Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. október 21., szombat, Archívum 2003–2007

A forradalom tisztasága
A mosoly, a deru visszaköltözött az emberek arcára. Mindenki a holnapok felé tekintett. A jobb, szebb, szabadabb életben bízott. Hogy mi lesz a magyar társadalommal? Senki sem tudta. De mindenki reménykedett. Az utcákon folyt az elkeseredett harc, voltak fiatalok, akik puszta kézzel mentek szembe az orosz tankokkal, és legyozték, lefegyverezték azokat.
Október 25-én az Astoriánál verodtünk össze néhányan, céltalannak mondható bolyongásban ismerkedtünk a történelemmel. Tanakodtunk, mert jöttek a hívek, a Corvin közbol, a Tuzoltó utcából, innen-onnan, és egyszer csak egy óriási tankoszlopot láttunk közeledni a Keleti pályaudvar felol. A Rákóczi úton. A tankoszlop megállt, úgy valahogy kijöttek az utca közepe felé, tehát nem is a sarkon álltak meg, egész közel hozzánk, és hát mi persze tökéletes bénultságban lestük oket, fegyverünk nem volt, ez nem egy ellenálló, inkább bámészkodó csoport volt. Egyszer egy egyetemista srác felkapott egy zászlót, s azzal felugrott a legelso tanknak a tetejére, annak már ki volt nyitva a tetonyílása, s kinyúlt rajta egy fiatal orosz tiszt, nyilván tiszt, mert hát a legelso tankot vezette, és a motorjai jártak, persze zajosak voltak, s a srác ordította, hogy: mi rabocsij, tü rabocsije. Mi is munkások, ti is munkások. Inkább egy olyan jó szólam volt, mert az diák volt, nem munkás, de hát azt akarta ezzel jelezni, hogy ne lojetek a proletárokra proletárok. S akkor ott még valamit beszélgettek, amit nem hallottunk, s akkor teljesen meglepodtünk, hogy a gyerek valamire ott kituzte a zászlót, s az orosz tank tetején egy magyar zászló lobogott. S akkor hirtelenében megbolydult ez az egész társaság, és több tankra egymás után, akiknél zászló volt, felugráltak, s feltuzték a zászlóikat. Az oroszok ott nagy lelkesen bólogattak, s ahogy láttam, ölelgették egymást, szorítgatták egymás kezét, s kibújtak a tank különbözo nyílásaiból. S ekkor egyetlen egy villámcsapásnyi pillanat alatt az Astoriának a homlokzatán levo nádpallófonat szinte megelevenedett, tele volt géppisztolyos orosz katonákkal, akiknek a puskacsöve végére voltunk mi ott fogva. És hát éppen azért mutatták meg magukat, mert látták, hogy itt vér nem fog folyni. Innen indult el az a menet, amelyiket késo délelott - én most már nem is emlékszem az idore - a Kossuth téren szétlottek az ávósok. (Sárközy Csaba, Budapest)
Emberek az embertelenségben... Em­berek, akik segíteni akartak a szenvedokön, mert szenvedok, azok sokan voltak. Még az is eszükbe jutott ezeknek a harcoló fiataloknak, hogy támogassák bajba jutott harcostársaik családját, hozzátartozóit. Mert ápolni, gyógyítani kellett a sebesülteket, eltemetni a holtakat.
Hallottam, hogy gyujtenek pénzt azok hozzátartozói részére, akik a forradalomban elestek vagy megsérültek. Egy tálban volt a pénz, senki hozzá nem nyúlt. A kirakatok be voltak törve, nem vettek ki semmit. Én csak szépre emlékszem! (Varga Domokosné Stoze Magada, Budapest)
Megyek az utcán, a Körúton Budapesten, és egy nagy láda ki van rakva az utcára, a ládában egy csomó pénz, és a ládán egy papír, rá van írva, hogy: Halottainkért. (Okolicsányi Lajos, Padova)
Ötvenhatnak volt egy olyan forradalmi hevülete, amiben benne volt a lendület és a megbocsátás. Tehát olyan elképeszto nemesség, a mai ember számára elképzelhetetlen nemesség, lelki nemesség bontakozott ki. (Czakó Gábor, Decs)
Olyan tiszta, de olyan tiszta volt a forradalom, képek is maradtak meg, ahogy a sarkokra voltak kitéve a dobozok, ládák, nem egy, sok helyen, föléjük írva, hogy a forradalomban elesettek részére gyujtenek, s oda mindenki beledobta a pénzt. Senki nem orizte ezeket a ládákat, dobozokat. (Molnár V. József, Budapest)
Adakozz az elhunyt forradalmárok családtagjainak! Ott volt a láda tele pénzzel, senki nem nyúlt hozzá. (Juhász Attila, Salgótarján)
Nyitva voltak a kirakatok, kinyitott ládák, bennük pénz? Abban a jó idoszakban. De csodálatos volt! Sok gyerek tudott oroszul már, voltak olyan tankok, hogy rámásztak a felszabadítók, s éljeneztek. Fogalmuk sem volt a ruszkiknak, hogy milyen szerepük van itt nekik. (Dr. Telegdi Istvánné Lázár Emília, Budapest)
Miskolcon is ugyanaz volt a helyzet, mint Budapesten. Egyetlen egy buneset sem fordult elo a forradalom ideje alatt. Egyetlen egy sem. Ez egy csoda volt, ez a lelki nagyság, tisztaság. (Csorba István, Miskolc)
A kirakatok, úgy, ahogy voltak, úgy maradtak. A forradalom alatt nem lopott senki. (Kindernay István, Budapet - Genf)
Akik politikai rabok voltak, nem rontotta el oket a börtön, a szenvedés. Ahogy kiszabadultak, belecsodálkoztak ok is a világba, és örültek, mint mindenki. Örültek, hogy most már meg fog változni minden! (Molnár Ödön, Stockholm)
Még a bosszúállások is - ha voltak ilyenek, mert a jó mellett fel-feltunhet a rossz is - érdekes módon a megkülönböztetések, a szörnyu igazságtalanságok ellen szóltak.
Itt Salgótarjánban, itt senki kommunistát ki nem végeztek, meg nem öltek, csak a szegény embereket. Nem igaz, hogy lövöldöztek azok, akik felvonultak. Fegyverük sem volt, semmijük sem volt, itt csak követelték, hogy engedjék az embereket haza. Én nem tudok egy kommunista kivégzésérol sem. (Szabóné Erzsike, Salgótarján)
Nem bántottunk senkit... (Bene Ferenc, Budapest - Sydney)
Csak egy-egy gyilkost, ha felismert valaki. De ilyenkor is legtöbb esetben közbelépett valaki. Valaki a józanok közül. És több volt a józan! Több volt a becsületére büszke ember. Hiszen azok lázadtak fel, a megalázott becsületesek. Az arcul ütött, arcul köpött ártatlanok, az igazságtalanságok áldozatai. És hát akkor hogy ne lett volna szent számukra az igazság? A józan becsületesség.
A városháza elotti utcai fasornál fejjel lefelé lógott egy ávós tiszt, és a feje alatt volt az ávós sapkája, és a sapkájában volt bent a pénztárcájából kiürített, akkor a legnagyobb pénz volt a százforintos. Abból volt egy rakás. Kétezer-négyezer forint volt, de senki nem nyúlt hozzá. Úgy mentek el, csak ránéztek, és megdöbbenve továbbléptek. (Molnár Gyula, Budapest)
Felakasztottak egy embert fejjel lefelé az Oktogonban. És azt az embert láttam, amikor megölték. És azt nem a forradalmárok ölték meg, hanem a saját emberei. A nemzetorök akarták vinni kihallgatásra, és mögöttük jöttek nagykabátos emberek - azok a nagykabátos emberek katonatiszti kabátban voltak -, és egy közülük leszúrta. Be a kést a hátába! Azzal az összeesett, s akkor otthagyták a nemzetorök. Azután akasztotta valaki ki az Oktogonra. Ezt nem sokan tudják, de én tudom. Ez így van. Én láttam, amikor megölték, és láttam, amikor kiakasztották. Na, ez egy dolog. Hogy a kiakasztók? Azt nem tudom, kik voltak. Hogy nem a forradalmárok ölték meg, azt tudom. Ok vitték volna kihallgatásra, s mögötte volt valaki, aki beleszúrt a hátába késsel. S akkor az összeesett. Otthagyták... (Bródy Solt Iván, Budapest - Wellington)
Magukat az ávósokat inkább mentették a forradalmárok. Mentették az igazságosságért, a törvényességért, s a maguk jó hírnevéért is.
Mikor az épület elé értem, elhallgatott a fegyverszó, és az utolsó hat ávós jött ki. Mindjárt ki akarták azokat végezni, én beleszóltam rögtön a dolgokba, holott nem is volt ehhez semmiféle jogom, beleszólási jogom, de mégis, ott volt négy fiatal, két idosebb. A halasi laktanyából, laktanyarészlegrol való fiatal ávós gyerekek voltak. Sorkatonák, nem önkéntesek. Lehet, hogy kommunista gyerekek. De akkor is! Hogy ok a káderek fiai voltak, betették oket ávósoknak. Ez a négy fiatal gyerek ilyen volt. S akkor én azt mondtam, ezeket ne bántsuk! Majd a bíróság elé viszik, döntsön az! Ez volt az elso ilyen élményem. (Radics Géza, Budapest - Chicago)
Halottak, sebesültek
Hatalmas áldozatokat szedett a forradalom. Az utcák tele voltak temetetlen holtakkal, a kórházak megteltek sebesültekkel. Cirkáltak a város utcáin a mentokocsik, elsosegélyben részesítették a szenvedoket. Újabb és újabb tankok érkeztek az ország távolabbi kaszárnyáiból, a határokon túlról, végeérhetetlen sorokban érkeztek az új szovjet erok a fovárosba. Szükség is volt rájuk, a megingott, ropogva düledezo rendszert kellett menteni, megmenteni. És amint kiderült: a belso, már több ido óta itt tartózkodó haderok ,,megbízhatatlanok? voltak. Csak az ávó tartott ki rendületlenül, de képtelen volt a forradalmárok növekvo tömegével szemben uralni a helyzetet. Megvédeni a hatalom birtokosait. Pedig: gyilkolt megállás nélkül, rendületlenül. És gyilkoltak az oroszok is, kivéve azokat az egységeket, melyek ugyanúgy megbízhatatlanná váltak, akárcsak a sorkatonaság.
Magyarország - és ezekben az elso napokban elsosorban Budapest - nemcsak a remény, a szenvedések földjévé is vált.
Összeszedtük az utcán a sebesülteket, vittük be a legközelebbi kórházba. Ha a Rákóczi úton voltak, a Rókusba. Mentünk az utcán, nyolc órán keresztül minden nap. És szedtük össze a sebesülteket, halottakat. Az én részem csupán annyi volt, hogy ültem a sofor mellett, s cipeltem a hordágyat. A soforrel betettük hátra a mentokocsiba, ahol a nagynéném volt a mentoorvos. Én ültem elöl. Egyszer, ahogy mentünk a mentokocsival a Rákóczi úton, ott volt Sztálin bácsinak a feje, verték széjjel hatalmas nagy kalapácsokkal, és versengtek a darabokért az emberek. (Burján-Bentley Robert, Melbourne)
Be akartunk menni a Képzomuvészeti Foiskolába, nem tudtunk, ez volt a szerencsém, mert a kollégáimat agyonverték az oroszok. Hatot. Ha én ott lettem volna, én is sorra kerülök. Azért nem tudtam ott lenni, mert a mi utcánk két oldalán egy sarokház volt, és golyószóróval jöttek, nem tudtam elmenni az épület mellett. Az utca végén állt ez a két orosz tank, s akárki mozgott, lottek. Szerencse volt ez számomra, hogy én nem mehettem azok közé. Csurös Zoltán volt az egyik halott, kedves barátom. Az érdekesség az volt, ok eredetileg Oroszországból jöttek el a 17-es forradalom alatt. Mert ilyen középmódú családból származott, elmenekültek a kommunizmus elol. És én azt kérdeztem egyszer tole: Volt-e a családodnak valami hátránya ebbol a kommunista uralom alatt? Azt mondta, hogy szerencsére semmi. Ot agyonlotték. Ez is az o tragédiájuk volt. Utolérte oket nemcsak a kommunizmus, de annak kegyetlensége is. Amit a család - bizony - tényleg meg kellett, hogy szenvedjen. Valamilyen formában meg kellett büntesse oket az az ero, mely elol menekültek. Ez volt az egyik ilyen kiemelkedo esemény, amelyre tudok emlékezni, hogy a kedves kollégáim bent estek el a foiskolán. (Vásárhelyi Gyula, Budapest - London)
A Péterfy Sándor kórházból kijártak teherautók fölszedni, összeszedni a Keleti pályaudvar környékérol a sebesülteket, és az egyik udvarban megtalálták a bátyámat többedmagával, és egy orvos szólította meg a bátyámat, kérdezte, hogy nem segítenének-e szedni a sebesülteket, hogy szállítsák be oket a kórházba. (Csonka Józsefné Horváth Teréz, Sydney)
A kórházak alkalmazottai, az orvosok, ápolók próbálták védeni a betegeiket. Nem egy közülük ezért került börtönbe. S a vidék is megmozdult, segíteni a szenvedo városon.
Jöttek a hírek Pestrol, hogy minden kórház zsúfolásig tele, rengeteg a sebesült, segítségre, segítokre van szükség. Na, eldurrant az agyam, rohanás a vasutasokhoz, állítsunk össze egy vonatot. Mucsi ornagyhoz úgy kerültünk, hogy o biztosított katonai kíséretet a vonatra, biztosította a felszerelést, a hordágytól az ennivalóig mindent, úgyhogy órák alatt föl volt szerelve a vonat önkéntes ápolókkal. (Latzay András, Tapolca)
És a felgyorsult ido, a történelem rohant, szinte száguldott az emberekkel. Hogy mi történik holnap, nem holnap, a következo percben, pillanatban, senki sem tudta, senki sem tudhatta kiszámítani.
Gazda József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-10-21: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás