
A cím, nem véletlenül, Csoóri Sándortól való, aki a rövidebb, moziváltozatában Pergotuz, hosszabb, 25 részes tévéfilmváltozatában Krónika címmel bemutatott dokumentumfilm készítésekor a rendezo, Sára Sándor munkatársa volt, és megrendíto élményei alapján írta a doni katasztrófáról általában, és a magyarság második világháborús részvételérol különösen Magyar apokalipszis címmel az esszéjét.
Alább Sára filmjének forgatókönyvébol közlünk részleteket. A film 1979 és 1982 között készült, 120 egykori szemtanúval - tisztekkel, honvédekkel, katonaorvosokkal, munkaszolgálatosokkal - ,,pörgeti? végig a II., s a Donnál szinte teljesen megsemmisülo magyar hadsereg kálváriáját. A filmnek mostoha sors jutott osztályrészül, a mozifilm-terjedelmu változatot ugyan bemutatták, de a tévésorozatot csak a rendszerváltozás után! A nyolcvanas években dobozban maradt. De ez nem gátolta a rendezot abban, hogy folytassa lenyugözo munkáját, s a második világháború iszonyatos magyar eseménykerengojét megelevenítve sorra készültek el dokumentumfilmjei: a Fújja a szél, fújja az orosz, amerikai és francia hadifogságba esett magyar katonák történetérol, a Magyar nok a Gulágon, s részben a Csonka Bereg az elhurcoltakról, míg az e hasábokon többször is méltatott Sír az út elottem a bukonvinai székelyek kálváriájáról szól?
Most a második magyar hadsereg sorsát megeleveníto forgatókönyvbol közlünk részleteket. Elso, nyolcvanezer példányban megjeleno könyvváltozatát a Kádár-rendszerben, a nyolcvanas években még bezúzták, az indoklás szerint azért, mert elfogadhatatlan volt egy magyar tizedes és egy orosz tanítóno szerelmének bemutatása? (Itt került ,,képbe? az egyik adatszolgáltató, Gellért Sándor, aki maga is írt az élményeirol egy döbbenetes verseskönyvet A magyarok háborúja címmel.) Egy rövidebb változat csak 1988-ban jelenhetett meg, most a veszprémi Új Horizont adta ki egy vaskos könyvben a dokumentumokat Hol vannak a katonák? címmel? (De ezek is csak a 25 részes filmsorozat részletei.) A kötet Nagy Gáspár megrendíto versével indít, s közlik Szabó Péter és Stark Tamás történészek korabeli zurzavaros viszonyokat megvilágító tanulmányait...
Bogdán László
Zetelaky Tibor vezérkari százados
Az áttörés hírét azonnal megkapta a hadtest, és nyilvánvaló, hogy rögtön valamilyen elhatározáshoz kellett jussunk. A hadtestparancsnokság ekkor még szoros kapcsolatban volt, telefon-összeköttetésünk volt a hadsereg-parancsnoksággal, és onnan azokat a parancsokat kaptuk, hogy ki kell tartani a Don mellett. Ez Hitlernek a parancsa, ez a felsobb parancs.
Endrey Rezso tartalékos fohadnagy
Minden reggel mentünk eligazításra a hadtestparancsnokságra, ott a vezérkari fonök tartotta az eligazítást vagy pedig a helyettese. És itt aztán közölték velünk, az oroszok megindultak, megkezdték az offenzívát. És áttörték Urivnál a frontot. A Potudany völgyében vonulnak elore.
Dr. Vámossy József tartalékos orvos zászlós
Akkor is éppen mutoben voltunk, amikor valaki bejött, és a századosunknak, aki szintén a mutétet csinálta, valamit súgott; o nem szólt semmit, csak késobb, ahogy ketten dolgoztunk ott egy katonának a hasában, mondta, hogy ügyesen beszéljek a legényemmel: pakoljon össze, az oroszok áttörtek, menni fogunk. Majd elo kell készíteni a legénységet is. Volt annyi idonk, hogy ezt elokészíthessük, azt hiszem, hogy hat-hét hasmutétet még megcsináltunk.
Dr. Érchegyi József tartalékos hadnagy
Ránk fordultak tankkal, nagyon sok tankkal, T-34-essel, és nem lehetett bent maradni az állásban, mert bekerítettek volna, és tönkrelotték volna az egységünket.
Akiket nem tudtak fogságba vinni, azok fokozatosan Voronyezs fölé fölvonultak, és azután az úgynevezett Sztálin úton gyülekeztek volna. Hát ez nem gyülekezés volt, hanem egy óriási futás, trappolás, menekülés. Ijeszto volt. Kopogott a hó, amit már az elottük levok lehordtak. Az volt a parancs, hogy meg kell állítani, hát ezt nem lehetett volna megállítani.
Varga József szakaszvezeto
Mi álltunk az állásban, abban a helyzetben, hogy vagy most itt meghalunk, vagy ha kimegyünk, megfagyunk. De annyi orosz jött, hogy ha mindegyikünknek ezer keze lett volna, még akkor sem boldogultunk volna, mert annyi embert nem lehet elpusztítani se.
Kosztka Vilmos százados
Fölhívott egy zászlós, hogy százados úr, kérem, be vagyunk kerítve, mit csináljak. A zászlóalj tartaléka egy szakasz volt, azt már rég bevetettem másutt. Nem volt mást tennem, mondom, ezeket meg kell menteni. Mondtam, órát egyeztess, 10 perc múlva indul a Takács-hadapród géppuskájától az ellentámadás, 10 perc múlva te is indítsd meg, utána jelentkezz nálam. Körülbelül 20 perc múlva jelentkezett. Mondom: na, sikerült áttörni? Azt mondja, sikerült. Mondom: megnyugtatlak, hogy innen nem ment senki, csak a lelki támaszt adtam neked, hogy indulj.
Varga József
A géppuskákat melegíteni kellett, hogy lehessen velük loni.
Kosztka Vilmos
Elöl mennek a nagy harcok, van olyan géppuska, amelyiknél elesik az irányzó, a rajparancsnok, a szakaszparancsnok-helyettes, mert olyan helyen van, hogy onnan elmenni nem tud.
Varga József
A puskákat nem lehetett használni, mert fatigra mentek. Meg oszintén valljuk meg azt is, hogy loszer sem volt.
Kornis Pál
A 309. (szovjet) hadosztály osztaga is heves ellenállásba ütközött a Don déli partjáról a 160,6 magassági pont, Salusnoje északi körzetébol, a föld-fa erodökbol. Liszkibol nehéz ütegekkel lotték a felderíto osztagot.
Kosztka Vilmos
Délután 4 óra felé áttörték az én bal szárnyamat és a németek jobb szárnyát. Most itt álltunk estére bekerítve.
Varga József
Egész nap ment a támadás.
Kornis Pál
A 107. és 340. (szovjet) lövészhadosztályok felderíto-zászlóaljai tüzérségi tuztámogatással áttörték az ellenség védelmét Uriv, Galdajevka szakaszon. 17 órára elfoglalták a 160,2 magassági pont nyugati lejtojét, Urivot, Galdajevkát, eközben több mint 300 foglyot ejtettek, egy ornagyot, két hadnagyot, más tiszteket és nagy zsákmányt.
Varga József
Sötétedés volt, és akkor ok is leálltak. Úgyhogy este már nem ment a támadás annyira. A lövöldözés igen, meg az ágyútuz, az aknaveto tuz azért állandóan lepte az állásunkat.
Kosztka Vilmos
Mikor az emberek összegyultek, sorakoztak hármasával, én elindultam velük északi irányba. Megtaláltam a szomszéd németeket, és akkor onáluk, derékszögben rájuk, beálltunk megint egy horhosba. Addig keletre néztünk, most pedig délre. És tulajdonképpen így az elso gyurubol zárt rendben kimeneteltünk.
Lajtos Árpád
A csapatok kis tartalékai helyi ellenlökéseket hajtottak végre, több-kevesebb sikerrel. Volt, ahol sikerült megállítani a szovjeteket, volt, ahol nem. Végeredményben 12-én estig az Uriv-Galdajevka út mentén, ami azt jelenti, hogy egyenesen nyugatnak és egyenesen a 7. hadosztály sávja közepén, egypár kilométeres teret nyert a szovjet. Tizenkettedikén este Jány fölhívta a Heeresgruppe B. parancsnokságát, beszélt Sodensternnel, hivatkozva a bekövetkezett eseményekre, kérte, hogy a Cramer-csoportot vonják fel nagyjából a Potudany vonalára azzal a céllal, hogy helyreállítsa az eredeti arconvalat. Azzal válaszoltak, hogy a Cramer-csoporttal a Führer intézkedik.
Kéri Kálmán vezérkari ezredes
Úgy vélték, na rendben van, hát az orosz betör, itt van egy hadászati tartalék, be lesz vetve, és az a helyzetet lokalizálja, és normalizálja. Ezt akarta Jány is. Hát 12-én este mit csinált? Mikor már látja a helyzetet, kéri, hogy az o körzetében eddig neki alárendelt Cramer-hadtestet az ellentámadásba bevethesse. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ezzel nem sikerült volna a doni áttörés. De egy kétségtelen, hogy ennek következményeként a helyzet annyira stabilizálódott volna, hogy egy rendszeres visszavonulás lehetosége fennállott volna. Akkor pedig nincs futás, nincs pánik.
Lajtos Árpád
Erre való tekintettel a hadsereg-parancsnokságnak egyéb erokkel végrehajtandó ellentámadásra kellett gondolni, és a helyzet alapos mérlegelése és vizsgálata után sikerült egy olyan ellentámadási tervet kialakítani, amely 13-án reggel indulna meg, és összesen hét különbözo zászlóaljat vonna össze, amelyek a betört szovjet zsáknak a száját nyírnák el. Ennek megfelelo intézkedés ment ki.
Rumy Lajos ezredes
Telefonálásomra az én vezetoségemtol azt kaptam, legyek nyugodt, tizenharmadikán a saját eroink, s a németeké megindul, és visszaállítják a helyzetet.
Kozma Szilveszter honvéd
Tizenkettedikén estefelé kaptunk parancsot a visszavonulásra. Mivel az ütegnek már csak két ágyúja volt, azt még vontatták ugyan, de a másik két ágyú tönkrement, engem a hatosfogattal másik két hajtóval elküldtek a légvédelmi tüzérséghez, ami elottünk volt körülbelül 1-2-3 kilométerre. Az autókat használni nem tudták, részben benzinhiány, részben a nagy hideg miatt. Mentünk visszafelé Sztaro Nyikolszkoje irányába, körülbelül úgy 18 km-t haladhattunk visszafelé. Egyszer elölrol hatalmas zurzavar, ágyúlövések, aknavetok, mindenféle géppuska szól. A szovjetek elvágták visszavonulási útvonalunkat. Akik ágyúval belementek a hóba, nem is tudtak továbbmenni, ott rekedtek. A végén úgy éjféltájban a tisztek is beismerték, hogy itt most már nincs tovább, meneküljön ki hogyan tud, a falun keresztül már nem haladhatunk. Elértük a hegynek a tetejét, bementünk a másik oldalon a völgybe reggelre, ott egy darabig mentünk erdok közt, mire kivirradt, kiértünk az erdo szélére, ott megint elottünk voltak a szovjet csapatok.
Lajtos Árpád
13-án reggel a hadmuveleti osztály egy egészen rövid parancstervezetet készített, amelynek lényege az, hogy bárhol vannak fegyvertelenek, azokat az arcvonaltól azonnal hátra kell vonni. Ezzel a parancstervezettel én megindultam a vezérkari fonökhöz. Az utam átvezetett Kozár ezredes szobáján, akirol még nem említettem meg, hogy 11-én visszaérkezett szabadságáról és a fogkezelésrol, és tekintettel arra, hogy hosszabb ideig távol volt, felkérte a vezérkari fonököt, hogy a továbbiakig én maradjak a hadmuveleti osztály élén, és én vezessem a dolgokat egészen addig, amíg o bele nem illeszkedik a képbe, így is történt. Nos, én ennek a Kozárnak a szobáján keresztülmenve - o feküdt az ágyán - megállított és kérdezte, hogy mit viszek. Megmondtam, hogy mit, mire o egészen magából kikelve azt mondta, hogy hogyan, hát én lemondanék ennyi emberrol, akiket el lehet látni fegyverrel? Kérdeztem, milyen fegyverrel? Mondta, hogy zsákmányfegyverrel, szovjet fegyverekkel. Megkérdeztem tole, hogy van-e loszer ezekhez a fegyverekhez? Az nincsen. Hát mondom, akkor ez teljesen értelmetlen. O aztán erosen sarkára állt, és kijelentette, hogy mégiscsak hallatlan, hogy ot kihagyjuk az egészbol, mintha nem is lenne. Ennek aztán az volt a következménye, hogy együttesen mentünk be a vezérkari fonökhöz, ahol én eloadtam a javaslatomat és Kozár az ellenjavaslatát. Kialakult egy vita. Kovács Gyula szokásához híven azt mondta, ,,gyerekek, ne veszekedjetek?, mire én kiéleztem a helyezetet, és azt mondtam, hogy akkor kérem haladéktalanul eldönteni, hogy ki a hadmuveleti osztály vezetoje ebben a helyzetben. Én maradtam.
Azonban mégiscsak kiment a Kozár-féle elgondolás, tehát hogy a fegyverteleneket nem szabad egészen hátravinni. Aminek természetes következménye volt a pánik hallatlan mérvu fokozódása.
vitéz Kovács Gyula vezérornagy telefonbeszélgetéseibol, 1943. I. 13-án
(részletek, Hadtörténelmi Levéltár, 2. magyar hadsereg iratanyaga)
(...) A véletlenen és kiválasztott tiszteken múlik egyedül az állások tartása. Én csalódtam az emberekben, nem csodálkozom azonban semmin, mert váltás nélkül dolgozni és harcolni nem lehet. Mégis televagyok reménységgel (...)
vitéz Kovács vezérornagy
Alekszejevka, 1943. I. 14., 16 óra 05 perc (részlet, a berlini katonai attasé helyettesét, Sziklay ezredest tájékoztatja a hadsereg vezérkari fonöke)
(...) A páncélosokkal szemben ellenállásunk nem kielégíto, a német részrol beígért támogatás csak részben érkezett még be. A csapatok rendkívül erosen szenvednek az igen nagy hideg miatt, mert a szabad ég alatt vannak, éjjel mínusz 20-26 fokos hideg volt...
16 óra 13 perc. Sárkány ezredes jelenti:
(...) Rendezések folynak, a kép igen szomorú, a nehézfegyverek hiányoznak, az emberek lehangoltak, és sírnak a hidegtol. (...) Embereink nagyon meg vannak viselve, mérlegelni kell az embereknek ezt az állapotát.
Kornis Pál
Ebben az idoben érkeztek a fölváltó csapatok a 2. magyar hadsereghez. Ezeket fegyverzet nélkül küldték ki a frontra avval az elgondolással, hogy a vonalban levo csapatoknál cserélnek fegyvert. A szovjet felderítés errol pontos tudomást szerzett, és ez nyilván szerepet játszott a támadás idopontjának megválasztásában is; olyan helyzet állt elo, hogy nem lehetett bizonyítani, valakinek volt-e még fegyvere vagy nem, vagy már átadta.
Dr. Magass Miklós tartalékos tábori lelkész, fohadnagy
Végzetes hiba volt, hogy a váltást, amely éppen esedékes volt, fegyver nélkül küldték ki. Gazember volt az, aki ezt el merte rendelni. A fegyver a honvéd testrésze. Látták, hogy a fegyvertelen bajtárs hátrafut, hiszen fegyver nélkül nincs keresnivalója a vonalban, erre a többi is levágta a fegyverét, hogy o is fegyver nélkül legyen, és jogszeruen futhasson. (...)
Részlet Sára Sándor Pergotuz címu filmjébol