A városi tanácsban egy hasonló gondra jóval okosabban, nem rendeleti, hanem jutalmazásos formában ajánlott megoldást egy képviselő. Bereczki Kinga MPP-s tanácstag javaslata annak rendje és módja szerint, egyhangúlag át is ment a tanácson, mivel mindenki kivétel nélkül dicséretesnek találta. A legutóbbi Szent György-napokon mégsem osztották ki az érdekében alapított díjat. Ugyan mi történt? — kérdeztük a kezdeményezőtől.

— Célom a városi összkép hangulatának javítása volt, hogy annak székelyföldi jellegét felmutathassuk, hogy a magyar nyelvű feliratoknak kiegyensúlyozott arányt biztosítsunk, s hogy a fogalmazás pontosságára, helyességére, ötletességére is súlyt helyezhessünk. Benyújtottam határozati javaslatomat a Szent György-díj létrehozására, és a tanács ellenszavazat nélkül elfogadta. Nem adtam etnikai jelleget neki, hogy ne nyújtsak feleslegesen támadási felületet, a városi összképjavítás volt a cél, a kritériumrendszer gondoskodott volna róla, hogy a helyi sajátosságok a megfelelő módon értékelődjenek, ebben benne volt a nyelvi igény is.

A díjalapító lényegében versenyt hirdetett volna meg, melynek díjaihoz pályázat útján jutottak volna hozzá azok, akik a vetélkedésbe beszállnak. „Azt kívántam, ösztönző legyen azon vállalkozók és intézmények számára, akik és amelyek információkat jelenítenek meg köztéri cégtáblákon, hirdetőtáblákon, plakátokon, bannereken, a médiában, a rádióban is megjelenő reklámanyagokban, az intézményi feliratokban és ún. PR-anyagokon."

A határozat elfogadása után egy szakmai bizottságot bízott meg a tanács a további teendővel, az tanácstagok, valamint nyelvi és PR-szakemberek bevonásával folytatta munkáját. „Kidolgoztuk a tartalmi és formai értékelési szempontokat, így meghatároztuk a nyelvhelyességért, a fogalmazásért, a sajátos helyi elemekért, ötletességért és célirányosságért járó pontszámot, külön jutalmaztuk volna a forma és tartalom összhangját, a kreativitást, a kivitelezés minőségét és a következetességet a termék arculatának kialakításában. Januárban már elkezdődött a szervezés, hogy áprilisban kiosztható legyen a pályázatra beérkezett anyagok kiértékelése után a díj. Kidolgoztuk a díszoklevélen szereplő szimbólumokat, amit aztán a nyertes egy évig használhatott volna hirdetési anyagain, meghatároztuk, hol állíthatók ezek ki köztéren stb. Egyszerűnek tűnik, de sok munkát igényelt. Természetesnek találtam, hogy segítek, különben ha nem mozgatom, megtörténhetett volna, hogy elkallódik a határozat. Úgy találtam, hogy az újonnan alakult imázsiroda feladatkörébe e dolog tökéletesen beillik, s meg kell mondanom, ahogy az alpolgármester úr összehívta őket, a fiatal munkatársak közt nagy volt a lelkesedés, kiválóan tudtam velük együttműködni. Maga a város is beszállt volna a versenybe, sok órát szántunk rá, médiatervet dolgoztunk ki, megállapítottuk, mit kell tartalmaznia a pályázati csomagnak."

Itt tartottak az előkészületek márciusban, amikor váratlan dolog történt.

— Legnagyobb meglepetésemre az iroda munkatársai arról tájékoztattak, hogy a polgármester lefújta az egészet. Nem tudtam, mire vélni a dolgot, hozzá fordultam kérdésemmel. Nyilvános tanácsülésen is elismételte ezt követően és támadó éllel, hogy én túlléptem volna a hatáskörömet, dolgoztatom a polgármesteri hivatal munkatársait, s ő erről mit sem tudott. Ő nem engedheti meg, hogy én diktáljam a munkamenetet az imázsiroda alkalmazottjainak.

Bereczki Kinga ezt másként látja. Létezik egy érvényes tanácsi határozat, a polgármestert a törvény kötelezi, hogy azt végrehajtsa, arra szolgál az apparátus. Ő segíteni kívánt a komplex feladat megoldásában, irányítani nem irányított senkit. Alaptalannak tartja a vádat, hatáskörét nem ő lépte túl, hanem az, aki leállította a dolgot. Végül áprilisban nem osztottak díjat, s Bereczki Kinga azóta is többször szóvá tette a határozat dolgát tanácsülésen.