Mivel minden jelentékenyebb magyar összejövetel alkalmával a román hivatalosságok általában pánikba esnek, ellenszert keresve igyekeznek fej fej mellett összemérni Petőfit Eminescuval, vagy a bronz Kossuthba beleszúrni Avram Jancu kőfurulyáját, íme, Sütő András, a zseniális drámaíró hideglelősen tréfált meg bennünket.
Azonban nekünk ebben az órában nincsen egy hozzá mérhető nagyságrendû prózaírónk, akit ugyanezen a napon és ugyanezen órában temethetnénk el, be kell ismernünk, arra kényszerülünk, hogy ma nem csak Sütő Andrástól, a nagy magyar írótól, de Sütő Andrástól, a nagy román írótól is búcsúzzunk.
Normális esetben pontosan most lenne szükség ama kilencvenes autóbuszokra, hogy e ceremóniára szállíthassák a Marosvásárhely környéki parasztokat, most nem doronggal felfegyverkezve, hanem karjukban virágcsokrokkal, annak az írónak a ravatalához, aki a második világháború után a legszebb és a legmeghatóbb oldalakat írta az erdélyi magyar és román parasztokról.
A furmányos s a szubtilitások iránt érzékeny írónak a sztálinizmus éveiben is sikerült csúfot ûznie a bajból akkor, amikor egy kocsmában elmondott viccért begyûjthettél öt esztendő börtönt, amint az Októberi cseresznye címû kiváló elbeszélésében is, ahol a falusi bolt ablakára fel van szegezve a rendelet: a paraszt csak úgy vásárolhat cukrot vagy sót, ha októberben tojást, libatollat vagy cseresznyét visz érte cserébe.
Nem véletlen, hogy Sütő András pontosan az októberi cseresznyék abszurd évadában hagyott el bennünket.
Geo Bogza, a román irodalom világítótornyának őre már a hatvanas években felfedezte egy transzatlantikus író megjelenését a proletkult irodalmának elposványosodott vizeiben. Íme, mit mond Bogza: ,,Tíz esztendővel is régebben történt, amikor nagy, de nem mindig megtérülő érdeklődéssel olvastam a legfiatalabb nemzedékek képviselőinek írásait, hogy erősen meglepett Sütő András. ?t olvasván nem unatkoztam. Egy olyan időszakban, amikor a falu világából kiragadott irodalmi hősök olyan sematizmusban szenvedtek, amely gyilkosabb volt, mint a pellagra, Sütő András hősei olyan természetességgel beszéltek és mozogtak, amely azonnal meghódított. Egy cigaretta elszívásánál rövidebb idő alatt képes volt felskiccelni néhány portrét, kreált egy konfliktust, s az egészben mûvészi hitelességgel ragyogtatta fel az erkölcsi tanulságot. Ennek a csalafinta és nagyon tehetséges írónak, akinél soha nem hiányzott a játék és a humor, igazán nem volt nehéz olvasójává lenni.?
Egy nemzedéktársa mesélte, hogy a kamaszkorában újságírónak álló Sütő András kezében kefelevonatokkal, gyalog vagy biciklivel rohangált Kolozsvár utcáin, a szerkesztőségből a nyomdába és vissza.
Jó lenne úgy képzelni, hogy Sütő András egy csodálatos biciklin pedálozik most is, közeledvén a fent való szerkesztőséghez és nyomdához, melyekről e pillanatokban csupán őneki van tudomása, ama titkokkal, melyeket fő mûvében, az Anyám könnyû álmot ígér-ben is megsejtett már, hadd idézzünk egy fragmentumot: ,,Egy napon így szólt anyám: - Írhatnál rólunk is valami könyvet. - Nocsak! - néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos? - Igaz legyen - mondta. Láthattam tehát, hogy kérdésemmel az irányt elhibáztam. Anyám nem egyezkedésre gondolt, hanem - a kézmozdulatáról is ítélve - a fájdalomra a halántéka táján. Egy láthatatlan, szorító abroncsra, amely álmából is gyakorta felriasztja. Ilyenkor arra gondol, hogy mindannyiunk háta mögött felgyûlt az idő, szép csendesen ereszkedünk alá, mint a harangóra súlya. Mind közelebb a földhöz, aztán kopp! ? megérkeztünk, s nincs kéz, amely az órát még egyszer felhúzná. De lenne bár egy könyvecske, ó, nem vigasztalónak, hanem tanúságképpen egyről és másról, ami megesett velünk. ? Ez nekem is gondom ? adtam meg magam. ? Hallgass arra a gondra, s az álmod könnyebb lesz! A könnyû álmot anyám naphaladáskor az udvaron ígérte meg, a cöveklábú asztalnál??
Könnyû álmokat, Sütő András!
Fordította: Bogdán László
Elhangzott a marosvásárhelyi református templomban, Sütő András temetésén.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.