Roma Szombat: Cigányvíkend

2006. augusztus 26., szombat, Archívum 2003–2007

Téglavetok
Nagyborosnyó felső fertályában, a kisborosnyói út bal oldalán, a csúfságból Nagypataknak mondott, csermelyszerû vízfolyás mentén a nyári kánikula ellenére nagy a sürgés-forgás. S a téglavető cigányok családi csapatai a maguk módján még tüzet is raknak a kánikula alá.
Egy jóarcú, jó mozgású cigány asszony egyedül munkálkodik a téglavető asztal mellett. Sebes, mint a pereszlen. Veszi a formázókeretet, egy vékonyra gyalult deszkalappal belecsapja a pad alá helyezett masszába a lapítót, kiemeli az anyagot, s a sarat belenyomja a formába, majd lesimítja a fölösleget, s a zsíros tapintású, bársonyosan fénylő nyers téglát kiborítja a tapaszos házpadlóra emlékeztető, lesimított földre. Kétszer hajol le minden tégláért.
A téglavetésre alkalmas agyagot a Nagypatakként emlegetett vízfolyás terítette évezredek alatt erre a lapályra, talán még azokban az időkben, amikor Ladóc irányából a Háromszéki-medencébe folytak a vizek, mert nem alakult még ki a mai Bodza folyómedre, s Bodzamező sem töltődött fel arra a szintre, mint ahogyan ma látható. A Koncz-malom elnevezés pedig - ahogy a cigányok ezt a téglavető telephelyet nevezik - ismét arra utal, hogy ez a mostani, csermelyszerû kis patak valaha bő-vizû, nagy patak lehetett, mert lám, malmot is hajtott a vize.
A simára egyengetett, kipucolt placc a téglavető gödör előtt a legsimább és legtisztább a szemmel befogható térségben. A téglavető gödrök és katlanok előtt elhaladó út katasztrofális állapotban van, a felszakadozott aszfaltdarabok között talicskányi, szekérderéknyi gödrök tátonganak csodálkozva a kocsik alvázára, hogy uramisten, ezek a járgányok még bírják?
A téglavető gödör két méternél mélyebb. A téglavetésre a természet által alkalmassá kevert agyagréteg ennél vastagabb, de ez a mélység még megfelelő arra, hogy az öt-hat kilónyi sarat az izmos cigány legény a feje fölötti magasságban elhelyezett talicskába beemelje.
A téglavető gödör belső sarkában egy mélyebb gödör is látható, ez a talajvízszint agyagrétegét célozza meg. Ebből a gödörből merítik a vizet az agyag keveréséhez, s a megkevert masszát is csak úgy tudja a feje fölötti rabszekér gyomrába löttyinteni a fiatalember, ha a lapátot előbb belemártja a vízbe, hogy a képlékeny agyag lecsússzon a lapátról.
Minden mozdulat begyakorlott, ritmusra járó. Az agyagkeverés nehéz munkáját végző férfiak szusszanásnyi pihenőideje is, amíg az egy szál asszony - a legények édesanyja - gyors tem-pójú mozdulatokkal naponként kiveti - szinte hihetetlen - az ezer-ezerötszáz darab nyers téglát.
Az asszony Mocsel Matild. A három legény közül kettő, Viktor és Mihály az édesfia. A gazda után érdeklődöm, s ezzel megnyitom a panaszok kútjait. Férje, Mocsel Béla most kapott szívritmus-szabályozót. A pacemakert meg kellett vásárolni. 1200 euró. Ezen felül a doktoroknak is kellett juttatni némi pénzt. Még a papucsot is meg kellett venni - mondja Viktor, aki jóbeszédû, talpraesett, izmos férfi.
Rá is kérdezek, hány osztályt végzett.
- Én egyet se - mondja meglepetésemre, hiszen akár egy érettségit is kinéztem belőle.
- Hát az hogy lehet? - faggatom.
- Az öcséimre kellett vigyázzak otthon, amíg anyám s apám téglavetni volt. A fiatalabbaknak van öt osztályuk.
Tiszta sor.
Az édesanya: de számolni ő tud a legjobban.
Azt is megkérdezem, hogy hívják azokat a fiúkat, akik most nincsenek itt.
Sándor, Laci.
Gondolatban összeállítom a családi névsort, Matild, Béla, Viktor, Mihály, Sándor, Laci. Valamennyi a mi vidékünkön használatos, hagyományos magyar név. A szülőké s a gyermekeké is. És az jut eszembe, hogy azok az emberek, akik környezetében ezek a cigány családok élnek, s az iskola, a pap, az anyakönyvvezető, mindenki, akinek köze van ehhez a dologhoz, szól-e egy jó szót, hogy ne kacagtassák magukat a cigányok mindenféle Romuluszkákkal és Rémusz-kákkal meg a többi hasonló nevekkel?
Nem hinném, hogy így lenne. Egy zsíros, hizlaló röhögésért hagyják, hogy ezek az emberek a nevetségesség mezébe pólyálják porontyaikat. Néhány gödörrel arrébb itt is megtapasztalhatom. Egy formás, fiatal fehérnép sorolja a hancúrozó purdék neveit: Máriusz, Rómeó?
Gondoljuk csak végig a sort: a székelyföldi demográfiai mutatókat ismerve ezek a gyermekek, a Romuluszkák és Rémuszkák, a Máriuszok és Rómeók alkotják majd, nem is olyan távoli időkben, az ősei eredetére annyira büszkén rátarti székelymagyarok jelentős részét.
És mintegy végszóra, megérkezik a téglarakás mellé a kerékpárját maga előtt tolva Bede Sándor. A mező felől jött, az ösvényen. Jó gazdaember kinézésû, a téglavető cigányok között is tekintélyes férfi. Ebből a respektusból nekem is jut, mert kiderül, hogy valahonnét ismer, és olvas is tőlünk ezt-azt.
A téglavetéshez is hozzászól. Olyan erős a hagyomány, magyarázza, hogy hiába mondta, helyezzék egy padra, egy asztalra, derékmagasságba a tégla nyersanyagát, hogy ne kelljen naponta ezerötszázszor ennek az asszonynak lehajolnia és a téglavető pad alól kiemelnie a masszát. Ha az anyag kézmagasságban van, nem kell annyit hajladozni.
- Azt fényképezze le - mondja Ferenc engem ugratva - , hogy mit mûvelnek ezek a falusi gazdaemberrel. 34 000 lej egy liter motorina (gázolaj), menjen be - mondja nevemen szólítva - Nagy-bo-ros----nyóra a Kiss-malomba, s kérdezze meg, hogy egy mázsa búzáért mennyit fizetnek?
Veszem a lapot, a gazdasága felől érdeklődöm.
- Ezek a mostaniak a másikhoz képest - mondja Ceausescura utalva - megfinomodtak. Nem teszik erőszakkal földönfutóvá az embert, nem szerveznek kollektívet, hanem olyan helyzetbe hozzák, hogy maga mond le mindenről. Mondtam a fiaimnak, használják azokat a földeket is, amit megtartottam magamnak. Én már nem bírom. Anyagilag. Nekik sem kell a föld. Van egy 200 kilós disznóm. Nem tudom eladni. Van tíz malacom. Nem kell a malac senkinek. 2,6 millió lej a nyugdíjam. Az asszonyé tíz esztendei szolgálat után 1,4 millió. Ezt nem kell se euróra beváltani, se dollárra, s összekötni se kell a bankókat, mert amikor a gyógyszereket kiváltjuk, meg lehet számolni, hogy mennyi marad.
Tégalégetok
Egy férfi téglaégető katlan tetején a füstölgő és a hőtől remegő levegőben újabb takaróréteget lapátol a repedésekre. Az ember alapszíne is csokoládébarna, de erre a nappal és a katlan tüzével ráégettetett még egy réteget. Szólok a katlan tövében a fotómasinát firtató fiatalembernek - legénynek? - , hogy nem tenne-e be egy gerendát a katlantûz nyílásába, ahol fehér izzással ég a tûz. Nyúlna is a bontásból származó, háromméternyi hosszú gerenda után, de a katlan tetején dolgozó férfi parancsolva rászól: - Maradj veszteg, amíg lemegyek innét! A következő szavakat már nekem szánja: itt, fenn megfojt a füst, ha fát tesz rea.
A férfi lemászik a létrán. Mogorva, durcás, érezni rajta, hogy nem szereti a nadrágos embert, aminek s akinek engem néz. Valószínû azt hiszi, hogy valami hivatali ember vagyok, aki mézes-mázas beszéddel kezdi, s aztán egyszer csak előhozakodik a kérdéssel: hol az iparengedély, kinek a földjét turkálják, fizet-e adót, és így tovább.
A fiatalember közlékenyebb. Ráveszem, hogy helyezzen el egy gerendát a katlan tûznyílásába. Az izmos, barna bőrû legény amolyan Toldi Miklósként megfog egy füstös épületgerendát, megcélozza vele a tûznyílást. Az idősebb férfi - az apja? - nem nézheti a legény erőlködését, s a beszélgetést elutasító pózról megfeledkezve megfogja ő is a gerenda végét, és ketten telerakják a tûz fészkét a valamikori padlásfüsttől szurokfekete gerendákkal.
A katlanban 48 óra alatt ég vörös színûre a tégla. Addig folyamatosan táplálni kell a tüzet. Általában 10-11 000 tégla van egy katlanba berakva, s ennek a kiégetéséhez 12- 13 köbméter fa szükséges. Kedvelik az épületbontásból származó fát, de eltüzelik a gatterek után hátramaradó hulladékanyagot is.
Sorra vettem a téglavetőket, s azokat is, akik a téglaégetés fázisánál tartanak.
Mindenhol úgy látom, hogy az asszonyok formázzák a téglavető padon - asztalon - a nyers téglát. Az anyagot a férfiak készítik elő, s azok lapátolják ki a téglagödörből. Az égetés is a férfiak dolga.
Forró nyár van, rekkenőség. A téglagödrök körül elképesztő mocsok, a község egy része idehordja a szemetet. A pár száz - talán fél kilométernyi - tég-lavető sort szemügyre véve látom, hogy milyen kevés beruházással lehetne itt halastavat létesíteni. De ki, mikor, kinek?
A környéken parlagon hagyott földek vannak, csupa szemét minden. Csak a téglavető placcot pucolják ki tisztára. A mocsokban a gyermekek, a purdék a kánikulára fütyülve végzik a napi ,,edzést?. Árkon-bokron keresztül rohangálnak, hancúroznak. Csórén.
Azon a napon, a rekkenő melegben Kisborosnyóig, majd Dálnokig kocsikáztam.
El kell mondanom, hogy héthatáron át annyi kemény munkát végző embert nem láttam a mezőn, mint Nagyborosnyó végében, egy faláska helyen.
S a téglavető, téglaégető cigányokkal is azért volt időm egy kis tereferére, mert akiket itt-ott kerestem, azok nyaralni voltak erre-arra.
A cigányok kenyérre való pénzt is kértek. Pénzt nem adtam, de vásároltam nekik kenyeret Kisborosnyón, s amire visszaérkeztem a téglavető telephez, volt, aki eltávozott.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-08-26: Archívum 2003–2007 - :

Roma Szombat: Fel-feldobott ko

2006-08-26: Archívum 2003–2007 - :

Roma Szombat: Cigányszéna