Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. október 28., szombat, Archívum 2003–2007

32.
Az ?rült sátán
,,Vigyázz, vigyázz, mert meg?rült a sátán?
(József Attila)

Meg?rült volna a Sátán? Vagy: meg kell a Sátánnak ?rülnie, hogy borzalmasat, emberelleneset tegyen? Hogy dühöngjön? Hogy gonosz vigyorral öljön, gyilkoljon? Gyilkolja az embereket, pusztítsa az életet, az egyetlent mindenki számára? Pusztítsa a Reményt? Hogy letörje, kerékbe törje a feltámadt emberi méltóságot, hogy újra meghajlíthassa ezzel a kiegyenesedett emberi gerinceket. S igába hajtsa újra, ismét a Szabad Akaratot, a nép, a nemzet akaratát. Hogy kinyilvánítsa ezzel: nem hajlandó tudomást venni arról, hogy Magyarország nem akarja ezt a népi demokrácia címkével árult förtelmet, ezt a szennyáradatot, amit rázúdított az országra Moszkva s az attól delegált csatlós had, kiszolgáló apparátus? Ezt az erkölcsromlást, amire itt, ezen a földön még nem volt példa! Hogy ezer év, a keresztény civilizáció kétezer éves, vagy az emberiség történetének ötezer éves vívmányait sárba tiporják. Hogy egy olyan világot honosítottak meg, melyben felrúgták az emberi méltóság, az emberi lélek törvényeit. És az ember, nem az Ember, hanem a magát embernek csúfoló Gonoszok Hada ,,úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak haraggal?. Hogy visszá­jára fordították a világot, tépték a gyökereket, a Gyökereket, melyek táplálják az életet. Irtották a szellem gyümölcseit, az értelem, a lélek virágait, s letépték, rátapostak, sárba tapodták. Sárba tapodták Isten Arcát! És megnyomorították, hazuggá tették az embereket, a csúszómászók birodalmát, a kétszín?ség, a hazugság birodalmát valósították meg a hagyományos erkölcs romjain. Degradálták, lealacsonyították a munka értékét, hazug álarcviselésre kárhoztatták az élni akarókat, s megölték mindenütt az Igazságot, és börtönökbe, internáló táborokba hurcolták az ártatlanokat, az igazakat, a törekv? szorgalom megtestesít?it, a Hazát fényre derít? alkotó Embert.
Hát kellett meg?rülnie ennek a Sátánnak?
Nem kellett! A hatalom, a kommunista hatalom olyannak mutatkozott ezekben a napokban, amilyen.
*
Ha van a forradalomnak pokla, akkor ezerkilencszázötvenhat október 25-én de. 11 órakor elkezd?dött a pokol. Elkezd?dött a Szörny eszeveszett vérengzése. Elkezd?dött a sortüzek sorozata. Nem nyílt színen, hanem orvul, rá jellemz? módon: alattomosan lendült támadásba a hatalom. Nem a fegyveres gócok felszámolásával, a nyílt harcokkal akart büszkélkedni, hanem a fegyvertelen tüntet?knek, a népakarat kinyilvánítóinak lemészárlásával! És szerte az országban, ahol békésen tüntettek a fejüket felemel?k, eldördültek a sortüzek. Volt, ahol remeg? ajakkal, síró tekintettel épp a Himnuszt énekelték a nemzeti méltóságukat megél?, végre megélhet? emberek. És a tömegmészárló fegyverek rájuk irányultak. Pedig még alig kezd?dött el vagy épp hogy elkezd?dött a forradalom. Épp hogy felcsaptak a Szent T?z lángjai. De felcsaptak! És világítani kezdtek. És ezt kellett megfékezni! Ezeket kellett eloltani. A szellem, az emberi méltóság, az emberi tartás fáklyáit! Nehogy ezek a budapesti, miskolci, mosonmagyaróvári, nyíregyházai és tiszakécskei fáklyák átvilágítsanak a sötétség szinte véghetetlennek mondható birodalmaiba. Át Bu­ka­restbe és Varsóba, át Berlinbe és Moszkvába, Pe­kingbe és Ulánbátorba, s?t: át Párizsba és Rómába is - ahol a világbecsapó Eszme alattomos mancsaival ugyanúgy kaparta magának a területet. Nehogy jöjjön a feltámadás. Nehogy a Marx és Lenin megálmodta világforradalom valóra váljon. Nehogy a világ már egyharmadát elfoglaló Hatalmas Test is megremegjen.
Nehogy a nép okos gyülekezeteiben meg tudják tárgyalni száz bajukat! Itt és ott, szerte az országban, szerte a Birodalomban!
Nehogy!
A véres csütörtök
Itt volt 1956. október 25-én de. 11 óra tájt - a kirobbant népfelkelés harmadik napján - az ?56-os forradalom legnagyobb vérfürd?je. Békés tüntet?k tömegébe teljesen váratlanul, mindenféle figyelmeztetés, el?zetes bejelentés nélkül önmagukat álcázó fegyveresek - mai napig sem tudni, hogy kik és pontosan honnan - gyilkolni kezdték a tömeget. Akik ezt tették - és ki mások tehették ezt, mint Magyarország kommunista leigázói - közönséges gyilkosok, tömeggyilkosok voltak.
Az Országház mellett - most bankhelyiség - az Elizé nev? étterem el?tt álltunk sorban. Kihirdették, hogy valamikor délel?tt ki fogják osztani a romlandó élelmiszerüket. És hát anyu ezzel megbízott, s hát ott álltunk, amikor megérkeztek ezek az orosz tankok, kísérte a tömeg, de nem láttam egészen jól, mert a régi Kossuth-szobor - az egy nagy k?tömbszobor volt - eltakarta a kilátást onnan, ahol álltam, s mindössze egy páncélost láttam, egy géppuska volt a vezet?fülke tetején. És természetesen verekedtünk, hogy kapjunk egy kis ennivalót, annyira nem készültünk fel a forradalomra, hogy valóban éheztünk. Semmi ennivalónk nem volt otthon, se kenyér, se semmi. (Sárközy Csaba, Budapest)
Amikor odaértünk, már rengeteg ember volt a Kossuth téren, és a petíciót viv?k már mentek fel a lépcs?n, szovjet páncélosok voltak a parlament el?tt, néhány közülük - nem tudom, hány - piros-fehér-zöld zászlóval, Kossuth-címerrel. Ezek onnan elmenekültek nemsokára. De aztán küzdöttek tovább utolsó leheletükig még november 4-e után is. Nem volt más választásuk. Ezek a szovjet páncélosok még ott vannak, szembe néznek az akkori Munkásmozgalmi Intézettel, ami most a Néprajzi Múzeum, és a Földm?velésügyi Mi­nisztériummal. Mennek fel a lépcs?n a küldöttség tagjai a petícióval, a követelésekkel, és iszonyú t?z kezd?dött a Munkásmozgalmi Intézetb?l feltehet?en, meg a minisztériumból, a földm?­ve­lésügyib?l, és még az Akadémia utcai pártszékházból is l?hettek. Feltehet?en a tet?r?l, mert oda lehetett látni, ezt kés?bb mi rekonstruáltuk. Össztüzet zúdítottak a teljesen fegyvertelen tömegre, köztük az arra sétáló, épp arra járó emberekre is. (Molnár V. József, Budapest)
Vérfürd? volt az, a többezres kiszolgáltatott tömegb?l ott folyt a vér. Iszonyú volt! (Soly­mossy Kálmán, Budapest - Melburne)
Volt évfolyamtársaim jöttek egy orosz tankkal. Az orosz tankon egy magyar zászló volt fölrakva, és a haverok mondták, nohát, ezeket a ruszkikat rábeszéltük, és ?k is velünk vannak. Mi vonultunk. Azt tudtuk, hogy az Országház el?tt lesz egy nagy tüntetés. Az Arany János utcánál, mikor befordultunk az Országház felé, láttuk már a téren lev? fákat, amikor egyszer csak ordítozás, kiabálás, lövöldözés, és hát mindenki elkezdett futni visszafelé. Hát mi is futottunk, s akkor mondják, hogy a Földm?velésügyi Minisztériumból vagy talán valamelyik padlásról több száz embert lel?ttek. A szaladókra már nem l?ttek, csak azokra, akik a téren voltak. Mi még nem értünk be oda. De ott aztán nagyon sok halott volt. (Dr. Szabó Endre, Budapest)
A feleségemet gyorsan lesegítettem, a páncélos mellett a földön ott találtunk egy kis fedezéket. De igen sok halálsikoly, ordítás hallatszott, különösen a Rákóczi-szobor körül igen sok halott volt. Erre megjelent egy ment?autó, s ahogy kiszállt az orvos, nyomban l?ni kezdtek újból. Feltehet?leg megmenekültek, de azt is mondják, hogy az orvos vagy a személyzet egy tagja életét vesztette. Az a ment?autó gyorsan eltávozott, s egy id? múlva egy kis szünet állt be, és akik a parlament árkádjai alatt találtak menedéket, azok megpróbáltak az akkor még meglév? Kossuth híd felé futni, de azok egy újabb sorozatot kaptak. Hát ott majdnem mindenki meghalt. Mi oda tudtunk lapulni az árkádok alá, és átvészeltük a további lövöldözést. És akkor megint megjelent a ment?autó, de erre már több lövés nem hangzott el... Egy háznak a pincéjébe bemásztunk az utcára nyíló ablakán. Bántatlanul, illetve hát ép b?rrel haza tudtunk menni. (Rédey Gábor, Budapest - Köln)
Amikor kimerészkedtünk, akkor már teherautók voltak ott, és hát órákon keresztül raktuk a halottakat a teherautókra. Dum-dum golyókkal is l?ttek. Állóképben az maradt meg bennem, hogy az egyik halottnak, amely közel volt a falhoz, a Parlament falához, egyik halottnak az arca, ahogy szét volt fröccsenve, a feje is. Iszonyú kép volt, ahogy a véres agy ott volt a parlamentnek a falán. És akik l?ttek, azok csak a minisztériumból, a Munkásmozgalmi Intézetb?l, a pártszékházból l?hettek. Itt az állami apparátus emberei tartózkodhattak, és feltehet?en ávéhásokkal er?sítették meg ezeket az épületeket. (Molnár V. József, Budapest)
Óriási gyilkosság volt, ez az úgynevezett sortüzek kategóriájába tartozik. Az úgynevezett Partizán-szövetségbeliek, a görögök - ?k voltak az els? smasszerok a F?utcában -, ?k is támadhattak. Mondták is, hogy na, kellett neked talpadra magyar! A lényeg az, hogy ott az úgynevezett smasszerokból, fegy?rökb?l, a Partizán-szövetség fegy?reib?l meg ávósokból tev?dhetett össze ez a trupp, akik megszállták ott a teret, és a 25-i tüntetést szétl?tték. Ez azért volt, ami október 23-án történt, hogy na, demokráciát akartunk, s azt, hogy a ruszkik menjenek haza. (Rácz József Sándor, Budapest)
Hivatalosan nem tudják, de ott akkor hat-hétszáz halottról is beszéltek. Autószámra hordták el a halottakat, de az isten tudja, hány sebesült volt. Ren­geteg volt a halott! Rengeteg. Kétszázon messze felül van hivatalosan is a halottak száma. És az elmenekült sebesültek, akik közül sokan meghaltak ott a kórházakban! És a többi, és a többi, ezt nem regisztrálta senki. Ott volt a leghatalmasabb, a legmocskosabb gyilkolás. Nemcsak a belügyminisztérium tetejér?l l?ttek, l?ttek az Akadémia utcából, akkor ott volt a pártközpont, onnan is l?ttek, aztán a Jóisten tudja. (Rácz József Sándor, Budapest)
És a rádió zengte: huligánok garázdálkodnak a városban mindenfelé. Fegyvertelen tömegekr?l ekkor még nem beszéltek. S err?l az embertelen fellépésr?l sem. Hogy fegyveres orvlövészek tömege gyilkolta a védtelen embereket. Hogy fegyvertelen emberekre l?ttek! De akárhogy is, az ott megölt ártatlan emberek halála nem volt hiábavaló. Hogy a forradalom gy?zni tudott Magyar­országon, hogy a forradalom a XX. század történelmének egyik legkimagaslóbb eseményévé válhatott, ebben benne volt az ? áldozatuk is. Ger?nek ekkor kellett lemondania a hatalomról. És - feltehet?en - ekkor került Nagy Imre kezébe a döntés joga. És bár az egyik oldal, a már magukat, a maguk hatalmát véd?k hada tovább vívta a harcát, ezt a sortüzet újabb sortüzek követték szerte az országban, így akarták megfé­lemlíteni a mást akarókat, megakadályozni a népakarat érvényesülését. Hogy ott fenn szelídebb hangokat is megüthessenek, hogy a harc jogosságát is kimondják, azt, hogy ,,voltak hibák?, el egészen addig, hogy az új kommunista miniszterelnök fokozatosan történelmi felel?sségének a tudatára ébredjen, majd azonosulni tudjon a forradalommal, kellett ehhez a parlamentnél kiontott sok vér, annak tisztító ereje is.
*
A sortüzek hát elkezd?dtek. Feltehet?leg kett?s hatalom volt ekkor Magyarországon. A volt kommunista rend dühödt ?reié és az azt emberibb színezet?vé tenni akaró miniszterelnöké. Azok sortüzeket rendelnek el, és Ez mérlegel... Ám az ávó azt az oldalt képviseli. Alakulatai csak ritkán bonyolódnak nyílt harcba. Tíz év alatt nem ezt szokták meg. Hanem a számukra veszélytelen, alattomosan féloldalas harcot.
A véres csütörtök után persze, hogy kitört a pokol... Föltehet?en leváltották az egész addigi szovjet hadsereget, új sereg jött, s a szovjetek, a szovjet katonák az áruházakat fosztogatták. (Molnár V. József, Budapest)
Gazda József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép