Ünnepi emlékmozaikokSzent István ünnepe: Régi perkői búcsúk

2006. augusztus 19., szombat, Archívum 2003–2007

Bővebb írásos emléket nem ismerünk arról, hogy milyenek voltak a régi búcsúk a Perkőn. A XIX. századi zarándoklatok résztvevői már rég a túlsó parton vannak, emlékezni nem tudnak. Ezért maradandóbb az írott, nyomtatott szó. A ma élőket szólaltattuk meg, az ő segítségükkel próbáltunk ünnepi emlékmozaikot összeállítani, sajnos, csak a múlt század harmincas éveitől kezdődően. Ennyire emlékeznek a ma élők. Ami azelőtt volt, a múlt ködébe vész. De hogy réges-régen is a szentléleki Perkő-hegyre zarándokolt a Szentföld népe, s talán a távolabbi környék is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a kiskászoni Búcsújárók emlékházában őrzött anyag, melynek egy része nemcsak a csíksomlyói, hanem a perkői Szent István-napi búcsúkhoz is kapcsolódik.
Megszólal a kutató-író
Pozsony Ferenc néprajzkutató a perkői búcsú eredetét vallási-néprajzi adatok alapján messzi visszaviszi, talán éppen a középkorig. A kegyhelyhez fûződő búcsút ? írja ? István király (augusztus 20.) napján szervezik meg. Ez véleményem szerint nem lehet véletlen? Csíksomlyó, Máriaradna mellett a perkői István király-napi búcsú megőrizte folyamatosságát, valamint embert-lelket-közösséget összetartó és megtartó erejét. (Búcsújárók emlékkönyve, Sepsiszentgyörgy, 1997)
,,Úgy tûnik, hogy a 17. század végén vagy a 18. század elején a perkői kápolnát teljesen újjáépítették, és akkor válhatott búcsújáró hellyé? ? véli ugyanott Szekeres Attila hírlapíró.
Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi mûvészettörténész a perkői kápolnában előkerült falképekről szólva B. Kovács András hírlapírónak így vallott: ,,?A felfedezett freskók, úgy tûnik, szorosan összefüggnek a perkői búcsújárás történetével. Az 1730-as évek körül, mikoron készültek, valószínû, épp ama céllal festették meg az Aporok, a Mikesek, hogy búcsújáró hellyé váljon a perkői kápolna, és a freskók oltárkép szerepét tölthették be a liturgiában.?
S ezzel már ott is vagyunk az elmúlt századokban, talán valahol a 18.-ban vagy éppen a 17.-ben. Egyelőre ? amíg újabb adatok nem kerülnek elő ? idáig nyúlhatnak vissza a kegyhelyhez kötődő emlékek.
T. Csibi József fungens kézdiszentléleki római katolikus lelkész elmondta, hogy külön levéltári kutatást ugyan nem végzett a régi búcsúkról, de szerinte az bizonyos, hogy régebben egyszerûbb, csendesebb, bensőségesebb zarándoklatok voltak, csak az idők teltével és csak a rendszerváltás után öltött nagyobb méretet a Szent István-napi búcsú.

Emlékfoszlányok
Kézdiszentléleken és Kiskászonban kopogtattunk be jó néhány családhoz, idős hívő embereket kérdeztünk, kértünk meg, hogy próbáljanak emlékezni a múlt század második harmadának búcsús eseményeire.
A ma 84 éves kézdiszentléleki Mátyus Mária mondott köszöntőt a helybeli ifjúság nevében 1940-ben, amikor a magyar honvédek felszabadították Erdélyt, és bevonultak Kézdiszentlélekre. Elmondta, hogy a perkői búcsút nagyon rég tartotta a nép, de a ,,négyéves kicsi magyarvilágban? még szebb, még ünnepélyesebb keretet kapott.
- Éppen 17 éves voltam, s olyan jól visszaemlékszem - csillant meg egy könnycsepp Ilonka néni szemében. - Még szavaimra is emlékszem. Köszöntöm a szabadulást hozó magyar honvédeket azoknak a nevében, akik abban a szerencsétlen időben születtünk, amikor a Székelyföld idegen uralom alatt szenvedett.
- Nálunk a régi román világban is rendesen megtartották a perkői Szent István-napi búcsút. Volt szentmise a kápolnában, színpad, búcsúfiás sátorok, vigadalom. Én még most is őrzök egy mézeskalács szívet abból az időből, a fiam hozta nekem a búcsúról. Egyáltalán nem akadályozták a román csendőrök. Azok erősen be voltak olvadva itt a népbe. A kastély mögött, a hegyoldalban is volt színpad, ott szerepeltünk a Jézusfaragó ember címû színdarabban (Nyirő József hasonló címû novellájának színpadi változatáról van szó ? Kgy. Z.). Arra már nem emlékszem, hogy mi volt az én szerepem. Jaj, be szép idők voltak. Páll Domokos plébános úr tanította be a színdarabot, s neki volt erősen nagy segítsége Szakács Antal, a kántor. Jaj, de fáin emberek voltak. Haló poraikban is nyugtassa őket a jó Isten.
A kézdiszentléleki Porondon az 1919-ben született Ráduly Béla bátyánkhoz kopogtattunk be. A kézdivásárhelyi Ambrózia Kiadónál Törhetetlen hittel címmel megjelent (Kézdivásárhely, 2005) könyvének lapunkban is közölt recenziójából az olvasó is ismeri. Világháborút és hatéves fogságot szenvedett emberként sokat látott, hallott, s mert magyar honvédből magyar királyi csendőrnek zupázott át, a tollforgatáshoz is értett, ért mai napig is.
Milyenek voltak a régi perkői búcsúk? ? kérdeztük tőle.
- Sok mindent nem tudok mondani, mert minket akkor már besoroztak. A színielőadásra azonban emlékszem. Még most is meg tudnám mutatni a színpadnak a helyét, most is kopárabb ott a hegyoldal. Barthos Károly, akkor már idősebb ember volt, szerepelt a darabban, Ká-roly volt abban a neve. Az erdődöntésnél a fa egy embert agyonütött. Károly felfutott a ,,megkiáltóba? ? ez volt a neve ?, és azt kiáltotta, csak ennyire emlékszem, hogy: halljad, havas, halljad, minden ember jöjjön az Ajnádi úr kalyibájához fontos megbeszélés végett! Szép, csendes búcsúk voltak, de mindig fenn, a Perkő tetején, a kápolnánál. Jöttek a keresztalják zászlókkal, keresztekkel a szomszéd falvakból, népes papság volt mindig, és igen szép és tartalmas beszédek hangzottak el. A magyar időben szép búcsúkat tartottak a Perkő tetején, felvonulással, zászlók alatt, ünnepélyes módon. A szentmise és szentbeszéd után jött az ünnepélyes rész. Ezt a Perkő-tető ún. második mezejében tartották este. Volt ott tûzijáték és tábortüzek. Soha nem felejtem el, áldozata is volt egyik ünnepnek, egy szomorú eset. Egy falubeli ember a vigadalomban megrészegedett, elaludt, s hajnal felé, amikor álmából ébredve haza akart menni, egyenesbe vette az utat, s a kőbánya felett, a meredek kősziklákról bezuhant, és reggel halva kapták.
Ezek a szép búcsúk addig tartottak, amíg fordult a kocka, mert a letûnt kommunista időkben a zászlós felvonulást szigorúan letiltották. A plébános engedélyt kért a kultuszminisztériumtól, hogy a kápolnában misézhessen. Megengedték. A templomban ki is hirdette a népnek. Tehát szentmisét tartottak, de nagyon jóérzés volt látni, hogy minden előzetes megbeszélés-egyezkedés nélkül, a nép csak szép lassacskán kezdett körös-körül kiszivárogni az erdőből, hogy a kápolnához mehessen. A mise végén felhajtás nélkül, csendben hazamentek. Elmondhatjuk, hogy a perkői búcsúnak volt egy fojtott, de mégis létező folytonossága.
Az emlékezés szép, de 83 éves fejjel már nehezebb. Kovács Andrásné (Tercsóm) Ráduly Margit nénénket jó emlékezőtehetséggel áldotta meg az Isten. Biztattak, keressük fel, mert imádkozó lelkû asszony, búcsúk dolgában tájékozott. Gyapjútépés közben találtuk, s emlékezésre bírtuk.
A régi román világban tartottak-e búcsút a Perkőn?
- Igen. Én úgy emlékszem, hogy a Perkőn akkor is mindig megtartottuk István király napját. Nagyobbak voltak a búcsúk, miután bejöttek a magyarok. 1940 augusztusában, emlékszem, folyt a búcsú, s egyszer csak megjelent Orbai Jóska, ő volt akkor a falunak a bírója. Leintett mindent, és bejelentette, hogy Horthy Miklós kormányzó úr fia repülőszerencsétlenséget szenvedett, országos gyász van. Csend lett, befejezték a vigadozást, és hazamentek a népek.
Margit néni is emlékszik a Nyirő-előadásra. ? is ott volt. Elmondta, a szereplők mind helybeliek voltak. Egy idős ember ? mondta ?, ők úgy hívták, Marthi János pénztárnok, ő alakította a faragó embert. Emlékszem, amikor megtörtént a darabban a baj, hogy egy embert odaütött a fa, ő kiáltotta, hogy hozzátok a Szent Mihály lovát! Szerinte ezt az előadást a magyar világban rendezték, 1940 után, a Kő alatt. Bizonyára a Dinnyéskőre gondolt, avagy a Tarnóczi-kastély romjaira. Szerinte szépek, meghatóak voltak ezek a búcsúk. Szóltak a harangok, s a keresztalják énekelve mentek ki a Perkőre. Akkor is sokan jöttek a búcsúra, de nem éppen ezrek, mint most.
? Én határozottan emlékszem, anyósom mesélte, hogy Szent Istvánkor szerepeltek a Dinnyéskőnél ? folytatta az emlékezések sorát Barabás Margit. ? Páll Domokos plébános győzte meg, hogy vállalja el egy vallásos darabban a szerepet. Ez 1934?35-ben lehetett, s édesanyám volt benne a főszereplő ? egészítette ki férje, Barabás Ágoston. Utóbbi megjegyezte, hogy akkor bensőségesebbek voltak a búcsúk, mert a népek keresztekkel-zászlókkal gyalogosan jöttek, zarándokoltak messzibb tájakról is a Perkőre. Ma autóval, autóbuszokkal érkeznek, s ennek már mégsem az a régies a hangulata.
? Nézze, el kell mondjam: a Perkő nagyon jelentős vallási hely volt. Visszamegyek régebbre. A csíksomlyói búcsúkról jövet a környék népe, s így mi, a kiskászoniak sem hazajöttünk, nem a lakásokba tértünk pihenni, és hálát adni, hogy megjárhattuk a nagy utat, hanem direkt fel a Perkőre, és itt ért véget a pünkösdi búcsú! Sorba jöttek a keresztalják. Olyan hosszú sorban kígyóztunk, hogy az eleje kinn volt a hegyodalban, s a vége még benn a völgyben. Fenn, a kápolnában mise volt, s akkor a túlsó oldalon bementünk, s a szentléleki templomban végződött a búcsú. (Az említett templomnak pünkösd hétfőjén volt a búcsúja ? Kgy. Z.) A Szent István-i búcsúkról csak gyermekkori emlékeim vannak: keresztalják, búcsús sátrak? Én negyvenegyben berukkoltam katonának, akkor vitték el a húszasokat ? kutatott régi emlékei között a kiskászoni Marthi Keresztes Béla.
? Én leányocska voltam ? egészítette ki felessége, a három évvel fiatalabb Nagy Ilona. ? Emlékszem, hogy jöttek-mentek a magyar katonák, s olyan nagy búcsút és vígságot teremtettek a Perkőn, hogy nagyot. Szentléleken sok ügyes és szép, nálamnál fiatalabb asszony volt, s azok szerepeltek?
*
Mire e sorok nyomdafestéket látnak, elkészülnek a búcsúfiák, lélekben sok-sok katolikus és protestáns kéri az Urat, hogy segítse el az ez évi búcsúra. Tévékamerák, fotósok és hírlapírók rögzítik a mai perkői búcsút. A háromszékiek, de a tágabb vidék és Délkelet-Erdély számára is a perkői Szent István-napi búcsú, lassan ? felekezettől függetlenül ? kismagyar találkozóvá lesz, akárcsak Csíksomlyó, s e sorok megsárguló újságoldalként fiókok aljában, emlékpapírok között maradnak meg kordokumentumoknak.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-08-19: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta