A múltat kiaknázni nem mindig jövedelmezo iparág. A múlt eseményeinek teljes feltárása sok esetben megvalósíthatatlannak tunik. Különbözo korokból fennmaradt oklevelek, írásos feljegyzések sok esetben nem vészelték át a háborúkat, elemi csapásokat, az emberi gyarlóság szította viszontagságokat, s így megsemmisülve fekete lyukakként akadályozzák a magyar nemzet valós múltjának feltárását. Emberöltokön át szájról szájra terjedo hagyományok megmaradása villantja fel eleink dicso vagy siratni való emlékeit. Ezeket a mondákat ma írásban olvashatjuk. Ilyenszeru Lengyel Dénes Régi magyar mondák címu kötete, melyben a szerzo feldolgozta a teljes magyar mondavilágot, megorizve a hiteles források, krónikák és népmondák eredeti stílusát.
Ebben a kötetben figyelemre méltó helyet kap István, a nemzet szentté felkent, nagy királya, valamint a magyarok szakrális ereklyéinek legendás története.
Szent István király államalapítási nagy tette, úgy is fogalmazhatunk, egyedülállóként került be Európa történetébe. 843 után - amikor Nagy Károly unokái megkötötték a verduni szerzodést - Európában központosított hubéri államról aligha lehet konkrét tényekben beszélni. Ezzel szemben Szent István Magyarországa az ezredfordulón, a hubéri viszonyok meggyökerezését követoen magáénak mondhatja a ,,központosított állam? státusát politikai, gazdasági és nem utolsósorban vallásos vonatkozásban.
A magyarok annak dacára, hogy Ázsiából jöttek, nem voltak barbárabbak, mint a híres Nyugat. Volt olyan történelmi kor Európában, amelyre a tárgyilagos történészek ráragasztják a ,,barbár Nyugat és a muvelt Kelet? sokatmondó jelzojét.
A Szent Jobb Szent László király korában (1077-1095) eltunt nagy királyunk márvány szarkofágjából, a fehérvári Szuz Mária tiszteletére szentelt székesegyházból. Egy Mercurius nevu pap lopta el, és ezzel elkezdodik a szent relikvia legendába illo története, amit a XII. századtól kezdodoen figyelemmel lehet követni.
1484-ben Nürnbergben nyomtatott magyar imádságoskönyvben a Szent Jobbról egy dicsoíto ima ekképpen szól:
,,Ó, dicsoséges szent jobb kéz,
Melyet magyar óhajtva néz,
Drága kincse népünknek,
Nagy öröme szívünknek?
Száz évig semmit sem hallani az ereklyérol, majd bizonyos körök arra utalnak, hogy raguzai kalmárok (Raguza ma Dubrovnik) megvették a fosztogató törököktol, és így a Domonkos-rendiek birtokába jut. A rend kincstári listáján így volt bejegyezve: Dextera beati Stephani Regis Et Confessoris Gloriosi - Szent István király és dicso jobbja. 1771-ben a raguzai városállam birtokába jut. A város vezetoi Bécsbe vitték és Mária Terézia császárnonek ajándékozták (1740-1780), védelmet kérve II. Katalin cárno (1762-1796) beígért katonai támadása ellen. Rövid ido múlva a szent ereklye Budára, a királyi palota kápolnájába került. 1773-ban XIV. Kelemen pápa (1769-1774) kötelezo egyházi ünneppé nyilvánította a Szent Jobb feltalálásának napját.
Ezen ereklye jegyében zajlanak le az egyházi és világi megemlékezések augusztus 20-án a Kárpát-medencében és a magyar szórványban.
István megkoronázása európai szintu eseménynek számított. A koronázás kellékei: a korona, a koronázási palást, a lándzsa, az országalma. A koronázási paláston elso nagy királyunk, István kezében egy szárnyas lándzsa látható. A lándzsa keleti népek uralkodóinál osidok óta a hatalom jelképe volt. A magyarok szent lándzsáját Nagy Konstantin császártól (306-337) származtatják. Ez a császár adott zöld utat a kereszténység terjedésének (Milánói Edictum, 313), és építette fel Konstantinnápoly, Bizánc városát, és avatta fel 330-ban.
Az aranyozott szent lándzsát - amely 1968-ban Nagyharsányban elokerült pénzérméken zászlós lándzsaként látható, amint egy kés nyújtja le a felhokbol a földi világba - Aba Sámuel magyar király (1041-1044) Rómába küldte. 1053-ban Arnulf milánói érsek a lándzsát meglátta, de azóta nyoma veszett.
A magyar nemzet meglevo szent ereklyéi a Szent Jobb, a koronázási palást, az országalma és a Szent Korona.
,,A koronázási palást az ember muvészi alkotásának egyik csodálatos példánya. Mai állapotán számos sérülésnek a nyoma található. 1784-ben II. József Habsburg császár múzeumban állíttatta ki a magyar koronázási ékszereket, majd 1790-ben visszaadta a magyaroknak. A palást súlya 5 kg. Felületére 64 alakot, 52 mellképes figurát, 24 állatalakot és több madarat hímeztek arany- és selyemfonalakkal. Ilyen és ennyi idos muvészi alkotás nem sok található. A palást nyolc mezore oszlik, középen a nagy Pantokrátor-kép s a ráhímzett felirat: Az ellenségeiket legyozo fenséges Krisztus tündököl. Jobbján a Napba öltözött Boldogasszony s az írás: A szent szülo képe ragyog az égben. Tehát Boldogasszonyunk az ég gyermeke. Majd egy másik szöveg az anyagon, amely Krisztus képe mellett található: A mennyei gyülekezet ad szolgálatot a legfobb királynak. A koronázási palást feliratai alkotják a legrégibb magyarországi, Leoninus hexaméterekben írt verset. Az ereklye közepén félkörben a felirat: Ez a Casula Szuz Máriának Fejérváron levo egyháza számára készült és adatott Jézus megtestesülésének 1032. évében. A kereszt jele az égben az üdvösség biztos reménye? - írja az üzenetet távoli osünk a mai világnak, nekünk, az új nemzedéknek. (Forrás: Reform, 2006. január 12., 2-es szám, Déri Zsuzsanna.)
A Szent Korona - egyedi alkotás. Nincs párja a világon. Úgy tartják, hogy ,,Isten adta annak a tartós közösségnek, amely magyarnak született. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, hatalmi harcokat, háborúkat folytattak érte. Sokan titokban orizték. Megtörtént az is, hogy zálogba adták. Volt eset, hogy menekítés közben elásták. Magyarországról számtalanszor elvitték, de hazatérése minden korban ünnepnek számított.?
A korona csak a koronázási szertartás alkalmával, egyetlen egyszer került az uralkodó fejére. ,,Már a XII. századtól úgy tekintettek a Szent Koronára, mint amelynek saját jogai, egyenesen Istentol nyert kiváltságai vannak. A Szent Koronával megkoronázott király számára a hatalom a Szent Ereklyétol ered. Ha valamely nemesi család utód nélkül távozott az élok soraiból, minden vagyona a Koronára szállt. A bírósági ítéleteket mindig a Szent Korona nevében hirdették ki. A meghódolt vagy a meghódított országok a Szent Korona tagjává váltak, ahogy a Szent Korona tagja volt minden magyar.?
A történetírás a Szent Koronát egyházi relikviaként említi, de világi kalandjainak hosszú sora minden más történelmi tárgytól kihangsúlyozottan megkülönbözteti:
1241-ben, a tatárjárás idején IV. Béla (1235-1270) menekíti ki az országból Spalató (Split) városába.
Az Árpád-ház kihalása után, 1304-ben II. Venczel cseh király Székesfehérvárról Budára hozatta a koronát, megkoronáztatta vele kiskorú fiát, majd a gyermekkirállyal elhagyta az országot, magával vive a koronát, aztán halála elott nem sokkal Wittelsbach Otto bajor hercegnek ajándékozta, aki IV. Béla unokájaként jogot formált a magyar trónra.
Otto herceg útban Magyarország felé visszahozta a koronát, majd Kán László, a nagy hatalmú erdélyi vajda (1295-1315) rejtegette törvénytelenül az erdélyi havasok között Gyulafehérvárott és Déva várában.
1308-ban Károly Róbertet koronázzák meg a Szent Koronával. 1308-ban, 1342-ben, 1401-ben a Szent Koronát eltulajdonítják. Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) német-római császárt és magyar királyt 1401-ben a bárók és fopapok fogságba vetették, és a Szent Korona joghatósága alatt kormányozták az országot. A Korona ekkor Esztergom városában volt. 1437-tol Habsburg Albert magyar király (1437-1439) Visegrád királyi várba vitette, ahonnan halála után özvegye, Erzsébet királyné ellopatta 1421. február 21-re virradó éjszakán, és Komárom várába rejtette el. I Ulászló lengyel király (1440-1444) haddal való fenyegetozésére átadta a koronát Frigyes osztrák hercegnek.
Mátyás király trónra jutása elott, 1440-ben, I. Ulászló idején kimondatott, hogy ,,nem a korona koronáz, hanem a nemzet akarata?. A Korona minden királyi jog forrása. A Mátyás király megkoronázása elotti években - amikor még Frigyesnél volt a Korona, és amiért Mátyás király 80 000 arany váltságdíjat fizetett - nem szunik meg a Szent Korona iránti huségét hangoztatni okleveleiben, ahogy azt elotte is tették. Ez a legvilágosabb bizonyítása annak, hogy a Szent Korona a magyar államot szimbolizálja, tehát maga a magyar állam. A Korona volt a magyar államban minden királyi jog legmagasztosabb forrása. Maga a Korona oly páratlan értékunek bizonyult, hogy szükségessé vált törvényben rendelkezni biztonsága felol. A Korona visszaszerzése és biztonságba helyezése ,,az egész birodalom ügye?. Ahogy az kitunik Mátyás király dokumentumaiból: Magyarországra fenntartás nélkül ráillik a birodalom jelzo.
Werboczy Tripartitumjának megszerkesztésénél az egyik fo alapelv volt a Szent Korona mint a magyar állam szimbóluma. A magyar államban a nemesítés és vele együtt a birtokadományozás kizárólagosan a király joga. Ezt a jogot a király a Szent Koronával és az uralom gyakorlásával nyeri el. A Koronát Mátyás király uralkodása után 1529-ig Visegrádon orizték.
1529-ben a Bécs ellen vonuló török szultán, Szulejmántól tartva (1520-1566), a Szent Koronát Erdélybe, majd a Habsburgok onnan Pozsonyba vitték. Bécsben és Prágában is orizték, majd az 1700-as évek végén Budára szállították, de a napóleoni háborúk során kétszer is el kellett menekíteni: 1805-ben Munkácsra, 1809-ben Almásy Pál koronaor pesti lakhelyére, majd az Egri székesegyház kincstárába, és csak november 8-án került vissza Budára.
1848 decemberében a Pestet fenyegeto császári hadak elol a Szent Koronát Debrecenbe menekítik, majd Pestre kerül vissza. Szemere Bertalan, a forradalmi kormány II. miniszterelnöke otthonában is orizte a relikviát. Tole Görgey tábornok táborába került, onnan a nagyváradi püspöki palotába, majd Aradra. Végül Orsova határában ásták el két fuzfa közé. 1853-ban ott találták meg a koronaládát, és hajóval vitték Budára, ahol a lakosság örömujjongással fogadta.
A II. világháború végén Szálasi azt remélte, hogy a gyoztesek vele fognak tárgyalni az ország jövojérol, mert nála van a Korona, ezért Ausztriába vitette. Ott 1946-ban az Amerikai Egyesült Államok európai fohadiszállására került, ahol megvizsgálták a Koronát. A munkát Kelleher amerikai muvészettörténész, tartalékos tiszt vezette. Az Egyesült Államok 1955-ben nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a ,,magyarországi Szent István koronáját? az Egyesült Államok kormánya letétként orzi?. 1953. március 23-tól a Fort-Knox-i katonai tábor aranykincsraktárának 31. számú kamrájában tárolták, mégpedig ,,ismeretlen tárgyak? feliratú dobozban. 1978. január 5-én az Egyesült Államok kormánya a Szent Koronát visszajuttatta a magyar államnak.
A magyar Szent Korona két részbol áll. Az egyik II. Szilveszter pápa adománya, amit Asztrik apát, István király vatikáni küldöttje hozott Magyarországra. A második rész Dukász Mihály görög császár - Michael Dukas VII. Parapinakes (1071-1078) - adománya Géza királynak (1074-1077), a Koronán görög nyelven a következo felírás: ,,Turkia huséges királyának?. E felirat szerint a görög császárok (Bizánc) a honfoglalás után 200 évvel is töröknek nevezik a magyart, ami tekintélyes bizonyíték a magyarok török rokonságára. A görög császártól kapott koronát összeforrasztották II. Szilveszter pápa koronájával, s a kettobol lett a Szent Korona, a magyar királyok koronázási jelvénye és a magyar állam szent szimbóluma. (Forrás: Görög Ferenc - A magyar nemzet története, 63. oldal.)
Az összeállítás forrásanyaga: Dr. Görög Ferenc: A magyar nemzet története, Horizont Kiadó; Marczali Henrik: A magyar nemzet története, Atheneum, 2000, Budapest; Lengyel Dénes: Régi magyar mondák, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1974.; Világtörténeti adattár (Istoria lumii în date), Editura Enciclopedica, Bucuresti, 1969; Reform, Heti képes magazin, 1. szám, 2006. január 5., 2. szám, 2006. január 12., Déri Zsuzsanna összeállítása nyomán.
Összeállította: Tibád Sándor nyug. történelemtanár