
Elottem az Erdélyi osz vaskos, közel hatszáz oldalas kötete, és azon tunodöm, hogyan lehetne errol röviden írni. A rangos kiadvány a XX. századi romániai magyar irodalom színe-javából mutat be tizenhárom költot, próza- és drámaírót. A szerzo Szakolczay Lajos (sz. 1941) irodalomtörténész, kritikus messzemeno részletességgel és pontossággal taglalja az egyes m?veket, egyben jellemzi is az alkotókat Kós Károlytól Lászlóffy Aladárig. Több mint húsz színm?vet ,,nézhetünk végig? a láttató kritikák rivaldafényében, melyekben Süt? András vezet 8 drámával, majd Tamási Áron (4), Székely János (4), Páskándi Géza (3), Kós Károly (2). Bár ez utóbbi kett? a Budai Nagy Antal és az Országépíto (Attila) az igazi veretes magyartörténelmi dráma, én mégis mást választottam ki az összehasonlítás kedvéért.
Süto András legjobbnak tartott drámája a Heinrich von Kleist krónikája nyomán írott, Egy lócsiszár virágvasárnapja. Szakolczay négy eloadás fényében mutatja be a darabot, négy város színházában: Kaposvár, Kolozsvár, Budapest, Békéscsaba. Összegezve a látottakat, a leglíraibb eloadás a Harag György rendezte kolozsvári Lócsiszár volt 1975-ben. A legjobban félreértett, már-már komédiába fullasztott tragédiát a budapesti Madách Színház provokálta Ádám Ottó színrevitelében. A legszebb, legtisztább, legünnepélyesebb a Zsámbéky Gábor rendezte ?sbemutató volt Kaposvárott (1974): ,,...A legnagyobb dicséret Zsámbéky Gábort illeti. Nemcsak észrevette Süt? András szavainak tüzes igazságát, de törvényre is emelte: színpadot adott egy világirodalmi rangú drámának.?
Lássuk most, milyen volt az eloadás három évtizeddel késobb, 2005-ben Békéscsabán, Mero Béla ,,agresszív látványszínházában?: fekete ruhás, gumibotos kommandósok, tronkai tivornya hányással és asztalról való levizeléssel, Antónia novér meggyalázása, majd amikor a lánynak sikerül elrúgnia magától a részeg bárót, és szíven szúrja magát, testén végigfolyik a vér... ,,A csaknem néma szerepben egy fiatal színészhallgató, Mihály Dóra megejt?. Legyen ez a hatásos jelenet pályájának továbblendít?je.?
Kár, hogy Szakolczay nem látta a dráma román nyelvu változatát (Floriile unui geamba?) a bukaresti Bulandra Színházban 1980-ban Taub János rendezésében, Ion Caramitruval Nagelschmidt szerepében. Ezzel az el?adással vettek részt meghívottként a Sepsiszentgyörgyi Színházi Kollokviumon, és vitték el a pálmát. A darab m?sorfüzetét, amely a legszebb és legtartalmasabb volt a fesztiválon - Tamás Blaier Klára összeállításában -, ma is ?rzöm.
Szólni kellene még Székely János különös párhuzamú sorstragédiájáról a Mórokról, melyet a Gyulai Várszínház mutatott be Tompa Gábor rendezésében, na és persze az íróról is, aki minden díjat és kitüntetést visszautasított, drámáit versben írta, mivelhogy a vers: fegyelem. A prózaírók közül Szilágyi Istvánról ír, akinek Ko hull apadó kútba cím? könyvét Szakolczay a XX. századi magyar regény csúcsaként említi a Hollóid?vel egyetemben.
Szentgyörgyi vonatkozása is van az Erdélyi osznek. A Kós Károly-ciklusból - Kobol, fából házat - igékbol várat -, egy mondat: ,,A Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy) lábát megvetve a hazai tájban eros vár.? A ciklusban felvételt láthatunk a Csulak-villáról Haris Lászlótól, továbbá kritikát olvashatunk egy Tompa Miklós rendezte Tamási-murol (Hullámzó v?legény, 1979).
Szólni kellene egy népi íróról, Asztalos Istvánról, akinek egyetlen színmuvét (A fekete macska) a Tamási Áron Színház is játszotta, ugyancsak Tompa Miklós rendezésében 1990-ben, két termékeny költorol, Jékely Zoltánról és Kányádi Sándorról, akárcsak az eros egyéniség? Hervay Gizelláról. Szólni illenék a ,,finom testalkatú?, csupán 31 évet élt szívbeteg Dsida Jen?r?l, vagy a 38 évesen távozott Szilágyi Domokosról, de már csak a könyv legfiatalabbjára, a 70. évében járó Lászlóffy Aladárra juthat hely, akinek a Keleti reneszánsz cím? kötetében a ,,versek verse? is olvasható: Fehér kakas a hóhullásban, vagy az Isten oltalmát keres? Fohász az emberért.
Míg az oszi Házsongárdra visszasüt a vörösen izzó nap, az arany avarból a Költ? zsolozsmája hangzik: ,,Uram, ugye nem hagysz magamra.? Ez utóbbi mondattal ér véget a vaskos könyv, melynek mottója az els? oldalról.
Erdély avara az osz:
minden arany megtalálható benne.
Kudelász Ildikó
Szakolczay Lajos: Erdélyi osz, Napkút Kiadó, Budapest, 2006.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.