KitekintoNyílt tér: Baranyai villanások

2006. november 3., péntek, Archívum 2003–2007

Valamiféle olyan rendre vágyik az ember, miként Kárászon, eme kelet-mecsekbeli falucska tornácain sorakoznak a piros paprikafüzérek. Mindössze háromszázötvenen élnek ott, mégis a sváb, horvát s magyar gyökeru kistelepülésen nem csak azért lendületes a falusi turizmus, mert marasztaló a táj - a baranyai ,,kis Svájc? - s minden, ami benne található, hanem foként azért, mert a helybeliek felismerték, hogy érdekeiket, céljaikat csak közösségi összefogással tudják megvalósítani. A kistérségrol kiadott idegenforgalmi ismerteto szerint Kárász a régmúltban és a jelenkorban is gyakran vállalt kezdeményezo szerepet, mi több, a magyar falusi vendéglátás ,,bölcsoje is itt ringott?. Emberi léptéku, nem harsány, nem ostoba pompát kergeto turizmusra teremt lehetoséget e környék, hol nem csak kulcsos házakkal, csábos falusi vendégasztalokkal fogadják az arra járót, hanem otthonossággal, hangulattal, melyet nem csak patinás épületek, ódon bútorok, ínyességet sejteto savanyúságos befottesüvegek, fehérre meszelt muskátlis tornácok hívnak életre, hanem az ott élok eltökéltsége is, hogy befogadó házigazdaként nyitnak ajtót a másságot, a meghittséget keresonek. Mert nem csak a vendégéjszakák számáról, az önkormányzat és az állam visszaosztott pénzbeli támogatásáról szól e kárászi történet, hanem a helyi szervezkedés, együttmuködés közösségi erové cseperedésérol. Követheto, ajánlható tehát, és nem csak az ottani faluszépíto egyesület ténykedése. Az már csak a térség sajátosságát fokozza, hogy leleménnyel, ráfordítással egy csurszeru koépületbol Pajtaszínházat varázsoltak, amolyan egyedi otthont kulturális rendezvényeknek - ,,huncutságoknak? -, gyermekek szórakoztatására, családok marasztalására. S mindehhez csak hozzáad Mezei Ottó helybeli fazekasmester edénykészíto bravúrja, ki korongozás, a föstékfölddel és a cifrázófával való ügyeskedés közben megjegyzi, ,,németül megy itt minden?, de hát rég tudjuk: egy nyelv és egy kultúra esendo...
Vendégházai, környezete és arculata miatt hasonlóan megkapó a Pécs melletti, ötszáz lelket számláló falu, Cserkút. Árpád-kori, fazsindelyes katolikus muemlék templomának (Európában egyedülálló freskóival) védoszentje éppen Szent György, s az április végi névnap alkalmával a helybeliek a szomszédos Jakab-hegyre zarándokolnak... Itt sem csak a tájba simuló, hagyományt követo vendégházak sora - kedves, bájos névvel: Kokapu, Vackor és Vackorka -, a szubmediterrán klímát bizonyító, októberben is termo fügefa, a falusi szálláshelye­ket bemutató, önmagában is vonzó, természetet és kultúrát egyaránt ízléssel ajánló kiskatalógus, a különös ,,csengoko? pengése, a vendéglátó, szívvel-lélekkel fozo asszonyok utánozhatatlan juhtúrós csuszalevese és pincepörköltje, az idojárás szeszélyeit zamatában is követo száraz fehérbor, a pécsi cirfandli ragadja meg az arra járót, hanem mindenekelott az, hogy félezer lakosra öt, az idegenforgalomért cselekvo civil szervezet dolgozik a holnap vendégeiért!... A cserkúti polgármesteri hivatal folyosóján apró, de szemléletes bányászati kiállítás orzi az 1955-1997 közötti uránércbányászat emlékét, de ugyanabban az épületben helytörténeti tárlat is van. Egy szó, mint száz, a cserkútiak is jól tudják, legnagyobb értékük a hely szelleme, ehhez társul tucatnál több vendégház, s az már csak részletkérdés, hogy a falunak van parányi, gyakorlati információkat is tartalmazó bemutatófüzete, saját honlapja.
Aztán Baranya legdélebbi településén, Dunaszekcson teljessé válik a kép. Bizony, itt bármilyen apró turisztikai értékkel, látnivalóval felvértezett helységet több ismerteto kiadvány, képeslap, de foként tenni vágyó és tudó ember épít be az idegenforgalmi véráramba. Másfelol nem kell feltétlenül híres villányi szolovidék, löszfalba vájt pincesor, Duna-Dráva Nemzeti Park, a Sárdi János kékfesto mestert és környezetét kitölto kék ahhoz, hogy eredménye és értelme legyen a cselekvésnek... A meglévo idegenforgalmi - kulturális és természeti - hagyaték mellé foként egymást erosíto elképzelésfüzér, ajánlható otthonosságérzet kell, s az unos-untalan emlegetett összefogás szükségeltetik, töprengünk a folyamra magasodó Várhegyen, miközben a Dunán álmosan evickél egy uszályhajó, s a nap, szelve még egyet a borvörös égen, átengedi uralmát a sötétnek.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép