UdvartérLétkultúra: Lopunk

2006. november 3., péntek, Archívum 2003–2007

Mint a hájdermenko. Lopunk reggel és este, lopunk télen és nyáron, lopunk tavasszal és osszel, lopunk gyermekként és felnottként, lopunk osz öreg aggastyánként, és még halálunk után is lopunk azzal, azokkal a magocskákkal, amelyeket szívós, kitartó munkával elültettünk az utódainkban. Lopunk és lopunk, foleg éjszaka, az éj leple alatt, amikor nincs arca az embernek, csak keze van, csak fürge lába van, mikor csupán egyetlen érzés munkál bennünk, hogy sikerüljön, hogy csak a gazda észre ne vegyen, csak rajt? ne fogjanak, s akkor a haszon a miénk. Hogy mit és hogyan, az nem kérdés ma már. Mindent, mindenféleképpen és mindenféle módon. Szemrebbenés nélkül. Nincs még egy ilyen ország, ahol ennyire magas szintre emelték volna a lopás osi mesterségét. Nincs még egy ilyen nép, amelyik ennyire ragaszkodna a lopás által szerzett anyagiakhoz, de akár a szellemiekhez is. A gyerek már úgy nott fel, még az átkosban, hogy nem szégyen az, ha a közösbol elvesz ezt-azt, hiszen az amúgy is közös, az viszi, aki elol találja. Te kaptad, te viszed. S balfasz az, aki nem teszi. Az ügyeskedés a legfobb szellemi érték, aki ügyes, az talpraesett, az kiváló, az a jég hátán is megél, annak nem esik ki a sült galamb a szájából, hiszen ha kell, még a más sült galambját is elveszi, ellopja, kilopja még a felebarátja szájából is. Aki azt kérdezi zsenge ifjúkorában, hogy édesapa, elvehetem-e ezt vagy amazt a másikéból, vagy elvehetem-e a másikét, és azt a választ kapja, hogy ott van még ketto, azokat is vedd el, fiam, annak nem lesznek késobb sem aggályai, skrupulusai, meglett emberként sem, hogy rátegye a kezét a másikéra. Ilyen világ ez, minden szinten szinte mindenki lopik: lopnak a legfelsobb szinteken, lopnak a középso szinteken, és egyáltalán, mindenütt lopnak. Ha nincs elég tyúkod, krumplid, egyebed, toldd meg egy lépéssel vagy kettovel, és vedd el a másikét, lófasz neki, ha nem tudott vigyázni a magáéra. Romániában lopni s ezen belül - sajnos, már - kies tájainkon is lopni nem szégyen. S ha rajtakaptak, az sem szégyen, legfeljebb fatöku volt az illeto, még arra sem volt esze, hogy kimentse magát, kimagyarázza magát azok elott, akik szintén lopnak, csak nem kapták még rajta oket, mert kurvára jól csinálják. A morál, a jó erkölcs itt az, ha valakit becsületesen, tisztességesen átvertél, mert akkor te vagy a nyero, te vagy az, aki gyozött, s különben is, nem a vesztesek, a szerencsétlenek világát éljük, nem ok írják a történelmet. Azok pusztuljanak el, vagy jobb esetben hadd forogjanak keseru levükben. Nekünk, kis magyar közösségünknek még báróink sincsenek, mint a román testvéreinknek, csak jó magyarjaink vannak, akik kicsiny kis közösségünk javára és elorehaladására dolgoznak és szolgálnak. Hittel, ésszel és becsülettel, ahogy egyik jeles emberünk mondaná. Szolgálnak és védenek és képviselnek, mint az állat. Ezek amúgy is tisztességes, jóravaló emberek. Csak valahogy nekik jobban épül a házuk, gyorsabban emelkednek a falak, és sokkal zsírosabb a malterjük, amivel a téglákat homlokuk keserves verejtékével egymásra illesztik. Sumák világ, smeker emberek! Szörnyu ido! S a smekerség mindegyre no. A rendtartó székely faluból lassan rendtartó balkán koszfészek lesz, rendtartó balkán emberekkel, akik képesek kilopni a tyúk alól is a tojást, s öt fölös baniért képesek kikefélni a nyuszit a Perko tetejére. Az az ifjúember, akinek volt szerencséje ifjonti éveiben a Duna-csatornánál lenyomni egy-két szende hetet, vagy a katonaságnál jó néhány hónapot, megtanulta, hogy az ablakba éjszakára nem érdemes kitenni semmit sem. Még a Scînteiába csomagolt fekáliát sem, mert azt is elviszik, mint a hájdermenko. A tolvajlás formái és módszerei úgyszólván kimeríthetetlenek. Kezdve a közpénzekbol való lopási esetek sokaságától, amikor a törvény ,,mentén? követnek el egy jó alapos kifosztogatást a közösbol, vagy a magánosítás, a privatizálás során szereznek maguknak ingócskát és ingatlanocskát, el egészen az ügyes kezu sikkasztásokig, szélhámosságokig stb. Volt idoszak, amikor kies országunkban több volt a fogyatékosigazolvánnyal rendelkezo fogyatékos, mint a normális ember, vagy a kommunizmus idején politikailag üldözött, igazolvánnyal rendelkezo természetesen, mint a nem üldözött. Aki zárjegy nélküli cigarettát, futásfalvi vagy oroszhegyi szilvapálinkát, háziszottes szonyeget, festményeket, ikonokat, lóhámot stb. akar kivinni a határon, az még csak kereskedik. És reménykedik, hátha bejön, ha már itthon az istennek se jött be. Aki autókat visz vagy hoz, az is csak kereskedik, rátesz persze becsületesen, s él, mint Marci Hevesen. Belé egy százast a közös európaiból a pasaportba, s megy minden, mint a karikacsapás. Már csak azon csodálkozhatunk, hogy Gábor Áron szobrát a fotérrol nem szerelték le egy enyhe oszi éjszakán, ágyústól, mindenestol - me? azért van tisztesség a székelyben, a Mihály vitézével meg sem próbálkozik -, és nem próbálták meg kilopni a december 5. elotti testvérekhez, hiszen a nagy magyar lélek egészen jól tejelhetne egy kicsiny kis székely nemzeti érzésért. Aki itt no fel, azt tanulja meg, hogy lopjál, fiam, hanem toled lopnak majd. És lopni fog az istenadta, elobb csak egy gyönge érettségi diplomát, jó pénzért, persze, közös lopás, közös szerzés, és mégsem túros a háta, aztán soforkönyvet, hacsak nem fordítva, a soforkönyvet elobb, feleséget meg nem kell, mert az dol, mint a kéve, ha megérzi a zsé szagát. Úri tolvaj, aki ad magára, az nem alacsonyodik le a tyúklopások, vasúti sínek, rézhuzalok, kanálistetok stb. szintjéig. A mocskos munkát elvégzik mások, a sokkal pitiánerebb tolvajok, akik a kicsire is adnak. Egy dolog viszont közös mindannyiukban: mindannyian lopnak, mert ez a trendi, mert szegénység van, mert a tisztességnél többet ér a szerzés öröme, mert a saját kevésnél többet ér a tetemes másé, s mert a becsületnél - kihaló állatfajta - többet ér a becstelenség, a gyámoltalanságnál az ügyeskedés, a rátermettség, a smekerség. S ha nem éred el egyik kezeddel, akkor toldd meg a másikkal, s hanem lépj közelebb hozzá, és ragadd meg, és többé ne engedd, csak így maradsz meg, csak így maradhatsz fenn ebben a mai csodálatos világban.
Fekete Vince
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép