Egy KGB-tábornok emlékei
Pavel Anatolijevics Szudoplatov, az NKVD, majd a KGB háromcsillagos tábornoka az 1920-as évek végén fiatal ügynökként került a szovjet ,,Céghez?. Sztálin személyes utasítására előbb saját kezûleg hajtott végre politikai gyilkosságokat Nyugaton és otthon, majd ilyeneket szervezett a távolból. Az ő vezényletével végeztek a diktátor nagy vetélytársával, Trockijjal Mexikóban, aztán a tábornok több mint tíz éven át vezényelte az USA-ban és Nagy-Britanniában zajló atomkémkedést. Az ő ügynökei voltak az atomfizikusok: Fuchs, Oppenheimer, Fermi, Pontecorvo, valamint a hírhedt Rosenberg házaspár is. Sokszor találkozott Sztálinnal, nagy terveket szőttek a Nyugat és a szovjet társadalom ellen. Ám Sztálin halála után - mivel sok terhelőt tudott az utód Hruscsovról is - lefogták, tizenöt évre elítélték, amit maradéktalanul le is ült. Utána már nem rehabilitálták, míg létezett a Szovjetunió. A magára maradt, öreg és beteg férfi 1992-ben két brit újságírónak diktálta le élettörténetét, amely végül 1994-ben Special Tasks. The Memoirs of an Unwanted Witness - a Soviet Spymaster (Különleges feladatok. Egy kényelmetlen szemtanú: a szovjet mesterkém emlékiratai) címmel jelent meg.
(...) Az egyik eset Eduard Beneš csehszlovák köztársasági elnökről (1935-38) szól, aki Nyugatra menekült, miután Hitler bekebelezte országát, aztán 1945-ben hazatért, és újabb három évig - a kommunista hatalomátvételig - ismét az ország elnöke volt. Benešre mintegy mellékesen tér ki a tábornok - egy Pjotr Zubov nevû ügynökéről írván megemlíti, hogy Zubov 1937-től Prágában volt a szovjet titkosszolgálat diplomataként tevékenykedő rezidense. ? szervezte be Benešt, aki nagyon félt, hogy ha a nácik elfoglalják hazáját, őt foglyul ejtik. Zubov megszervezte Beneš szökését - cserébe rávette az elnököt, legyen az NKVD és a Kreml ügynöke. Sztálin küldött az elnöknek tízezer dollárt a szökés költségeire, és az NKVD mindent elintézett. Beneš már korábban tervezett egy merényletet a jugoszláv király ellen, hogy azután szerb tisztek németellenes kormányt juttassanak hatalomra, amely segítené Csehszlovákiát a németek elleni harcában. Ehhez 200 000 dollár készpénzt kért moszkvai megbízóitól, de ez a pénz nem jutott el Belgrádba - a szovjetek, látva, milyen megbízhatatlan alakok Beneš szövetségesei, lemondtak a belgrádi merénylet finanszírozásáról, de gondosan megőrizték a Beneš elleni bizonyítékokat.
Az olvasó számára leginkább meggyőző éppen az, hogy a tábornok nem igyekszik a csehszlovák elnököt mindenáron befeketíteni. Csak megjegyzi, például az ötödik fejezetben is, hogy ,,Beneš 1938-tól a mi ügynökünk volt?. Az elnököt különben a német támadás előtt - megegyezésük értelmében - az NKVD máig ismeretlen úton-módon kimentette Prágából Londonba, ahol aztán 1940-45 között az emigráns csehszlovák kormányt vezette.
Beneš az emigrációban is szovjet ügynök maradt. A Ribbentrop-Molotov-egyezmény után (1939. augusztus vége) Beneš Nyugaton amellett kardoskodott, hogy az addig Csehszlovákiához tartozó Kárpát-Ukrajnát csak bízzák a Szovjetunióra, legyen a terület Moszkváé, úgymond ,,ideiglenesen?. Ezt a tervet csak az ukrán nacionalisták akadályozhatták volna meg - de vezetőjüket nem sokkal előbb éppen egy szovjet ügynök robbantotta fel, miután előbb a barátságába férkőzött. A merénylő és a KGB-tábornok - mondani sem kell talán - azonos személy volt.
A tábornok személyesen is ismerte ügynökét - hiszen a háború után találkozott vele! Miután a kelet-európai országokat a Vörös Hadsereg elfoglalta, a kommunisták nem mindenütt jutottak automatikusan hatalomhoz. A demokratikus választásokon nem volt erre esélyük. Prágában 1948-ig tartott a kommunisták és Sztálin türelme. Akkor a tábornokot és az említett Zubovot, Beneš egykori tartótisztjét Prágába küldték: beszéljék rá az akadékoskodó ügynököt, ne támasszon több akadályt, adja át a hatalmat a Klement Gottwald vezette kommunistáknak. A tábornok magával vitte a háború előtti tízezer dollárról szóló összegnek a nyugtáját is, hogy ezzel törjék meg az ellenkező, beteges vénembert, akivé addigra Beneš lett. (,,A nyugta arra az esetre kellett, hogy emlékeztessük őt a Kremllel fennálló nem hivatalos kapcsolataira.? Egy mondattal később még világosabban írja le a kényszerítés tényét: ,,Ha ellenkezni merészelne, nyilvánosságra hozzuk anyagi segítségünket, de azt is, hogy Beneš Jugoszláviában 1938-40 között politikai merényletet akart szervezni.?)
Ennyi elég is volt, hogy a köztársasági elnök azonnal megtörjön. Beneš a sajátos vendégek látogatása után bejelentette lemondását, és a hatalmat átadta a kommunistáknak. A tábornok elvtárs különben nem ment egyedül. Pontosan úgy, mint húsz évvel később, ő is szovjet különleges egységek: az NKVD 400 ejtőernyős kommandósa élén érkezett, arra az esetre, ha valamiféle ellenkezést tapasztalna a csehek részéről. Nos, szembefordulás nem történt, a puccs sikerült.
(Rubicon, 2006/2-3.)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.