Az utolsó túléloEzerkilencszázötvenhat: Nem látta a napot öt esztendeig

2006. október 21., szombat, Archívum 2003–2007

1956 októberében egész Erdélyt átszövo szervezkedés kezdodött. 1957-ben kezdodtek a letartóztatások, tíz vádlottat 1957. november 4-én kivégeztek. A mártírok névsora: Szoboszlay Aladár pécskai plébános, báró Huszár József (Kolozsvár), Ábrahám Árpád torjai plébános, Kónya István Béla kézdivásárhelyi ügyvéd, Orbán Károly (Marosvásárhely), Tamás Imre (Csíksomlyó), Tamás Dezso (Csíksomlyó), Stefan Fîntînar (Arad), Orbán István (Csíksomlyó) és Lukács István pécskai kereskedo. Draganita Mogyorós Máriát is halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanira változtatták. Temesváron rendezték meg a tizenkét napig tartó kirakatpert. A katonai bíróság Baróti Pált életfogytiglani börtönre ítélte, a torjai Lorincz Károlyt és a csernátoni Bulárka Istvánt is halálra ítélték, de másodfokon huszonöt évre változtatták az ítéletet. Szörczei Elek tizenöt évet, id. Farkas Pál torjai tanár pedig nyolc évet kapott. A hírhedt Macskási Pál hadbíró ornagy vezette katonai bírói testület ítélte el oket Temesváron.
A Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevével fémjelzett perben ,,államellenes összeesküvés? vádjával bíróság elé állított 57 személy közül tizenegyre mondták ki a halálos ítéletet, és tízet ki is végeztek Aradon. A Szoboszlay-per utolsó, életben lévo elítéltje az Alsócsernátonban élo 86 esztendos Bulárka István. Vele készült a beszélgetés.
- Pista bácsi, hogyan lett vádlott, majd elítélt a Szoboszlay-perben?
- Kónya István Béla kézdivásárhelyi ügyvéddel dolgoztam együtt a szentkatolnai állami gazdaságnál, aki ott jogtanácsos volt. O tagja volt a Szoboszlay-féle szervezkedésnek, amirol én annak idején nem is tudtam. Én géplakatosként kerestem a kenyeremet. Kónya szervezett be engem azzal a céllal, hogy muhelyfonökként verbuváljak embereket. Meg is próbáltam több munkatársamat beszervezni, senki nem állt mellém, de a vallatáskor azt nyilatkozták, hogy én beszerveztem oket. Az volt a tervünk, hogy fegyvereket készítünk, majd megdöntjük a román kormányt. Ez a naiv elképzelés majdnem a halálomat jelentette. A vádlottak padján közvetlenül Szoboszlay és Huszár után én következtem. Engem is halálra ítéltek, ezért a vádiratot is megnézhettem. Egy szekus megmutatta annak a nevét, aki engem beárult. Az akkori szentkatolnai plébános, Kovács Balázs vallomása alapján tartóztattak le. 1958. január 28-án vett orizetbe egy szekus fohadnagy a községházán, és kísért a kézdivásárhelyi szekuritátéra. Egy éjszaka vallattak, majd Kézdirol egyenesen a temesvári szekura vittek, azt sem engedték meg, hogy elbúcsúzzam a családomtól. A Szoboszlay-csoport tagjai közül engem az utolsók között tartóztattak le.
- Hogyan zajlott le a kirakatper?
- Macskási nem kegyelmezett senkinek, kegyetlen ember volt, szemrebbenés nélkül osztogatta a halált, illetve a nehéz börtönéveket. Engem elobb életfogytiglani börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek. Még az utolsó zsebkendomet is elvitték. Utólag huszonöt évre változtatták meg az elsofokú döntést. Hat és fél évet ültem le, Románia több börtönében raboskodtam.
- Hol töltötte a börtönéveket?
- Az ítélet kihirdetése után Aradra vittek bennünket, ahol a tíz társamat ki is végezték. Ezért is tartom azt, hogy a magyar szabadságharcnak nem tizenhárom, hanem huszonhárom vértanúja van. Aradról Jilavára, majd Galacra kerültem. Galacon voltam a leghosszabb ideig, közel három évig, 1960. november elsejéig, amikor átszállítottak a botosani-i börtönbe. Egy kaszárnya volt átalakítva börtönné. Olyan ételt adtak, amit nem lehetett megenni, pedig nagyon éhesek voltunk. Szörnyu azokra az évekre visszaemlékezni. Beültünk a sarokba, a sötétségbe, és megpróbáltuk túlélni a koplalást. Két hónapig tartott az ehetetlen koszt idoszaka. Ezután boségesen adták az ételt, ami több társam halálát is jelentette. Verni nem vertek egyik börtönben sem - miért mondjam azt, hogy vertek, amikor nem igaz? -, ellenben nem engedtek éjszaka aludni. A vallatásból alig vittek vissza, már majdnem elaludtam, amikor ismét felköltöttek. Így ment ez Temesváron három hónapon keresztül. A lelki terror csúfabb, mint a verés. A cella ablakai be voltak zsalugáterrel takarva, öt évig a napot sem láthattam. Az eroszakos kollektivizálás után enyhült a helyzet, már a cellából is kiengedtek sétára, de járni sem tudtunk, egymást kellett támogatnunk. Én például a gelencei Ráduly Gézával fogóztam össze, és úgy mentünk ki a klubba, ahol politikai órát tartottak számunkra a dicso szocializmus gyozelmérol. Az utolsó két börtönévemet Szamosújváron töltöttem, ahol már a karbantartó muhelyben dolgoztam mint esztergályos. A legnehezebb életem a galaci börtönben volt, ahol közel két évet raboskodtam. Havonta kétszer felhányták a cellákat, az ágyakat, a matracokat, papírt, írószert és szappant kerestek. Télen egyáltalán nem volt futés, zúzmarás volt a fal, nyáron pedig nedves volt a cella fala. A lábam ott ment tönkre, most már alig tudok járni. A jó meleg csizmámat januárban elvették, és adtak helyette egy rossz szandált. A lábam valósággal megfagyott. Embertelenül bántak a politikai elítéltekkel.
- Mi történt itthon a családjával?
- Nem is tudták, hogy hol raboskodom. Nem lehetett levelezni, nem kaphattam csomagot, szóval, nem is tudták itthon, hogy élek. Feleségem maradt itthon három apró gyermekünkkel. A házunkat elvették, de továbbra is benne lakhatott a családom, ám házbért kellett fizetniük.
- Hogyan és mikor szabadult?
- 1964 áprilisában kezdték elengedni a politikai foglyokat, de mivel szakemberhiány volt a börtön muhelyében, engem csak július 27-én engedtek haza. A kirakatper áldozatai közül mindenki amnesztiát kapott. Hazatérésem után soha nem zaklattak, a dálnoki állami gazdaságnál helyezkedtem el. A szovjet hadifogsággal együtt több mint tíz évig voltam távol a családomtól, a szülofalumtól. Szoboszlayt és társait ártatlanul végezték ki, nem csináltak semmit azon kívül, hogy beszélgettek és szervezkedtek. Nagy öröm számomra, hogy megértem a kommunista rendszer bukását és az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját...
Kérdezett: Iochom István
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép