Nyílt tér: Újra a Besenyői-tó

2006. augusztus 4., péntek, Archívum 2003–2007

Ha valaki a maksai oldalról odatekint, nagyon szép táj tárul eléje. A gyönyörû víztükör, mögötte egy tipikus székely falucska templommal, a távolban pedig a hegyek. De ha lekerül a víz partjára, megváltozik a helyzet, a bérelt terület még tûrhető, de mellette egy körülbelül egyhektárnyi be nem kerített magánterület, a vadkempingezők paradicsoma. Szép időben, főleg hétvégeken megérkeznek a többnyire brassói honfoglalók, csapnak nagy zajt, nem is keveset. Az utóbbi időben a vendéglősök betartják a hangszünetet, nem úgy a ,,turisták?, szól a mindenfajta zenebona, sírósabb-kacagósabb a javából. A területet akkor kell megnézni, miután elmentek: szemétkupacok garmadája, mûanyag palacktól törött üvegig minden, még olajcserenyomok is. Annak idején úgy tudtuk, hogy a vízpart egy bizonyos része a tóhoz tartozik, nem szabad beépíteni. Be is tartották a regulát, de nem mindenki. Egy bukaresti tulajdonos épített egy jókora vityillót, semmi közünk hozzá, az ő pénzéből, de amit a vízparttal elkövetett, ahhoz már nekünk is van közünk, ugyanis azt is beépítette. Kőből mólót húzott, úgy néz ki, hajókikötő lesz belőle. A kerítést, méghozzá jó keményet, levitte egészen a vízbe. Ott esetleg a madár, ha átrepül.
Nemrég volt egy kis incidens, kisgyerekek gumimatracon lubickoltak, az egyik matracot a szél elfújta, egy nagyobbacska srác utánaeredt úszva, ám a matrac gyorsabb volt, a gyerek bírta szusszal úgy 400-500 métert, és kifáradt, néhányan a parton eredtünk utánuk, de amikor a jelzett kerítésekhez értünk, meg kellett állnunk. Próbáltuk megkerülni a víz felől, de lehetetlen volt. Végül nagy nehezen átmásztunk rajta, már aki tudott, és futottunk tovább a következő kerítésig, ott egy brassói tulajdonos kerítette be a vízig. Közben a kissrác ügyesebb volt, megmentette a matracot. De képzeljék el, ha emberéletről lett volna szó, s valaki vízbe fúl emiatt.
Amit a környezettel elkövetünk, kész öngyilkosság. Ugyanazon a részen jön le az erdőből a vízlevezető árok az úttest alatt egy átereszen. Azt a helyet ajánlom a környezetvédelemnek megtekintésre. Színültig tele szeméttel. Minden, ami a háztartásból hátramarad, ott megtalálható. Ki a tettes? Lehet, hogy mind azok vagyunk, ahogy mondani szokás: kárnak s mit tudom, minek nincs gazdája. De bent, az erdőben lévő szeméthalmazoknak már volna gazdája, mert az kimondottan vendéglői hulladék, amit szekérrel hordhattak oda, a környéken pedig csak három vendéglő van. Csak kell érdekeljen valakit a dolog!
Még lenne valami, ami régóta nem hagy békén. Itt van ez a kisfalu nagyságú beépített terület. Tizennégy éve járok arra a helyre. Még fia ház nem volt ott, amikor ide kötött az érdek. Meglett a telek, telekkönyvet csináltattunk, de építkezni nem lehetett, amíg a területet nem urbanizálták (PUZ). Persze, a falu polgármesteri hivatala ilyesmivel nem foglalkozik. Az emberek összegyûjtötték az árát, akkoriban ez egy jó havi fizetés volt. Jó kommunista módon elkészült az a bizonyos területrendezési terv, kijelölve, hol lesz az út, még a házak helyét is megjelölték, nem számítva, hogy a polgár mennyi területet igényel. Mindegy, az öt méter széles út ki volt jelölve. Itt kezdődik a kabaré. A telekvásárló megvesz egy bizonyos területet, utána kijön a barátokkal, s kalákába bekeríti. Ugyanezt teszi a szomszéd is, csakhogy ő a másik feléről méri ki a kerítés helyét. S mit ad Isten, a két kerítés nem találkozik. Sebaj, így mértük, így lesz jó. Szóltunk a polgármesternek, utóbb még kérést is adtunk le, de hát túl sok lenne egy ilyen hivatalnak. Ez a dolog majd? tízéves, és ennyi idő alatt senki, de abszolút senki hivatalos ember arra nem járt. Érdemes kijönni, s megnézni, hogy egy tízéves terv után épített út (már ahol van) minden teleknél megtörik, egy kerítéssarok sem találkozik a másikkal, sőt, még olyan is van, ahol a ház pont az út közepére épült, de hát a tulaj valami igazgató valahol, s neki szabad. Még olyan is van, ahol az út közepe olyan 80 méteren két sorompóval le van zárva.
Polgármester, alpolgármester az emberek kérésére rá sem hederít, pedig érdemes lenne, mert maholnap helikopterrel lehet csak megközelíteni azt a helyet. Út pedig kellene, mert a villanyvállalat az oszlopokat csak az út szélére helyezi, itt pedig még út sincs. Tíz éve nincs villanyáram, az adót meg fizetjük. Volt, aki megoldotta: át a beépített területen, a földön végig a szimpla drót, nesze neked, embervédelem. Ez a helyzet a XXI. században a Besenyői-tó partján, a maksai oldalon.
Szabó Árpád, Sepsiszentgyörgy
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-08-04: Archívum 2003–2007 - :

Nyílt tér: Az utca hangja