
Nem létező cégek
Sebastian Bodu, az Adófőhatóság (ANAF) főnöke már kidolgozta azt az eljárást, amivel az úgynevezett ,,nem létező cégeket? kitörölhetik a nyilvántartásból. Ezt ,,egyszerûsített eljárás? néven foglalták bele a minap érvénybe lépett 2006/85-ös új csődtörvénybe, ami helyettesíti az eddig alkalmazott 1995/64-es csődtörvényt.
Mik ezek a ,,nem létező cégek??
A ,,Bodu-törvény? úgy fogalmaz, hogy olyan kereskedők, kereskedelmi társaságok és egyéb gazdasági tevékenységet folytató magánjogi személyek, melyeknél fennáll valamelyik a következő körülményekből: 1. nem rendelkeznek semmilyen vagyonnal; 2. az alapító okmányokat vagy a könyvelési iratokat nem találják meg; 3. az adminisztrátort (igazgatót) nem lehet megtalálni; 4. nem létezik a székhely, vagy nem egyezik a cégbírósági bejegyzéssel, valamint olyanok is, amelyek nem adják át az eljárásban előírt iratokat.
Az ilyen esetekben a bíróság egyszerûen elrendeli a cég törlését a cégbírósági és egyéb nyilvántartásból. Természetesen, mindezen cégeknél mindenképpen fennáll még egy fontos körülmény: hatalmas adósságot halmoztak fel a közköltségvetésnél, a társadalom- és egészségbiztosítási alapoknál, amit ezeknek törölniük kell a nyilvántartásukból.
Egyértelmû, hogy olyan privatizált részvénytársaságokról van szó, melyeket az Állami Vagyonalap maffiája által közbeiktatott, ,,stratégiai befektetőnek? álcázott gazdasági-pénzügyi bûnöző ,,főrészvényes? a pénzügy cinkosságával fosztott ki, elsikkasztva annak minden ingó és ingatlan vagyonát, valamint a költségvetésekhez be nem fizetett pénzét. Az új csődtörvény segítségével a törvényszéknek egyszerûbb a bûnözők nevére biztosítani az ilyen vagyonokat. Fel sem kell tennie a kérdést, hogy hová lett a vagyon. A könyvelési nyilvántartást a törvény szerint tíz évig kell megőrizni, amit a pénzügy köteles ellenőrizni, különösen ha egy nagy részvénytársaság éveken át nem fizeti a költségvetési kötelezettségeket, miközben a vagyon ,,átszáll? a főrészvényes anyja, nagyanyja vagy vadházastársa nevére. Hogy tûnhet el az igazgató, az igazgatótanács vagy a székhely? Hisz folyamatosan kell jelentéseket leadniuk a pénzügyhöz, munkaügyhöz, társadalom- és egészségbiztosító pénztárhoz. Bodu a cenzorokat nem is keresi. Az egészben van egy kis logikai hiba is. Mi történik, ha az egyik körülmény fennáll, de a többi nem? Például, ha van minden, de nem adják át az iratokat, vagy ha csak a vagyon hiányzik.
Bodu nem keresi, hogy hová lett a könyvelési nyilvántartás, az igazgató, a székhely, és főleg a vagyon, hagyja azt bíróságilag biztosítani a bûnözők nevére. Jobban fekszik neki a költségvetési követelések leírása. Majd kitalál újabb és újabb adónemeket, hogy a maffiózó-érdekeket kiszolgáló horda rab-lóbéreit biztosítsa. Nyöghet a társadalom az adóterhek alatt, hogy azzal egy monstruózus bírósági-maffióta konspiráció, és közbeiktatott bûnözőik tömhessék a zsebüket.
Hogy minden menjen simán, a maffia még figyelemelterelő diverziókról is gondoskodik.
Ide sorolható a diszkóbárokban szórakozó vagy kiránduló tizenévesek fekete hóhérálarcos, ,,terroristaellenes kommandóval? való lerohanásától a butéliás ,,terroristán?, a misás Bivolarun és az újságírórabláson át az ammónium-nitrátos mûtrágyaszállítmány de-tonálásáig (amit csak ,,detonátorral? lehet detonálni, lánggal nem, ez egy diverzió volt) egy sereg esemény, amivel le lehet foglalni az állam illetékes ,,elhitványult intézményeit?, és meg lehet tölteni a sajtó hasábjait.
Boto? is, a főügyész, azért találta ki a ,,szervezett bûnözés és terrorizmus elleni osztályt? (DIICOT), hogy az ne a maffia által megszervezett stratégiai gazdasági-pénzügyi bûnözéssel foglalkozzék, legyen lekötve ,,a terrorizmus és kábítószer elleni harccal?. Egyértelmûen felismerhető, hogy a Bodu-törvény, valamint a társasági törvény és sok más jogszabály sorozatos módosítása, függetlenül attól, hogy melyik kormány hozta, maffiózó-érde-keket szolgál.
Ott, ahol valaki ,,bele nem köp a levesbe?, az ügy megy, mint a karikacsapás. A kirabolt részvénytársaságok részvényeseit passzívan hagyja a rablás. Nem tudnak egyesülni, nem tudnak a rablás ellen fellépni. A törvényhozásnak is volt gondja arra, hogy a privatizálandó állami vállalatok nagy tömegû részvényesét szigetelje el jogai gyakorlásának lehetőségeitől. Még a V?c?roiu-kormány idejében kitalálták, hogy a nagy vállalatok részvényeseit speciális cégek, úgynevezett regiszterek tartsák nyilván. Ezek titkosnak minősítették a részvényeslistákat, hogy a részvényesek ne férjenek hozzá, megnehezítve bármi szervezkedést. A közbeiktatott bû-nözőcsoport, a ,,főrészvényes? bérenc bûnsegédeivel és a pénzügy cinkosságával simán sikkaszthatja el a társasági vagyont, hogy azt pénzzé tegye, és azon a maffiával osztozzék.
Erdély Ede esete a kézdivásárhelyi csavargyárral
Ma semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az Állami Vagyonalap azért szemelte ki ,,stratégiai beruházónak? (értsd: pénzügyi-gazdasági bûnözőnek) az ERDÉLY EDE-féle bûnszövetséget, hogy annak az érdekkörében alapított fantomcégek nevére sikkasszák el a csavargyár ingó és ingatlan vagyonát, beleértve az állami költségvetésbe, a társadalom- és egészségbiztosító pénztárba be nem fizetett pénzeket, állami szubvenciókat, uniós és egyéb alapokat, és a tárgyi eszközöket pénzzé téve, a maffia osztozkodjék rajta. Eszük ágában sem volt, hogy egy 1,8 millió dolláros befektetést valósítsanak meg. Tegyék mindezt az állam ,,elhitványult vagy elaljasult intézményeinek? (pénzügy, ügyészség, igazságszolgáltatás) szervezett cinkosságával.
Azonban a csavargyárnál az a ritka eset áll fenn, hogy a 32,5 százalékos 5200 részvényes között került, aki ,,beleköpjön a levesbe?. Ez a körülmény jelentősen bonyolította az ügyet.
Habár a rendőrség 37 bûnügyi dossziét állított össze Erdély Ede és bûntársai ellen, reális problémát csak a csavargyári vagyonnal kapcsolatos két ügy okoz. A többinél nincs, aki a sértett fél érdekeit képviselje, sőt, maga Erdély ,,döntheti el?, hogy a kirabolt részvénytársaság ,,nem szenvedett kárt, nincs követelése, és nem vesz részt a perben?. Az ügyek pedig az ország ,,széltében-hosszában? rejtve vannak az áldozatok és a megye közvéleménye elől, ahol várják az elévülési idő leteltét. Mindeniknél az ügyszség apró bûncselekményeknek minősítette a többmilliárdos, sőt, több száz milliárdos sikkasztásokat, hogy azok hamarabb évüljenek el.
A ,,tárgyalás? pedig nyílt összejátszás a bûnszövetség, ügyészség és bíróság között, ez az igazságszolgáltatás ,,függetlenségének? (és felelőtlenségének) a látható eredménye.
Az ingatlanok (telkek, épületek) elsikkasztásának ügyét 2001. december 21-én kezdte tárgyalni a kézdivásárhelyi bíróság. Ezt a perből azonnal kiparittyázott ,,kisrészvényes?, a bukaresti Constantin Vasilescu kérésére 2002 februárjában áthelyezték a brassói bírósághoz. Cseberből a vederbe! Az 2005 tavaszáig húzta az ügyet, amikor már tovább nem merte, és Erdélyt odatette, hogy kérjen peráthelyezést. Így került az ügy Câmpinára, ahol ez év márciusában a három vádlottat alapfokon elítélték (Erdély három év végrehajtandó, Márton két év felfüggesztett, Szőke 1 év 8 hónap felfüggesztett börtön), és a vagyoneltulajdonításokat megsemmisítették.
Az ,,aratócséplőgép-vásárlással? és a gelencei ingatlannal elsikkasztott, több mint 25 milliárd lejes ügy 2003 tavaszán szintén a kézdivásárhelyi bíróságon kezdődött, de az ügyészség kérésére Caracalra rejtették el, ahol mi idejében felfedeztük. A vádiratból ,,kifelejtették? a silóbérlés címén elsikkasztott 7,14 milliárd lejt és a csavargyár nevében fellépő részvényeseket.
Az APAPS-ot az általa bitorolt 35 százalékkal azonban idézték (volt FPS, jelenleg AVAS).
Ez a 25 milliárd lej elsikkasztott pénzből a saját nevére kért 9 milliárdot (a 35 százalékot), nem azt kérte, hogy a csavargyárnak térítsék meg a 25 milliárd lej elsikkasztott pénzt, hanem rabló módján még részt kívánt az elsikkasztott pénzből. Az ingatlanvagyon eltulajdonítására vonatkozó perben az APAPS/AVAS nem vesz részt, hallani sem akar róla. Ez nyilvános összejátszás a bûnözőkkel.
Az ügy öt vádlottját (Erdély Ede, Ambrus Attila, Márton Albert, Hajdú Antal, Pal Traian) Caracalon 2004 májusában elítélték, és a 25 milliárdos kár megtérítésére kötelezték.
Az APAPS is fellebbezett, követelte a 9 milliárd lejt. A vádlottak felmentést kértek, mi az ítéletek súlyosbítását. Slatinán az Olt Megyei Törvényszék két bíróját, akik nem vállalták a bûnszövetségnek kedvező döntést, öt terminus után, melyen sem Erdély, sem Ambrus nem jelent meg, két bírósági gazemberre cserélték le. Az elnök impertinens, cinikus módon tette fel a kérdést: Vasilescunak hány részvénye van? Újabb hat terminus után megsemmisítették az alapfokú ítéletet, és újratárgyalásra visszaküldték az ügyet Caracalra. Itt már volt tizenöt terminus, melyen sem Erdély, sem Ambrus még nem jelent meg, a többi hébe-hóba.
A câmpinai ítélet ellen fellebbeztek: a vádlottak felmentést kérnek, a gelencei Agromec felszámolója (ennek a nevén van a garzonblokk, amit el akarnak adni) az ügy újratárgyalását kéri, mivel alapfokon nem volt idézve; az egyik kisrészvényes, akit Erdély tett oda, hogy ,,kérje vissza a részvényeit?; az ügyészség fellebbezése az ítéletek szigorítását, súlyosbítását kéri, indokolva azt az okozott károk nagyságával. Miután végig összejátszott a bûnözőkkel.
Természetesen, az ügyészség fellebbezése nem őszinte, szimulálás csak, ami arra szolgál, hogy annak ürügyén a törvényszék ismételje meg az Olt Megyei Törvényszék döntését, semmisítsék meg az alapfokú ítéletet, és küldjék vissza az ügyet újratárgyalás végett Câmpi-nára, hogy azzal még időt nyerjenek a rabláshoz.
Felmentésről szó sem lehet. Ezt már belátják a leghamisabb bírók is. Nekünk a további időhúzást kell megakadályoznunk, hogy a rablást ne tudják folytatni.
Egyesült erővel
Az Erdély-féle bûnszövetség és az őt fenntartó monstruózus bírósági-maffióta konspiráció egész tevékenységét arra alapozza, hogy a nagyszámú, szétvert és szétesett részvényestömeg tehetetlenül és tétlenül nézi végig a rablást, képtelen jogos érdekeinek törvényes úton való érvényesítésére. Ez a körülmény nagymértékben meghatározta a csavargyári ügy eddigi alakulását is, ahol minden eredmény egypár részvényes érdeme.
Ezért határozta el egy kisszámú részvényes, hogy a vagyon megmentésére egyesületet hoz létre, amibe minden jóhiszemû részvényes belépését várja. A csavargyárnak van több mint 5200 részvényese, ebből 4400-nál több Kovászna megyében. Ez hatalmas erő lehet minden korrup-cióval és bírósági bûnözéssel szemben. Szét tudja verni a csavargyári vagyonra támadó bûnözőbandát, és az azt fenntartó monstruózus bírósági-maffióta konspirációt, amin már jelentős rést vágott a câmpinai ítélet.
Az egyesület legelső teendője az volt, hogy hívja össze az MTS Rt. részvényeseinek rendkívüli közgyûlését, amely augusztus 11-én, pénteken 17 órakor ül össze Kézdivásárhelyen a Vigadó kistermében, hogy határozataival megakadályozza a részvénytársaság csalárd bírósági feloszlatását. Ez a csavargyár feltámadásának a közgyûlése kell hogy legyen.
Mivel az Erdély Ede-féle banda elbocsátotta a csavargyár minden alkalmazottját, leállította a tevékenységet, felszámolta a vezető szerveket, és pénzzé akarja tenni az RTS Kft. nevére elsikasztott üzemet, a közgyûlésnek el kell határoznia az új igazgatótanács és felügyelőbizottság kinevezését, valamint a létfontosságú vagyonvédelmi intézkedéseket.
Mivel a teljes társasági vagyont elsikkasztották az Erdély Ede-féle bûnbanda cégeinek nevére, és így a részvények vagyoni fedezet nélkül megsemmisíttettek, a közgyûlésnek el kell határoznia, hogy a vagyon megmentése érdekében új tőkét képez új részvények kiadásával 0,10 új lej/részvény névértékben, ami fedezze a vagyon megmentésének és visszaszerzésének költségeit. Ehhez minden jóérzésû részvényesnek hozzá kell járulnia. Aki felelőtlenül és gyáván félreáll, sajnálja a reá eső tíz-húsz lejt, az megérdemli a közmegvetést, nem csak az erőfeszítéseket tevő részvényesek részéről, de Kézdi-vásárhely munka nélkül és annak idején fagyban hagyott, valamint a város és a megye összes egyéb lakosa részéről.
Az Erdély Ede-féle bûnszövetség és bûnbanda által véghezvitt dolog egy aljas és gyalázatos támadás a város, a megye és az egész székelység ellen.
Aki ezt tétlenül tovább nézi, annak szégyellnie kell magát.
Ráduly-Baka Lajos,az egyesület igazgatótanácsának elnöke