(egy elkerülhetetlenül terjedelmesebb emlékezés előhangja)
A hír ? és most már a nyilvánosságra kerülő bizonyítékok alapján immár kőkemény és szomorúan elcsüggesztő tény, hogy Szilágyi Domokos (barátainak: Szisz) besúgó volt?! ? nem ért váratlanul. Már hallottam egyszer a Kántor Lajos és Balázs Imre József könyvbemutatóján, tavaly Bíró Bélától, aki magától Stefano Bottonitól értesült a dologról. Akkor is megdöbbentem. A döbbenet valahogy nem akar elszivárogni, elhibbanni, mint József Attila szálló porszeme. Akkor sem a jelen lévő Domokos Géza (a költő kiadója és támogatója), sem Kántor Lajos (nemzedéktársa, szerkesztője, kritikusa), sem én (tanítványa, felfedezettje), a költő közeli ismerősei ? barátai, alább majd kiderül, miért előlegezhetem meg magamnak ezt a síron túl is tartó barátságot, s ha van másvilág, Szisz bizonyára fejcsóválva figyel, és szokása szerint hümmög vagy mélyen hallgat ? nem hittük, nem mertük, nem akartuk elhinni ezt a denunciáló(nak tûnő) állítást. Szisz ugyanis konok ember, autonóm egyéniség volt, bizonyos verseinek világító fragmentumaiból ? és számomra személyes megnyilatkozásaiból is ? teljesen világos volt elítélő és lesújtó véleménye a kommunista diktatúráról, amely Romániában a legszörnyûbb változatok közé tartozott. Nem véletlen, hogy Abszurdisztánban az ötvenes évek, a negyvenes évek közepén az RKP egykori első titkárának, Fóris Istvánnak az agyonveretésével kezdődtek (a parancsot Dej elvtárs akkori első titkár adta ki!), és 1989. december 25-ig tartottak, amikor ,,az ország legszeretettebb fiát?, a balkáni Kaligulát szitává lőtték egy kaszárnya udvarán?
De akkor hogyan és miképpen kerülhetett sor Szisz beszervezésére, az orwelli diktatúra milyen ,,ígéretekkel, kényszerekkel? érte el, hogy az alig húszesztendős, induló költő megtört, és jelenteni kezdett. (Az eset bizonyos szempontból kísértetiesen hasonló a Szabó István vagy később a Bódy Gábor esetéhez, s pusztán e három iratcsomó tárgyilagos vizsgálata elvezethet ennek a moszkvai kaptafára mûködő szörnyrendszernek a lényegéhez, leírható a jelentéseken s az eseteken keresztül a szisztéma természetrajza, megfejthető, miként is mûködött.
De a tény, hogy Szisz (Balogh Ferenc néven) verseivel párhuzamosan besúgói jelentéseket is írt, más fénybe és más helyzetbe állítja eme verseket (vitathatatlan esztétikai értékeükből mit sem vonva le!), s sok minden a költő magányából, állandó visszahúzódásaiból is érthetőbb lesz, betegsége, állandó menekülései Csiky Csaba klinikájára? bizonyítják, hogy amint versei is mutatják: a kisujját talán odaadta az ördögnek, de a lelkét nem! Védekezett, ahogyan tudott, vélt vagy valódi betegsége álarca mögé bújt, s erre alkalmas volt széles körben terjengő bolondériáinak legendája is. Megbízhatatlanná akarta tenni önmagát, bizonyára, gyûlölt megbízói szemében. S megmagyarázza legvégül öngyilkosságát is. Nem bírta tovább a terheket? (Mert Bottoni kutatásai szerint a legutolsó jelentés l965-ből származik, de semmi biztosítékunk nincs arra, míg dossziéja elő nem kerül, hogy azután leszálltak volna róla. Ez a szervezet nem ,,engedte el? azokat, akiket sikerült megkaparintania?)
,,Eljött az emlékezés ideje, s mi emlékezünk? ? írja emlékezetes és a szintén tragikus sorsú Visky Árpádnak ajánlott versében Csoóri Sándor. Az elmúlt esztendőkben több versben is idéztem Szisz számomra titokzatosan eleven emlékét, de nem gondoltam, hogy az emlékezés idejét egy ilyen hír fogja elhozni. Akkor hát kezdjük el: ismertem őt, diákkoromban nagybátyám, a Sugás vendéglő akkori főnöke juttatta el hozzá a verseimet, Szisz akkoriban barátjával, Palocsay Zsigával és annak akkori feleségével, Fazakas Csillával sokszor megfordult Szentgyörgyön, értelemszerûen Darkó Zsiga sugásbeli törzsasztalánál is, ahol hamarosan én is elfoglalhattam a helyemet. Szisz elolvasta verseimet, őrzöm a példányt, zöld tintával írott, frappáns széljegyzeteivel ? ez volt az én költői egyetememem ?, közben behívtak katonának, hosszú leveleket írt Luciu Giurgeni-be, Pionír fejlécû papírokra, és l969-ben, leszerelésem után ismerkedtünk meg személyesen. Akkor jelent meg a Covasna gin, két hétdecis üveggel a táskámban érkeztem meg a Gara de Nordra, ahol várt, és hazamenvén a lakására, elfogyasztva a gint (soha többet nem ittam, visszatértem a megbízhatóbb vodkához) sikerült berúgnunk ? és tisztesség ne essék szólva, kánonban hánytunk, ergymás mellett ülve a fürdőkádban, amelyt későbben, amikor már valamennyire helyrejöttünk, akkurátusan ő súrolt ki?. Akkor kezdett el ilyesmiről beszélni. Megkérdezte, hogy környékeztek-e már meg? Kik ? bámultam rá a kád mellett ülve, és megmagyarázta, olyan társaságban forgok, hogy várhatom a kék szemû elvtársakat. Nem, még nem ? mondtam, de jövőbe látása igazolódott, hamarosan tényleg meg is kerestek (erről nem itt és nem most?) Semmit ne írj alá ? figyelmeztetett akkor részegen, s elkezdett egy homályos történetet arról, hogy ha egyszer megtörik az embert? Fiatal voltam, gyanútlan. Naiv és részeg. Nem figyeltem oda, de ezekre a szavaira valahogyan mégis emlékszem, amikor kifejtette volna, hogy mikre lehetek elkészülve, ha egyáltalán az ilyesmire fel lehet készülni, váratlanul csengettek, s megjött a pénzes postásnő az Utunk honoráriumával. Megkínálta az utolsó korty Covasna ginnel, átvette a pénzt, a beszélgetés megszakadt, s utána hiába igyekeztem visszaterelni rá Mesterem csapongó figyelmét, már nem sikerült?
(folytatjuk)
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.