Kultúra: Kemény Zsigmond idézése Kézdiszentléleken

2006. augusztus 26., szombat, Archívum 2003–2007

Megállásra készteti az embert az ünnep. Kijelenthetjük ezt e névadó ünnepségről is. S rögtön utána azt, hogy a Kemény Zsigmond névnek - melyet felvett a községi könyvtár - aranyfedezete magában az írói életmûben van. Az írónak a pályája különben nagy kultúrcentru-mok-hoz kapcsolódik, melyek sorában említendő Marosvásárhely, Kolozsvár, Bécs és Pest. Ha viszont Kemény életútjának kisebb helyszíneit is számba vesszük, már a gondok kibeszélésére és meditációra is alkalom adódhat, mivelhogy mára mindenik az erdélyi magyarság szórványosodásának vagy éppenséggel eltûnésének esetét példázza számunkra. Ezek a helyszínek a következők lennének: Alvinc, a bölcsőhely, Zalatna, a kisgyermek nagy élményeit adó bányavároska, Nagyenyed, az életre szóló stúdiumok és a mesterek városa, Magyarkapud, az isten háta mögötti menedék, illetve a történelem vallatásának köznemesi fészke, valamint Pusztakamarás, az elhúzódó vég utolsó stációja.
Elgondolhatjuk, milyen nagy akadályokba ütközne ma - ha nem éppen lehetetlen lenne - a Kemény-kultusz bármiféle kezdeményezése a felsorolt erdélyi falvakban és kisvárosokban. Mert szerintünk kultuszra is szüksége van klasszikusainknak. Olyan világot élünk, illetve olyan trendek (!) és idolok (!) szerint haladunk (?!) ugyanis, amikor klasszikus értékeinkhez foggal és körömmel kell ragaszkodnunk, ellenkező esetben az önkényesen értelmezett és elferdített európaiság mai árja a magyarságunkat jelentő értékeket és jelképeket sodorhatja el. Könnyû belátni, ha a tömegek tájékoztatását, de még inkább félretájékoztatását követő média vagy a világháló kínálatába belekóstolunk, hogy egy újabb agymosás küszöbén ? ha nem éppen a kellős közepében ??vagyunk máris, habár az előző korszakénak is alig lehetett véget vetni.
Kézdiszentlélek neve nem szerepel az előbb felsorolt helységek sorában. De Keménynek, a regényírónak elég volt egyetlen passzus valamely korabeli tudósításból, hogy abból kiindulva, eleven korképet fessen a 16-17. századi Erdélyről, anélkül hogy a helyszíneket felkeresné, markáns jellemeket hozzon létre, és hiteles lélekrajzot készítsen, s egyszersmind hogy örök érvényû üzenetet fogalmazzon meg a mindenkori olvasó számára.
Az egyik történelmi forrás - amelynek kiadása éppen Kemény nevéhez fûződik - egy 17. századbeli kézdiszentléleki leányrablásról is hírt ad. Elegendőt ahhoz, hogy Kemény Zsigmond megírja - Németh László szerint - legtökéletesebb regényét, az Özvegy és leányát, azt a mûvet, amely kivételes helyet foglal el a 19. századi magyar regény fejlődésében, s amely cselekményének egyik fő helyszíne Kézdiszentlélek. Keménynek köszönhető mindenekelőtt tehát, hogy ez a háromszéki falu felkerült a magyar irodalom térképére, ahonnan ki sem törülhető immár. Indokoltnak látjuk a szándékot, ha Kézdiszentlélek szeretné kivenni részét a Kemény-kultuszból, sőt, ehhez az első kis lépést ezennel meg is tette.
Következhet bármily társadalmi-történelmi kataklizma, vagy jöhet az integráció, Kézdiszentlélek úgy fog megmaradni a magyar irodalom mindenkori befogadói közössége számára, amint Kemény Zsigmond megfestette több mint másfél száz évvel ezelőtt az Özvegy és leányában. Ma is csodálatot válthat ki a szemlélőben a falu egy-egy felkínálkozó, megkapó látványa: az, amely például ,,a nap tüzétől szikrázó dombok? képeként tûnik fel a regényben, vagy az a természeti környezet, melynek része a leírás szerint egy ,,ezüstszín csermely?, mely ,,oly szeszélyesen, oly kószán ?tévedez?, mintha mindenütt jelen és távol lenni? akarna. Nem nehéz ezek alapján azonosítania a Perkőt, illetve a Kasolyán kanyargó Kászon patakát. Másrészt pedig elgondolkoztatja a mindenkori olvasót a vakbuzgóságot és fanatizmust, a bosszút, az ,,emberi szörnyeteggé testesült gyûlületet? (Szabó József), a mások elveszejtésére törő balladai hőst felidéző Tarnóczyné alakja, amely örök figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy győzzük le a magunkban hordozott gonoszt, különben ki-ki végzetébe rohanhat, akárcsak az író által megjelenített özvegy.
Nem véletlen, hogy a 20. századi magyar esszé és regény szellemóriása, Németh László a szintén esszé- és regényíró Keményt igen magasra tartotta, mondván, hogy: ,,írónál több, magyar géniusz?. És ugyancsak Németh László emelte ki Kemény irodalmon túlmutató szerepét, azt írván, hogy ,,ha a magyar nemzet hanyag volt a visszaemlékezésben, Kemény Zsigmond felfrissítette emlékezetét. Ha a magyar nemzet nem ismerte magát, Kemény Zsigmond maga volt a nemzeti önismeret.? (Az én katedrám, 613.)
Azt kívánhatjuk, hogy a mai naptól a Kemény Zsigmond nevét viselő könyvtár is sajátos eszközeivel, a maga kis hatáskörzetében vessen gátat a visszaemlékezésben megmutatkozó hanyagságnak, frissítse mindenkor e székelymagyar közösség emlékezetét, szolgálja nemzeti önismeretünket!
Borcsa János
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-08-26: Archívum 2003–2007 - :

Kultúra: Csillagösvényen