Közélet: Az iskolák önállósága a feltápászkodás alapja

2006. október 14., szombat, Archívum 2003–2007

Valószínû, falusi indíttatásom miatt is a kistelepülések nagy tisztelője vagyok, s egy picit mindig megrendít, amikor ezek a falvak a kis és nagy történelmi próbatételek ellenére nem nagyok akarnak lenni, hanem megmaradni és fennmaradni.
Így vagyok most is, amikor Balogh Irma nyugalmazott, de még mindig aktív magyarhermányi igazgató-tanárnővel Kisbaconban a mese napján beszélgetünk. Irma asszony-nyal legutóbb 1999-ben vagy 2000-ben találkoztunk egy pompás ünnepségen, amelyre a szabadságharcos évforduló adott alkalmat, s amelyen a magyar méltóságot megemelő okos beszédek hangzottak el az igazgatónő s a Temesvárról szülőfalujába hazaszólított Toró Tibor atomfizikus szájából. De beszélt Egyed Ákos professzor is, aki ugyancsak az erdővidéki Bodos szülötte, s egyben az egyetemes magyarság közismert historikusa, aki nélkül Erdély történelme likatos és toldott-foldott lenne.
Ez alkalommal felkerestük a bodvaji vashámort is, homlokunkat-arcunkat keserû ránc barázdálta, mert ez az Európában is páratlan ipartörténeti és szabadságharcos emlékmû az idő súlya alatt összeroppant. Ez juttatja eszembe a jó emlékû Máthé János, a magyarhermányi autodidakta tudós ügyködését, helytörténeti kutatásait, amivel a Bodvajban és Erdővidéken történteket egy falusi tudós ugyancsak az egyetemes magyar történelembe beemelte.
Küldötte és küldi tehát ez a táj, illetve valósággal ontja magából a rendkívüli embereket. Azok pedig, akik kistelepüléseinket valamilyen globalista gőg, buta nagyravágyás miatt lenézik, elhanyagolják és pusztítják, előbb-utóbb a közmegvetést hívják ki maguk ellen.
Bő évtizeddel ezelőtt, mikor a második világháború végén Székelyföldön rekedt német katonák sorsa után kutattam, megilletődve döbbentem rá arra, hogy a mi vidékünkön, rendszerint az erdő alatti kis falvakban a falu egész lakosságának tudtával óvták, táplálták és rejtegették a lemaradt katonákat, míg a hordaléklakosságból ? elnézést a kifejezésért ? összeálló nagyközségekben, városokban mindig akadt annyi hitvány ember, aki elárulja s a kopókat rávezesse szerencsétlenekre.
Szóval, Balogh Irma tanárnővel magyarhermányi dolgokról beszélgetünk, s társalgásunkba menten beleszövi faluja egyik mostani gondját: önállóvá kellene tenni a magyarhermányi iskolát.
A magyarhermányi iskola vezetősége megyei tanfelügyelőségi meghallgatásra készül. A téma: hogyan kell ? illetve a törvényesség betartásával hogyan lehet ? értelmezni a szakminisztérium vonatkozó rendelkezését, amely szerint az önálló iskolai intézmény mûködéséhez 200 tanuló (és, vagy?) 100 óvodás szükségeltetik.
Magyarhermányban 159 (+ 23 kisbaconi) iskoláskorú gyermek van, az óvodások létszáma a kisbaconiakkal együtt üti a százat (78 + 23).
A tanárnő Bacon község tanácsi képviselője, de iskolaigazgatói tapasztalata alapján is ismeri a dolgokat, az események sodrásának egyik befolyásos alakítója. Tudja, hogy a községi tanács támogatja leválási szándékukat. Magyar-hermány iskolája ugyanis nem csupán oktatási intézmény. Egyéb közügyek intézésére nem lévén más hivatal, az iskola a felnőttnevelés, a felnőttek bizonyos adminisztrációs gondjait is magára vállalja. Ha az iskola önálló intézmény, irattárral, aktákkal rendelkezik, az iskolai titkári teendőket is maga látja el, akkor nem kell minden papírért kilenc kilométerre a községközpontba rohangálniuk. Nincs autóbuszjárat.
A fő kérdés mégsem ez, hanem az iskola önállósága. Az iskolák az állami fejkvótát a tanulólétszám alapján kapják. Itt a falusi iskolák esetében aránytalanságok tapasztalhatók.
Nyomós érv az önállóság mellett az is, hogy Magyar-hermányban kivételes módon a gyermeklétszám növekvőben. Távlatilag a 200-as gyermeklétszám adott lesz. Ez megyei szinten is rendhagyó jelenség, ami a nagyszámú cigány lakosságnak köszönhető.
Érdekes, hogy Balogh Irma tanárnő a cigányság jelenlétét nem problémaforrásként emlegeti, nem a nehézségekről szól, amelyek minden bizonnyal adottak, hanem védelmébe veszi őket. Mikor az erdőkihágásokra rákérdezek például, határozottan állítja, hogy a magyarok többet és értékesebbet lopnak. Saját kárával is illusztrálja ezt. Amíg a cigányság rőzsét, ágat gyûjt, a bokrokat, cserjéket ,,gazolja?, addig a saját, visszaszerzett erdejéből szép szál cserefákat loptak el. Magyarok.
A nyugdíjas igazgatónő a cigányokra úgy tekint, hogy az iskolának a civilizációs beilleszkedést kell előmozdítania. Tudomásul kell venni, hogy nem sok idő múlva létszámuk a felnőtt lakosság körében a mainál is nagyobb arányúvá válik. És nem mindegy az, hogy a falusi közösség milyen közerkölcsû, mennyire becsületes és igazmondó lesz.
Ami pedig az iskolai intézmény önállóságának távlatait illeti, ez lenne az első lépés a községi önállósulás útján. Amennyiben elérik az 1500-as lélekszámot, ez a sajátos arculatú nagyfalu kisközséggé alakulhat át, s lakosaival együtt maga vívja meg a harcát nem csupán a megmaradásért, hanem a felemelkedésért is.
Bízom abban, hogy a megyei tanfelügyelőség támogatja a magyarhermányiak önállósulási szándékát.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép