
(folytatás tegnapi lapszámunkból)
Antal Árpád háromszéki RMDSZ-képviselő és Dan Manol?chescu, a Közösségért Egyesület elnöke augusztusi útjuk során öt tartományt látogattak meg. Az autonómiák politikai, gazdasági, társadalmi előzményei rendkívül hasonlóak Székelyföld mai helyzetéhez. Az interjú Antal Árpáddal készült.
A baszkok többet akarnak
- Katalónia és Baszkföld egyszerre nyerte el az autonóm státust 1979-ben. Nyár eleje óta a katalánoknak több joguk van. Hogyan viszonyulnak ehhez a baszkok?
- Van, aki azt mondja, azért nyertek több jogot a katalánok, mert politikai, diplomáciai eszközökkel harcoltak. A baszkok esetében mûködött ,,a csak azért sem?, mert ők fegyveres bevetésre is képesek voltak. Azt azonban el kell ismerni, hogy az elmúlt években Baszkföldön sem robbantottak, amióta az arab terrorizmus megjelent, az ETA abbahagyta az erőszakos cselekményeket. De ott enélkül is sokkal puskaporosabb a hangulat, mint Katalóniában. Naponta szerveznek tüntetéseket, minden település tele van plakáttal, bannerekkel. Minden lehetőséget kihasználnak, hogy a sajtó figyelmének középpontjába kerüljenek, és ott elmondják igényüket. Még ha nem érted a nyelvüket, akkor sem lehet nem észre venni, hogy valamit akarnak.
A régió önállósodása akaratának szerintem az a titka, hogy Baszkföld nyelv, kultúra és etnicitás tekintetében is teljesen egyedülálló régió Spanyolországban. A baszkok már ránézésre, embertani szempontból is szembeötlően különböznek a spanyoloktól. Tudni kell, hogy a baszkok Európa egyik legősibb népe, az albánokkal és a keltákkal egyetemben a bronzkori Európa túlélői. A baszk nyelv szigetnyelv, egyetlen másik nyelvvel sem rokonítható. Látványos volt, hogy a baszkok mindenütt saját nemzeti szimbólumaikat használják, és a spanyol szimbólumokat elutasítják. Kevés olyan feliratot láttunk Baszkföldön, melynek spanyol változata nem volt vörös vagy fekete festékkel lefestve, a spanyol prefektúra épületét tankok őrzik.
Baszkföld helyzete annyiban hasonló Székelyföldéhez, hogy náluk is felszámolták az 50-es években a megmaradáshoz szükséges intézményeket, főként az egyetemeket, a kulturális központokat, és megpróbálták nyelvileg megsemmisíteni a lakosságot. Drákói intézkedéseket vezettek be, kötelezték, hogy a baszk neveket spanyolra írják át, és megtiltották, hogy a baszkok gyermekeiknek baszk neveket adjanak. Franco rezsimje ugyancsak kiiktatta a baszkokat a helyi közigazgatásból, és többek között megszüntette a Baszk Lingvisztikai Intézetet is.
Az autonómia itt is gazdasági fellendülést hozott, ez a régió is fejlettebb, mint Spanyolország többi része. Érdekes statisztikára bukkantam, az uniós csatlakozáskor Baszkföldön a munkanélküliségi arány nagyobb volt, mint az EU-átlag és mint a spanyol átlag. Folyamatosan csökkent, 2004-re már feleakkora volt, mint az EU-átlag, és harmadakkora, mint a spanyolországi. Ez is jól bizonyította, hogy egy kis régió, amelynek önkormányzási lehetősége van, sokkal dinamikusabban fejlődhet, sokkal jobban ki tudja használni az adódó lehetőségeket.
Székelyföld esélye
- Itt, Székelyföldön az autonómiáról még mindig elsősorban konferenciákon, zártabb körben esik szó. Ha egy idegen erre jár, nem találkozik az utcán az igénnyel, olyan formában, ahogy ez megjelenik Katalóniában és még inkább Baszkföldön. Szükség van arra, hogy a régiónak külön rendszámtáblája legyen, vagy hogy még a kutya nyakába is nemzetiszínû kendőt kössünk?
- Véleményem szerint rendkívül fontos lenne a szimbólumrendszert kiépíteni és használni. Ez most már, főleg az EU-n belül, semmiféle veszélyt nem hordoz, törvények sem tiltják. Én most konkrét akciót tervezek, forgatókönyvet írok határidőkkel, hogy milyen lépéseket kellene és mikor megtennünk. A baszkok és a katalánok folyamatosan harcoltak, állandóan szervezték és szervezik a tüntetéseket, egyértelmû, hogy ezek nagyon fontos eszközök. Aki ma azt mondja, hogy nem kell referendum az autonómiához, aki ma azt mondja, hogy csak parlamenti eszközökkel el lehet érni, az nem ismeri a történelmet, vagy nem akarja őszintén az autonómiát. Minden autonóm régióban referendumot tartottak, regionális népszavazást. Anélkül nincs autonómia, az a határkő. Tulajdonképpen mindenhol arról beszélnek, hogy mi volt a népszavazás előtt és mi utána.
Én úgy látom, hogy Székelyföldön a folyamat bizonyos értelemben rendben van. Volt egy idő, amikor az autonómiáról nem is szabadott beszélni, utána lehetett beszélni róla, és most már eljött az idő, amikor nem beszélni kell. Neki kell fogni, ki kell építeni a szimbólumrendszert, használni kell, népszavazást kell szervezni, tovább kell lépni.
Az a nagy gond, hogy az utóbbi időben elindult egy nagyon erős székelyföldi autonómiaellenes retorika, amely azt próbálja bebizonyítani, hogy a régió gazdasági szempontból nem bírja meg az önállóságot. Ez azonban nem makrogazdasági kérdés, nem azt kell megnézni, hogy most mekkora a bruttó nemzeti össztermék. Ezekben a mutatókban nem jelenik meg, hogy nagyon sokan vannak, akik külföldön dolgoznak, sok rokon él más országokban. A statisztikák könnyen kifordíthatóak, ha az itt élő a külföldi rokontól kap egy tévét ajándékba, akkor az úgy jelenik meg, hogy itt kevesebb tévét vásárolnak. Nem erről van szó. Én hiszek abban, hogy autonóm régióként Székelyföld gazdasága megállja a helyét. Nem véletlen, hogy mindenütt fellendültek az autonóm régiók. Egy esetben lehet ez véletlen, de mindeniknél már nem.
Nagyon fontos szempont az emocionális is. A nagymamával, ha nem foglalkozunk, elengedi magát, és készül a temetésére, ha törődni kezdünk vele, akár a kertet is felássa. Ugyanez a helyzet Székelyfölddel is, amíg nem tudunk az embereknek egy konkrét jövőképet megfogalmazni, nem hisznek benne. Látniuk kell, hogy belátható időn belül a dolgok megváltoznak.
- Még milyen tanulsága volt ennek az útnak?
- A székelyföldi magyarok szempontjából egyértelmû tanulság, hogy most már nem beszélni kell, hanem cselekedni, és az is, hogy mindenkinek tennie kell az autonómiáért. Nem elég, ha tíz politikus foglalkozik a kérdéssel, mert abból nem lesz autonómia. Mindenkinek cselekednie kell a maga területén, a tanárnak az iskolában, a lelkésznek a templomban, mindenkinek végeznie kell a dolgát. Mindenkinek megvan a szerepe, az utolsó munkásembernek is. Ha például azt mondjuk, hogy használjuk a szimbólumokat, akkor ne húsz ember használja, mert őket elviheti a rendőrség, ha húszezren tesszük ezt, akkor nem tudnak semmit tenni ellene. Együtt és egyszerre kell lépni.
Sokan individualisták, azt mondják, elfogadható módon élnek, nincs szükségük felfordulásra, de számolniuk kell azzal, ha most nem lépünk, akkor húsz év múlva majd felírják az autónkra, hogy Hülye magyar, menj el innen! Ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk. Elszórványosodik a Székelyföld is, és akkor a szórványmagyarságnak sem lesz meg a belső anyaországa. Ha az RMDSZ ebben a kérdésben nem fogja meg, és nem viszi a zászlót, akkor nem tudjuk megvalósítani. Jól láttuk, mi történt a referendumok kiírásával. Nyolc önkormányzat esetében meg tudták akadályozni, ha 120 önkormányzat írja ki egyszerre, nem tehetnek ellene semmit.
- Hogyan látod utatok után, megvalósítható a székelyföldi autonómia?
- Egyértelmûen úgy érzem, a székelyföldi autonómiát el lehet érni, ha akarjuk és teszünk érte. Ez mindannyiunkon múlik. Ha nem tesszük meg, akkor azonban ne mutogassunk másra, és ne csodálkozzunk, hogy elmennek a fiatalok. Én sem látnám értelmét az itt maradásnak, ha nem sikerül.
Lejegyezte: Farkas Réka