Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. augusztus 12., szombat, Archívum 2003–2007

24.
Forradalom, forradalom...
Itt ért a forradalom kitörése Vásáros­naményban. És olyan körülmények voltak Naményban, hogy szállodában nem is tudtam megszállni, ott nem volt ilyen, és engedélyt kértem, hogy az irodában alud­jam két éjszaka. Ott aludtam az irodában, és arra ébredtem 24-én, hogy csörömpölnek a lánctalpak. Beregsurányon keresztül a szovjet hadsereg tankjai jöttek, én az ablakból néztem, ahogy bejöttek a hídról? A katonák eloször tábori sapkában voltak, késobb, délután felé már harci készültségben rohamsisakkal. Az egyik része indult Baktaló­rántháza-Nyíregyháza felé, a másik része pedig Kisvárda, Miskolc felé. Én akkor még nagy nehezen haza tudtam menni vonattal, és láttam, hogy milyen óriási hadsereg jött be? Beregsuránynál ez egy 52-ben épült út volt Nyíregyházától, elkerülte a községeket, s azért építették meg - korszeru, gyönyöru szép utat fákkal, díszcserjékkel -, hogy itt bármikor jöhessenek a legnagyobb tankokkal. Úgy is jöttek, T72-esekkel, és akkor kérdezték ott az emberektol az orosz katonák, hogy messze van-e Szuez? Arra voltak felkészítve. Mongol-tatár kinézetuek voltak. Hát aztán a lényeg az, hogy még nem vagyok benne tökéletesen biztos, s azt kéne valahogy kinyomoznom, hogy nem 23-ára virradóra jöttek-e, ebben még nem vagyok elég biztos, hogy nem egy nappal hamarabb-e, hiszen ott voltak a határ túloldalán. (Végso János, Baktalórántháza)
De nem csak Kárpátalja, a szovjet határok felol jöttek az oroszok, hanem más irányból is - nem biztos, hogy rögtön az elso napon, az emberek tudatában is sokszor összemosódnak az emlékek... A Szovjetunió mozgósította a környezo országokban állomásozó haderejét is. Le kellett rohanni a rakoncátlankodót, még csírájában - így gondolhatták ok - el kell fojtani a mozgolódást. A nem kívánt, ,,bunös? felkelést.
Akkor már állandó látvány volt, hogy tankok itt, tankok ott. Azt hiszem, egészen az elején volt, hogy Arad felol jöttek tankok, ruszki tankok, s Pest felé mentek. Akkor már megalakult az egyetemi zászlóalj? Legálisan is úgy hívtak bennünket, akik nyaranta vittek táborba. Honvédelmi ismeretek volt a címe a tantárgynak, rendesen az indexben is benne volt, a leckekönyvben benne volt, osztályzat is volt belole. A honvédelmi tanszéken ketten voltak, az egyikük Lazur Barena, a másikuk pedig egy orosz ornagy. Voltak gyulések vagy eligazítások, bárminek nevezzem, az Ady téri egyetemnek a sportpályáján, az egy ilyen központja volt a honvédelmi dolgoknak. És akkor Újszegeden beástuk magunkat, hogy ha jönnek Arad felol a ruszki tankok, két vagy három órára meg volt adva, le kell ott állítani valahogy. Nevetséges volt a fegyverzetünk, ?48-as kispuskák 6 mm-es töltényes lövedékekkel. Na, de jöttek lányok is velünk, foiskolás lányok, általában orosz szakosok is voltak, és mikor jöttek a ruszkik, teával, miegymással, a lányok nyelvtudásával két vagy három órát, duplán teljesítve, meg tudtuk állítani oket. Persze, fegyveres ellenállásról, ilyesmirol szó sem volt. Tehát ez volt a legnagyobb hadi tettünk. (Solymosi József, Szeged)
Amikor a rádiótól mentünk - mert ott hallottuk, hogy a Corvin-közben alakult egy fegyveres csoport -, s kiléptünk a Körútra, azt soha nem felejtem el, ott állt az Ülloi út s a Körút keresztezodésén két tank. És mi el akartunk indulni, de észrevettük, hogy a Corvin-közben jön két fiatal gyerek. Nagyon kis fiatal kölykök lehettek, és én akkor láttam eloször Molotov-koktélt. Jöttek ki a gyerekek, és a tank ott állt, két tank, egymástól olyan húszméteres távolságra, az egyik közelebb volt a Corvin-közhöz. S a gyerek jött ki a Corvin-közbol, és azt láttuk, hogy a kezében van valami. S azt meggyújtotta, végig figyeltük. Lélegzet-visszafojtva figyeltük. Ahogy meggyújtotta a benzines palackot, s ahogy rádobta a tankra. S az a tank kigyulladt. A gyereknek meg sikerült visszamennie a Corvin-közbe. A tank kigyulladt, a másik még forgolódott, aztán elhúzott. Ez a kép nagyon megmaradt bennem, ez olyan déli idoszak után, egy óra, fél ketto körül lehetett 24-én. Dél körül megvolt már a Molotov-koktél. (Wittner Mária, Budapest)
És mennyi öröm, és mennyi fájdalom. A történelem nagy pillanataiban torlódnak az események, száguld az ido, száguldó ütemben jönnek az újabb és újabb történések, jönnek az újabb és újabb látványok, képek, a történelem képei, az ido képei - és jönnek a fájdalmak, jönnek a tragédiák.
Erzsinek udvaroltam, o Lorincen lakott, s kimentünk oda, ohozzá. Ott is volt egy nagyon szomorú eset. Kimentünk kenyérért, s jöttek az orosz kocsik, az a nagy teherkocsi, s belelottek a tömegbe. Annak is szemtanúja voltam, hogy a villanydrót le volt szakadva, a villanyszerelo fent volt, szedte lefelé a drótot, s az oroszok lelotték ezt az embert, a villanyszerelot a póznáról. Lelotték! Ezt is láttam. S azt is láttam, hogy a tömegbe belelottek. Mi is ott voltunk a tömegben, mikor jöttek az orosz tankok, s a tömegbe belelottek, és ott vagy öten-hatan meg is haltak. Akkor jöttek olyan nagy kocsik, hordták a földet meg mindent, azok vitték el a halottakat, amennyi halott volt ott. Szedték össze az embereket, és azzal vitték. Hogy hova vitték, hol temették el, nem tudom, de ezeket láttam saját szememmel. (Boros Emil, Budapest - Melbourne)
Két pillanatkép egyikét valamelyik pesti körúton láttam, másikát az Ülloi úton rögzítette agyam. Az elson egyik volt tanítványom, fiatal szerzetes, szabadságharcos öccse holtteste fölé hajol, hogy megáldja... A másikon kilott tank tetején fiatal orosz katona fekszik. Súlyosan sebesült, és amikor magyaros kiejtéssel oroszul szólok hozzá, arcán kiül a rémület. Azt hiszi, bántani akarom. (Fáj Attila, Budapest - Genova)
Oszintén megmondom, ezekrol a dolgokról egyáltalán nem szeretek beszélni. Ezt szeretném elfelejteni, szeretném kitörölni az emlékezetembol. (Garancsi Gusztáv, Sydney)
Engem Bécsben ért október 24-e. Csoportvezeto voltam egy utazási irodánál, s csoportot hoztam Budapestrol. Nekem az volt a feladatom, hogy amikor megérkezem a hajóval, akkor el kell mennem a fo utazási irodába, hogy felvegyek egy bizonyos mennyiségu osztrák pénzt, amit ki kellett osztanom az embereknek. Szóval, az utasoknak. Amikor bementem az irodába, akkor olyan furcsa mosollyal fogadtak, hiszen hát akkor tört ki ugye a forradalom. És akkor nem álltak velem szóba, nem beszéltek róla, nem kérdezték, hogy mit szólok hozzá, hogy ott maradok-e vagy nem. Hát nem maradtam ott, mert a kisfiam Pesten volt. És akkor meg voltam róla gyozodve, hogy a fele társaság ott marad a hajó utasaiból. Egyetlen ember maradt ott. És a többi visszajött haza. Akkor még Bécs utcáin nem lehetett érezni semmit... (Ferenczy Miklósné Anikó, Budapest - Lugano)
Akkor még... Mert aztán egy-két nap, és átért a láz ide is. Akárcsak 1848. március 15-e után. Amikor - ugyanúgy, mint most - Bécs népe lelkesedett a forradalomért. Pedig nem az o forradalmuk volt. De megértették, s lélekben együtt rezdültek, együtt lelkesedtek Magyarország forradalmáért. A magyar nép forradalmáért. Amely akkor is, most is a zsarnokság ellen tört. S az emberek nagy többsége megérti azokat, akik a zsarnokság ellen emelik fel szavukat, s ha kell, feláldozzák az életüket is.
A Corvin-közben
A Corvin-köz lett a forradalom egyik szimbóluma. Ott - annak a környékén folytak a leghevesebb harcok -, ott volt a legeroteljesebb az ellenállás, ott pusztították el a legtöbb tankot, és - talán - ott hozta a forradalom a legnagyobb áldozatokat, ott halt meg a legtöbb pesti srác, a legtöbb harcos, akik vakmero bátorsággal harcoltak a szörny ellen.
Ismeritek a Corvin-köznek, a mozinak a bejáratát? Az egy olyan kicsi utca, egész kicsi. A Mária Terézia laktanya az Ülloi útnak a másik oldalán van, a Valéria kávéház pedig a szemben lévo oldalon. A Valéria kávéház oldalán volt egy oszlop, és az az oszlop meg volt jelölve. Itt van a József körút, ez az Ülloi út, ez a Práter utca, Kisfaludy utca. Itt van az iskola. Mikor megláttam a benzinkutat, akkor én tudtam, hogy ez lesz a mi védekezo bástyahelyünk, mert ezt a benzinkutat nem lehetett megloni sem a körútról, sem az Ülloi útról, sem a Kisfaludy utcából, sem a föld alól, csak a levegobol. Tehát állandóan pumpáltuk a benzint, és hordták be a gyerekek. Ott volt egy munkásszállás a Kisfaludy-köz 4. szám alatt, egy hatalmas nagy, ötemeletes épület, és az alagsorban volt a munkásszállás húszemeletes ággyal. Volt egy kis konyha, volt egy pihenohely, étkezonek voltak asztalok meg padok. Igénybe vettem azt is. Október 23-án éjjel a Lámpagyárból egy kocsival bementünk a Boráros térre, onnan a Móricz Zsigmond körtérre, majd ide kerültünk. (Pon­g­rácz Ödön, Budapest)
A Corvin-köz, az egy építészeti különlegesség volt, egy házaktól körülvett udvar, itt egy bejárat, ott egy bejárat, a Körútról, egy az Ülloi útról, s egy mozi, most is ott van. A túloldalon egy nagy kaszárnya volt, ami a harcoknak szintén a középpontja volt. A férjemnek egy unokatestvére ott sebesült meg. Itt olyan stratégiai zsenialitások ugrottak ki. Ha meggondolja, Pongráczék, Maléter... Maléter mint kommunista, mint ellenség kezdte, és mint felszabadító végezte. Látta a helyzetet, s átjött erre az oldalra. (Dr. Telegdi Istvánné Lázár Emília, Budapest)
Az a kis utca. S ott van a Corvin mozi. Ez egy ilyen kerek alakú mozi. Van a Kisfaludy-köz, a mozi ezen a részén van, ott az elso emeleten volt a parancsnokság, s van a Kisfaludy utca, amelyik az Ülloi útra megy ki. Na, de kívülrol házak vannak, ezek veszik körül, emeletes házak veszik körül a Corvin mozit. Tehát azoknak az ablakából elso osztályúan lehetett védeni a bent lévo Corvin mozit. Úgyhogy voltunk majdnem ezren. Tehát egy nagy tuzerot képviseltünk. Volt páncéltöro lövegünk, akkor voltak már aknáink, amit csak kidobtunk az útra, kiengedtük, a harckocsi végigrohant, s az ott elég volt arra, hogy a hernyótalpat letépje. Utána az már a mienk volt. És ott nem volt különbség, amikor megindult a harc, ott nem volt parancsnok, ott nem volt senki, ott mindenki az életéért harcolt. Mindenki. Mindenkinek már elozoleg megvolt, ti ebbol az ablakból, ti abból az ablakból fogtok loni, az már elore meg volt szervezve. Hát jöttek ki katonatisztek, akik szakaszokra osztották a felkelo csoportokat, és már próbáltak kiképzést is tartani. Az én hat emberem, öreg híradók voltak. Tehát ok értettek hozzá, hogy mit csinálnak. És azok is ott voltak. (Haás János, Budapest - Sydney)
A körúti lakások így voltak elrendezve: a nagyszoba a körútra nézett, mögötte volt egy kisszoba, amelyikben vagy egy zongora volt, vagy egy könyvtár, vagy egy kis iroda, és utána volt a fürdoszoba, és szemben vele a hálószobák. A fürdoszobákban a fürdokádban tárolhattuk a benzines üvegeket, azokban a faládákban, amelyekbe tizenkét üveget lehetett tenni. Minden ládában volt két ilyen gyutaccsal, és a többi, az mind utánpótlás. (Pongrácz Ödön, Budapest)
Huszonnegyedikén délután mentünk át a Corvin-közbe, s akkor már a moziban voltak jó páran, és az esti órákban került oda egy tarackszeru ágyú. Akkor már ott volt Falábú Jancsi, erre az emberre emlékszem. Orá határozottan emlékszem, mi több, Falábú Jancsi eredeti halotti levele nálam van. És emlékszem rá, hogy állították be a tarackot. Most utólag sokszor mosolyogtam rajta. Rákötötték a szegre a spárgát, s méricskélték, hogy ha elmegy a Corvin-köz elott a tank, akkor mégis hová célozzanak. És láttam, mikor elhelyezték az ágyút, rákötötték a kötelet, és nézték, hogy honnan süssék el, kívülrol vagy belülrol. S akkor a Corvin mozi elé kivitték a kötelet. Már bent voltunk a moziban, mikor minden elrendezodött, már sötét volt, nem tudom, hány óra lehetett, s egyszer csak nagy detonáció. Ez volt az ágyú felszentelése, szét is ment a csöve. (Wittner Mária, Budapest)
A Corvin-közben a felkelok nagy része egyszeru munkásember volt. Fiatalok. És igen jó szellem volt, ok a kommunizmust is elvetették, azt akarták ezek a fiatal fölkelok, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki, az emberi jogokat tiszteljék, legyen demokrácia. Ez volt a fo célkituzésük. Csodálatos hosies szellemük volt ezeknek a munkás fiataloknak, gyerekeknek. (V. Z., Párizs)
Én aztán átmentem a Corvin-közbe. Itt eléggé megszaporodtunk. Változó volt a létszám mindig, de sokan voltunk, mert a Kráter utcai iskolában is voltak. Késobb átkerültünk párhuzamba a Corvin-közzel, a Vajdahunyad utca 41-be, és akkor itt kialakult egy negyvenfos csoport, itt is megvolt a parancsnokság, de a jelszó a Corvin-közbol jött, hisz a Corvin-köz környezetébe tartoztunk. De külön parancsnokságunk volt. Jánoki Attila volt a parancsnokunk. (Witt­ner Mária, Budapest)
A stratégiai hely hát megtaláltatott. S megtaláltattak hozzá az emberek is. S a legenda - a Corvin-köz legendája - s a csoda - a Corvin-köz csodája - elkezdodhetett. S a Duna csak folyt... A történelem hullámai csapdosták, mosták a partokat.
Gazda József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép