Ki előbb, ki utóbb, ki csak az utolsó percben, de ötven évvel ezelőtt mindenki visszaérkezett a szabadságról a színházi szezonkezdésre. Az épület elé kitett nagyméretû pannóról értesültünk az 1956?1957-es évad mûsortervéről. A hat bemutató között harmadik a Remény volt. Még nem tudtunk semmit a darabról, arról sem, hogy ki ajánlotta a programba. A szerzőről a Színházi Kalauzban ennyi olvasható: ,,A holland drámairodalomból Her-mann Heijermans (1864?1924) neve emelkedik ki. Ahas-vérus, Remény, Láncszemek címû drámái közül a Remény a legjelentősebb. Hatásos halászdráma és erős szociális vádirat: a tulajdonos vízre bocsát egy rossz állapotban levő hajót a biztosítási díj kedvéért, s nyugodtan engedi elpusztulni a rozoga jármû személyzetét.?
Holland színpadokon a Reményt 1900-ban mutatták be. Amikor jó fél évszázaddal később itt, a Kárpát-koszorú hajlatában mi is bontogatni kezdtük ,,holland szárnyainkat?, könnyebb volt a jellegzetes sapkát a fejünkre húzni, mint a Veress Zoli által kasírozott, vastag talpú fapapucsokban a járást megtanulni. Persze, mindenbe bele lehet szokni, és még távol voltunk a darab színpadi változatától, amit Czompók Mihály, Völgyesi András, majd a vendég Tompa Miklós avatott rendezése csiszolt tökéletessé éjszakákba nyúló próbafolyamat alatt. Még nem sejtettük, hogy a Fiatal Színészek Országos Versenyén, a nagyváradi zsûrizésen továbbjutva, a bukaresti döntőben (ahol még Fekete Gyula is sûrûn vetette a kereszteket) országos második díjat nyerünk. Első a fővárosi Bulandra Színház lett, illetve akkor még Teatrul Municipal, hiszen Bulandra asszony még élt. Csak halála (1961) után vette fel a színház a jeles mûvésznő nevét.
Akkor még csak 1956 augusztusának végén tartottunk, a nyári szabadság élményeit meséltük egymásnak. Volt, aki Tusnádon nyaralt, más a hegyekben, legtöbben a kolozsvári otthon örömét élvezve töltöttük a szabadságot. Külföldre még nem utaztunk, utazhattunk, hiszen csak a hatvanas évektől lehetett útlevelet igényelni. Rokoni látogatásra, persze.
A Remény volt a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház első kiugró sikere, amely által felfigyeltek ránk, igaz, csak hazai szinten. Ma már határokon túl is tudomásul veszik a Tamási Áron Színház létezését, példa erre a sokféle díj, kitüntetés, meghívás, fogadás, szakmai elismerés.
Sok sikert az új színházi évadban is, kedves ifjú kollégák, pályatársak, a Remény egykori szereplőinek mai utódai. Végül hadd soroljam fel a jelzett darabból azok neveit elsősorban, akik már nem emlékezhetnek arra az ötven évvel ezelőtti évadkezdésre: Papp Nusi, Darvas Polgár Anna, Finna Rózsa, Fekete Gyula, Vadász Zoli, Tompa Laci, Völ-gyesi János, Darvas Dezső, Bandar János, valamint a három rendező: Tompa, Völgyesi, Czompók. Akik pedig még élnek: Lázár Erzsébet (Kolozsváron), Földes Laci (Nagyváradon), végül hárman, Nagy Ilona, Botka Laci és e sorok írója Sepsiszentgyörgyön.
Kudelász Ildikó
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.