Ezerkilencszázötvenhat: Egy ,,pesti srác? könnyei

2006. október 24., kedd, Archívum 2003–2007

Eros ember vagyok, de a belvárosi református templomban az ökumenikus istentisztelet alatt végig a könnyeimmel küszködtem. A szoboravatásnál is. Ez a háromszéki ötvenéves évforduló volt az én elso igazi visszaemlékezésem. Annak idején még a gyermekeimnek sem tudtam elmondani ötvenhatos dolgaimat. Miután következmények nélkül lehetett beszélni ötvenhatról, utána oly sokan könyököltek át a barikád túlsó oldaláról, hogy elriasztottak. Kevésnek is tartottam, amit csináltam.
Elmúlt ötven év úgy, hogy nem éreztem magaménak a forradalmat. Nem jelentkeztem sehol, nem beszéltem semmirol. Csak néha, csak néhány embernek néhány részletet. Nem akartam emlékezni!
Most, ahogy autentikus szájból hallgattam az igét: elözönlöttek a képek, hangulatok és érzések. S ezt az érzést tovább fokozta a Vox Humana kórus szárnyaló ereje. Sírtam és gyászoltam.
Gyászoltam az ismeretlen lányt, aki mellettem futott a sokaságban az ávós sortuz elol a régi Nemzetinél. A MÁV tisztképzo kapualjában találtunk menedéket. A ismeretlen lányt futás közben találat érte. Összeesett. Két oldalról felkaptuk, és úgy húztuk be véres ballonjával a kapu alá. Egy szót nem szólt. Legalábbis én nem hallottam. Késobb a mentos csak a halál beálltát regisztrálta. Talán csak bámészkodott, hiszen már csendesnek tunt minden a városban. Húszéves lehetett. Úgy képzelem: tele álmokkal.
Gyászoltam azokat, akiket a Városligetben láttam elcsendesülve feküdni az oszi fényben. Akkor éppen a MÁV-kórházban segítettem a sebesültek felkutatásában, fájdalmuk enyhítésében. Olyan sokan voltak, hogy a lépcsoházi fordulóban is feküdtek a földön.
Gyászoltam Csurákot, aki azon az orült hajnalon a kollégium fürdojének ablakából tüzelt az oroszokra. A válasz azonnal jött: két lábát veszítette el. Vajon mi lett az O sorsa?
Gyászoltam sorsomat.
Gyászoltam és ünnepeltem.
Ünnepeltem, mert felemelo volt tiszta szót hallani, gyönyöru emberséget élni meg közelrol. Az alázatnak azt a formáját, amely mindig magasba röpít. Amely az értéket nem pénzben méri.
Ünnepeltem, mert Vargha Mihály úgy lehelt életet az anyagba, ahogy csak elkötelezett, mély érzésu ember tudja megtenni. Számomra a világ legcsodálatosabb ötvenhatos emlékmuvét alkotta meg. Megszólított.
Ünnepeltem, mert László Károlyból egyszerre tud szólni a mély érzésu ember, a nagy látóköru alkotó és gyermekek jövojéért aggódó muvész. Te is megszólítottál ma, kedves barátom.
Ünnepeltem, mert ezen a napon megélhettem a gondolatnak, a szándéknak, a tettnek, a léleknek azt a tisztaságát, amelyrol azt hittem, hogy már nem létezik a magyarok között.
Péter Gábor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-10-24: Archívum 2003–2007 - :

Belföldi hírek