Az uniós felkészülés jegyében újabb rendszer bevezetése előtt állnak illetékesek, gazdák egyaránt. A tejkvótáról van szó, amely nem csupán folyamatában, hanem az alapját képező elv elfogadásában, sőt, megértésében is bizony nehézségekbe ütközik mifelénk. Józan paraszti logikával ugyanis nehezen összeegyeztethető az a tény, hogy nem a minél többet termelek, annál jobb lesz nekem és mindenkinek elv érvényesül, hanem a termelendő mennyiséget szigorú, már-már drákói korlátok közé szorítják, magyarán, a meghatározott mennyiségnél sem többet, sem (sokkal) kevesebbet nem lehet előállítani. S e korlátnak ráadásul még piaci értéke is van.
Pedig valahogy így közelíthetjük meg a tejkvóta lényegét: én, termelő bejelentem és igazolom a hatóságnál, hogy mekkora állománnyal rendelkezem, mennyi nyers tejet termelek, azt hol értékesítem (feldolgozónál vagy éppen a szomszédnak adom el), kapok egy kvótát, s azzal mint tulajdonommal rendelkezem. Igaz, némi megkötésekkel, mert ha nem teljesítem az előrevetített mennyiséget ? legalábbis a rendszer bevezetésének első időszakában ?, akár el is veszíthetem az értékesítés jogát. Hiszen kvóta nélkül egyetlen egy liter tejet sem értékesíthetek hivatalosan. Ha viszont a megjelölt mennyiségnél többet tudnék termelni, a különbözet sem értékesíthető büntetés nélkül.
De miért is kell az ilyen bonyolult rendszer? Nyilván azért, mert világszerte, így az unióban is, túltermelés van, nagyon könnyen eladhatatlanná válik a tej, illetve származékai. Nálunkfelé egyelőre csak minőségi gondok merültek fel igazán, a nyers tejnek, ha áron alul is, de mindig volt helye a piacon. Az unióban azonban ? tetszik, nem tetszik, a belső rendszerek átvételére előbb-utóbb rákényszerül a termelő ? ez rég másképpen mûködik. A mi gazdáink is vagy elfogadják a feltételeket, vagy le kell mondaniuk a termelésről.
E kissé szokatlan jövőre való felkészülés időszakában vagyunk. A tejkvótarendszer felépítésére az elkövetkező három hónapban kerül sor. Az egyéni kvóta bevallása után olyan adatbázist kell létrehozni, amelyben minden egyes tejtermelőnek helyet kell kapnia. Nagy munka, nem csak a gazdáknak, akik ? legtöbbször érthető okokból ? ódzkodnak hivatalosítani a kis háztáji jövedelemforrásukat, hanem a hivatalosságoknak, a közhivatalnokoknak is, akiknek sokszor az ûrlapok kitöltését is magukra kell vállalniuk. Az új rendszer felépítésének, mûködésbe helyezésének tehát ára, pénzben, költségben kifejezhető ára van. S erre az unió is áldoz, mert érdeke, hogy az újonnan belépő termelők is a rendszer részévé váljanak.
Erről a pénzről azonban, amelynek a végrehajtókhoz kellene kerülnie, senki nem beszél. Vajon miért nem?
Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.