A forradalom vérbe fojtása után írta Albert Camus, a század egyik nagy írója, aki akkor már szembefordult a francia baloldallal, és egyre élesebben vetette fel a létező szocialista rendszerek elnyomó, népellenes politikáját és a Szovjetunió imperialista terjeszkedéseit: ,,Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét."
A hatalomra kerülő Kádár János és köre nem teljesen így gondolkodott. Jött a megtorlás, a perek, az akasztófa, a börtönök és gyűjtőtáborok megteltek, nyilvánvaló volt, hogy a Moszkvának megfelelni akaró Kádár egyszer és mindenkorra példát akar statuálni, csírájában szeretne elfojtani miden lázadást. Százezrek menekültek el s kezdtek új életet a nagyvilágban, ébren tartva a forradalom szellemét. De harminchárom évnek kellett eltelnie 1956 véres októbere után, hogy valaki a párt belső köreiből, az MSZMP vezetői közül kimondja: nem ellenforradalom, de igenis forradalom és szabadságharc zajlott ötvenhatban. A keletnémetek ötvenhármas tiltakozásai után Magyarországon felkelt a nép, és napok alatt söpörte el a Rákosi-rendszert, ahogyan ennek a rezsimnek a pribékjei néhány esztendeje a parasztok padlásait söpörték le…
Mivel a véres árnyaival álmatlan éjszakáin viaskodó Kádár János számára s értelemszerűen a megalázott, kivéreztetett ország számára is ez tabu volt, bebizonyosodott, hogy egy hazugságra, történelemhamisításokra épülő rendszerben mi és mennyi múlhat a szavakon. Kádár János utolsó nyilvános beszéde a párt politikai bizottságában már minden értelemben a széthullás jeleit mutatta. Jött Nagy Imre és mártírtársai temetése, egy fiatal politikus éles hangon követelte a szovjet csapatok kivonását, és a csillagévben, 1989-ben Magyarország bársonyos forradalma elsöpörte a Kádár-rendszer maradványait, megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások, megalakultak a pártok, és elkezdődött a magyar történelem egy új fejezete. Azon persze lehet is vitatkozni, és mostanság vitatkoznak is, hogy végeredményben sikerült-e a vértelen rendszerváltás, vagy az első, szabadon választott kormány miniszterelnökének, a tragikus hirtelenséggel elhalálozó Antall Józsefnek volt igaza: ,,tetszettek volna forradalmat csinálni". Egy bizonyos, a pártok igyekeztek beemelni ötvenhat hagyományait politikájukba. Hogy ez hogyan és mennyire sikerült, ismét vitatható. Azonban az, hogy megjelenhettek végre az elmúlt húsz évben a lehazudott forradalom dokumentumai, és ismert lett az eseménykerengő — vitathatatlan. Nem hiába folyt tehát a magyarok Albert Camus által oly sokra értékelt vére…
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
