovák kormány ajánlatát a lakosságcseréről szóló tárgyalásokra. Budapest eredetileg ahhoz a feltételhez szerette volna kötni az egyezmény létrehozását, hogy a visszamaradó magyarok kisebbségi jogokat kapjanak. Csehszlovák részről azonban ezt nem fogadták el. Végül is Gyöngyösi János külügyminiszter 1946. február 27-én minden feltétel nélkül volt kénytelen a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt aláírni.
Maga az egyezmény egyébként is sok vitára adott alkalmat, mert magyar részről körültekintő és alapos megfontolás nélkül írták alá. Így pl. az V. cikkely nem mondta ki, hogy egy paraszti termelő közösség csak egységesen jelölhető ki áttelepítésre. Ezt kihasználva a csehszlovák fél a paraszti közösségeknek csak azokat a tagjait jelölte ki áttelepítésre, akiknek a nevén ingatlan vagyon telekkönyvezve volt. Ennek következtében a név szerinti kijelölt családfőn kívül az egész család is kénytelen volt áttelepülni, viszont a családtagok nem tartoztak bele a paritásba! Ezzel a módszerrel csehszlovák részről azt akarták elérni, hogy ily módon is csökkenjen a Szlovákiában maradt magyarok száma.
A legnagyobb megdöbbenést a VIII. cikkely okozta, amely szerint a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy azokat a személyeket, akik az 1945/33. számú, a népbíráskodást elrendelő szlovák nemzeti tanácsi rendelet értelmében meghatározott bûncselekményeket követtek el, paritáson felül átveszi. Ez mind az ún. nagy, mind pedig a kis háborús bûnösökre vonatkozott. Csehszlovák részről kijátszva a rendeletet, amelybe a magyar fél meggondolatlanul beleegyezett, tízezerszám vonta felelősségre a háború alatti magatartásért a magyar nemzetiségû állampolgárokat. Így történhetett, hogy a szlovák kormányszervek utasítására a kerületi és járási népügyészségek mintegy 19 564 ún. ,,nagy háborús bûnös? magyart írtak össze, akik a családtagjaikkal együtt mintegy 73 187 főt tettek ki. A kis háborús bûnösök névjegyzékén pedig 1927 személy szerepelt. Jellemző a szlovák fél, Vlado Clementis külügyminiszter-helyettes erkölcsi magatartására, hogy amikor Gyöngyösi külügyminiszter előzetesen megkérdezte: mennyire becsüli a magyar háborús bûnösök számát, ő szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy csupán 50-60 fő. (...) Ilyen előzmények után kezdődött meg 1947. április 12-én a magyar-csehszlovák lakosságcsere.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.