Történelmünk: Újszerûen a magyar nép eredetéről

2006. augusztus 19., szombat, Archívum 2003–2007

Az elmúlt évtizedekben a magyarság korai történetére, eredetére és vándorlásaira vonatkozóan egyre több elképzelés és tanulmány látott napvilágot hivatásos és amatőr kutatók tollából. Ezek részben a ma hivatalosnak tekinthető finnugor rokonságon alapuló őstörténet mellett, részben pedig az ellen foglalnak állást. Közös jellemvonásuk, hogy egyetlen szerző sem merészkedik az időszámításunk előtti 3?4. évezrednél korábbi időkig.
Mindezekkel szemben teljesen újszerû Szabó István Mihálynak a megközelítése (A magyar nép eredete. Az uráli népek eurázsiai-amerikai őstörténete. Mundus Kiadó, Budapest, 2004), amelyet elsősorban, de nem kizárólag a természettudományos kutatásokra ? humán genetika, fizikai antropológia, paleontológia, paleoökológia, biogeográfia ? alapozva fejtett ki. Szabó e munkájában egészen a modern ember európai megjelenéséig visszamenőleg kísérli meg az uráli, finnugor népek és a magyarság eredetére vonatkozó adatokat és az ezektől függetlenül közzétett tudományos ismereteket egy olyan egységes elméletbe összefoglalni, amelyhez hasonló még nem született a magyar őstörténet-kutatás történetében.
Hipotézisének főbb pontjai a következők:
1. Uráli népek a paleolitikum során lejátszódott három nagy bevándorlási hullám közül az elsővel érkeztek Európába, a kontinens keleti-északkeleti részét népesítették be. Az uráli népek kötelékébe tartoztak a mai ukránok és lengyelek, valamint feltehetőleg a horvátok ősei. E népességek embertani szempontból europidek voltak.
2. Az uráli népesség Északkelet-Európában élő csoportjai ? az ún. északi mamutvadászok ? képezték az ugor népek őseit.
3. Az ugor népesség a jégkor végi klímaváltozások következtében megfogyatkozott, és elvándorló mamutokat követve az Urál nyugati oldalán egyre északabbra hatolt, majd a hegységen átkelve az Ob torkolatvidékén telepedett meg. Itt a helyi őslakosokkal érintkezve azoknak ugor nyelvét átadta.
4. A mamutok további fogyatkozásával ez a népesség fokozatosan szétesett. Egy része az egyre keletebbre megtalálható mamutok után keleti irányba elvándorolt, más részük egyéb irányokba szétszóródott. A helyben maradt népesség nagyobbik része később déli irányba húzódott, és a Tobol?Irtis összefolyásánál telepedett le. Ez a népesség tekinthető a honfoglaló magyarok ősének.
5. A Tobol?Irtis vidékén élő népesség életmódot változtatva fokozatosan a lótenyésztésre és a nomád életmódra tért át, majd a már ismert időben és módon az Urálon ismét átkelve, a Volga?Káma?Bjelaja vidékére települt, majd innen több lépésben vándorolt a Kárpát-medencébe.
E pontok alátámasztására a szerző a legváltozatosabb forrásokra hivatkozik, melyeket a könyv első két fejezetében nem csak külön felsorol, hanem kivonatosan ismertet is. Bár az idézett munkák száma tetemes, tudományos értékük igen változó. Több olyan forrást is felhasznál a szerző, amely még maga sem állta ki a tudományosság próbáját, azaz legjobb szándékkal is csupán hipotézisként lehet kezelni. Ilyenek pl. a két észt, Wiijk és Künnap munkái, akiknek nyelvészeti nézeteit más nyelvészek megkérdőjelezik, vagy legalábbis következtetéseiket túl korainak tartják.
Szabó hipotézisének számos pontjában jelentős hiányosság mutatkozik. Ezek egyike a magyarság genetikai rokonsági viszonyaira vonatkozó fejtegetés. Ez ugyanis egyetlen olyan genetikai vizsgálaton alapul, amelyben az egyes népcsoportokból származó minta helyenként igen alacsony, másrészt a magyarság rokonsági viszonyainak tisztázásához oly fontos népek - pl.: ujgurok, kazakok, csuvasok, hantik, manysik - hiányoznak. Ugyancsak fontos azt is tudni, hogy e vizsgálatban csupán egyetlen kromoszóma (azaz DNS-szakasz) 22 génjének rokonsági viszonyait vizsgálták. Ezért ezt a dolgozatot a magyarság rokonsági körének meghatározásához csak fenntartásokkal lehet felhasználni. Az is tény, hogy korábban olyan eredmények is napvilágot láttak, melyekben más gének vizsgálata alapján a finn-magyar közelebbi rokonság egyáltalán nem zárható ki.
Az északi mamutvadászok azonosítása az ugor ősnéppel sem természettudományos, sem régészeti módszerekkel nem alátámasztott. Sem régészeti, sem egyéb forrás nincsen arra nézve, hogy a kelet-európai síkság északi részének paleolit lelőhelyei ugor nyelven beszélő népességet jeleznek. Kizárólag arra a logikus következtetésre épül, hogy az uráli ősnép között ott kellett lenniük az ugorok őseinek is. Nem tudni, hogy miért éppen az északi mamutvadászok tekintendők az ugor nép őseinek, hacsak nem az, hogy e feltételezés híján a hipotézis további részletei érvényüket vesztik.
A mamutvadászok észak-uráli átkelésének feltételezése régészetileg nem igazolt, és csupán a mamutok elterjedésében bekövetkezett változáson alapul. Bár a feltételezés logikusnak tûnik, az Urál két oldalán egykor élt népességek közt legalább a kulturális ? régészeti ? kapcsolat, folytonosság, valamint az időbeli eltérés ? nyugati ? korábbi, keleti ? későbbi ? igazolása nélkül vajmi kevés alapja van.
A szerző szerint a szamojédek nyelvüket a finnektől, a hantik és manysik pedig az ugoroktól vették át. Feltéve, hogy a rokon nyelvek egymástól izolálva nagyjából azonos sebességgel változnak, a szamojéd nyelveknek jobban kellene hasonlítaniuk a finnre, mint az ugor ág nyelveire ? mivel azzal még akkor is kapcsolatban voltak, amikor az ugor nyelvek már rég elváltak a többitől. Ezt azonban nyelvészeti adatok nem igazolják. A szamojéd nyelvek igen távoli rokonai mind a finn-nek, mind pedig az ugor nyelveknek. A nyelvi hasonlóság alapján ma elfogadott álláspont szerint éppen a szamojéd nyelveket beszélő népek váltak el legkorábban az uráli ősnépességtől, mivel nyelveik a legkevésbé rokoníthatóak mind a finn, mind pedig az ugor ág nyelveivel. A szamojédek nyelvváltása ettől még ugyanúgy valószínû, de más időpontban és esetleg helyen.
A hipotézis talán legnagyobb gyengesége az, hogy Szabó elméletével továbbra sem kínál megoldást arra a már lassan akuttá váló problémára, amelyet a mai magyarság finnugor?türk kettőssége jelent. E hipotézis tökéletesen illeszkedik a már általánosan elterjedt finnugor elmélethez, és azt mintegy kiegészíti az uráli őshazától a magyar őshazáig terjedő időszakra nézve. Nem szolgál ugyanakkor magyarázatot arra, hogyan is alakulhatott ki a magyar nyelv kettős, finnugor és türk ? bolgár-török ? rétege, miként arra sem, hogy miért türk annak a népnek a kultúrája, melynek nyelve alapjában véve finnugor eredetû. Szabó teljesen figyelmen kívül hagyja azt az újabban egyre inkább teret hódító elképzelést, mely szerint a magyarság két népesség ötvöződéséből alakult ki, melynek egyike a már a Kárpát-medencében tartózkodó, finnugor eredetû és nyelvû nép, a másik pedig Árpád türk népe.
Szabó hipotézise sajnos tévedésektől sem mentes. Ezek egyike Vékony Gábor feltételezésének alapvető félreértése. Vékony ugyanis nem azt mondja, hogy a magyarok kétszer is nyelvet váltottak, és hogy zömében ázsiai népek voltak. Vékony azt mondja, hogy a ? korábbi források szerint ? magyarnak (is) nevezett nép belső-ázsiai eredetû, és azonos a fehér lovú lovasok (szavartoi aszfaloi [óiráni nyelven], ala juntlug [tibeti nyelven, kínai átírásban]) nevû néppel, amely az Altaj előteréből, az Irtis felső folyása vidékéről indult el nyugatra. Ez a nép nem azonos a mai értelemben vett magyar néppel, de azonos a mai értelemben vett 895-ös honfoglalókkal. Vékony Gábor szerint ez a nép mind nyelvében (z-típusú vagy kipcsák), mind pedig kultúrájában türk volt (nem török, de rokona a mai ujguroknak, kazakoknak, kirgizeknek, baskíroknak). A Kárpát-medencében viszont beolvadt az ottani lakosságba, amelynek eredetét szerinte homály fedi, de nyelvében (részben az avarságtól átvett) korábbi (r-típusú vagy csuvasos) türk elemeket is hordozó ugor népesség. E kettős népcsoport (Kárpát-medencei ugor őslakosság és türk honfoglalók) ötvöződéséből alakult ki már a Kárpát-medencében és a Kárpátok keleti előterében a mai értelemben vett magyarság.
Szabó az embertani irodalmat sem tanulmányozta kellőképpen. A könyvben többször is felbukkan az emberfajták vagy rasszok elterjedésére vonatkozó okfejtés, így a szerző többször is utal arra, hogy mind az ősi ugorok, mind pedig a belőlük fokozatosan kialakuló magyarok alapjában véve az europid rasszhoz tartoztak. Antropológiai adatok alapján azonban helytelen 30 000?40 000 évvel ezelőtti időkben a mai értelemben vett europid rasszról beszélni. Ebben az időben ugyanis a ma ismert rasszok kialakulása még nem fejeződött be. Az eddig ismert legkorábbi mongolid jellegeket hordozó leletek Irkutszk mellett és a Sárga folyó mellől, a csoukoutieni Felső-barlangból kerültek elő. A máltai lelet korát a kései felső-kőkorra teszik, míg a kínai leletek kora kb. 13 000 év. A ma legelfogadottabb álláspont szerint ekkor még nem alakultak ki a jellegzetes, a mai szibériai mongolidokra jellemző vonások, azaz e rassz kialakulásának ideje nagyjából erre az időszakra tehető. Ez előtti időkben mongolid és jellegzetes europid rasszról nemigen beszélhetünk. Emiatt 15 000 évnél korábbi időkben a két rassz nem különböztethető meg.
Ezek alapján az sem állítható, hogy az uráli ősnép embertanilag europid volt, amiből következik: az sem állítható, hogy a magyarság őse is europid volt. Az sem igazolt, hogy a honfoglalás kori magyarság jobban hasonlított a finn ág népeire, mint a mai népesség. Éry Kinga ismert antropológus szerint a 900?980 közötti időből származó leletek a kelet-európai sztyepterületek részben Dnyeper környéki, részben pedig a Volgán túli népességeivel hozhatók kapcsolatba. Megjegyzendő, hogy a honfoglalókra (10. század) vonatkozó antropológiai vizsgálatok oly mértékben töredékesek és kisszámúak, hogy eredményeikre igazán alapozni még nem lehet ? 1994-ig 419 koponyalelet volt ismert, ami a 900?980 közt élt népességnek csupán elenyésző hányada. A szerző által hivatkozott munkák ugyanakkor vagy nem a teljes Kárpát-medencei anyagra vonatkoznak, tehát nem reprezentatívak, vagy konkrét tudományos tényanyag nélkül tesznek erre vonatkozó megállapításokat. Az uráli népek európai származása azért sem igazolt, mert antropológiai, írott történeti és jelenkori források is azt mutatják, hogy europid népességek az újkőkortól kezdve messze az Uráltól keletre is éltek. Az Angara és a Léna folyók felső folyásának vidékén, a Bajkál-tótól északkeletre 8?5 ezer évvel ezelőtt éltek már neolitikus népességek, kezdetben rendkívül lapos arcprofilú mongolidok, de az idő múlásával mongolid jellegeik fokozatosan gyengülnek. Ezt a kutatók egyértelmûen europid hatásnak, a két rassz későbbi keveredésének tulajdonítják. Számos olyan későbbi nép is ismert, mely embertanilag bizonnyal europid volt, eredetük mégis Ázsiába nyúlik vissza ? pl. szkíták - Herodotosz leírása és a görög ábrázolások szerint, szarmaták, hunok - kínai források és a római leírások szerint, szakák - kínai források szerint stb. Még a mai ázsiai népek között is vannak, melyek erős europid jellegeket mutatnak, pl.: az ujgurok és a sárga ujgurok vagy jugarok, a kazakok néhány törzse. Az ujgurok sokkal europidebb jellegûek lehettek a múltban, amit genetikai jellemzőik még ma is mutatnak.
(folytatjuk)
Székely Zsolt
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-08-19: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás