Gazda JózsefÉlo múlt: A mi 1956-unk

2006. november 4., szombat, Archívum 2003–2007

(erdélyi történések, I.)
A folyamatok a maguk külön életét élik, a maguk külön útját járják. Végighullámzanak, végighömpölyögnek egy koron. Csak az utak minosége ? melyre ráhömpölyögtek ?, a hely jellege, a környezet hatása ? mely a körülményeket biztosítja ? lehet más.
1956-ban elindult egy folyamat, a Népek Ébredésének a folyamata. Kinyitották a szemüket az addig vakon tartottak, látni kezdtek az addig becsapottak. Nemcsak Magyarors­zágon volt így, így volt ez a Szovjetunióban, így Kelet-Németországban, Lengyelországban, és így volt ez Erdélyben is. Ám a környezet hatása, a környezet, melybe az eszme terjedése szempontjából beletartoznak az ott élo népek is ? az volt más.
*
Románia a kommunizmus egyik legerosebb és legsötétebb bástyája volt. És egy fokkal keletebbre is Magyar­országnál. Történelmi jellegzetesség: ide az eszmék késobben és meggyengültebben érkeztek mindig. 1848-ban is, 1956-ban is, ma is. De elérkeztek, elérkeznek. El, különösen a magyarság körébe. Vagy ? sokszor ? magyar közvetítéssel a románság körébe is.
Az ,,okok? itt is ugyanazok voltak. Nap mint nap hurcolták el az embereket, a falvak, városok színe-javát, gondolkodó, alkotásra, becsületes munkára képes rétegét. Folyt a tisztogatás, a megtorlás valamiért, a múltért, a szüloföldért, az évszázadokon át meghonosodott rendért, ,,rendtartó székely faluért?. A magyar önkormányzatiság hagyományrendjéért. És a vegyes lakosságú területeken a bunösök, a gonoszok, az ellenséges indulatú emberek, akiken elégtételt kellett venni, akiken meg kellett torolni valamit, mindig és mindenütt a magyarok voltak.
Rengeteg embert összeszedtek, deportáltak, eluztek, letartóztattak. Ez folyamatosan, éveken át tartott. A faluban kitört lázadást leverték pár nap alatt. Kollektív ellen volt, az egyház mellett is volt. Leszedték az iskolákból a kereszteket, ami elviselhetetlen volt a község számára. Egy csomó új ember, ilyen nacsalnyik megjelent, mintha repülogépbol dobták volna ki oket, akik valósággal rabszolgahajcsárok voltak. Akkor tartóztattak le eloször engem is 12?13 éves koromban. Mivel nagyon kicsi gyermek voltam, agyba-fobe vertek, akkor a szekuritátét szigurancának hívták, még a régi neve volt, ott volt a Munkás utcában Gyergyószent­miklóson és a Kossuth Lajos utcában, a rendorség épületében, ezt kaszárnyának nevezték. Mindenhol ok voltak az urak. Az volt az a pillanat, amely egy életre meghatározta a sorsomat. Rugdostak, pofoztak, összevertek, rám tapostak, és mindenfélét csináltak, egyszer arra gondoltam, hogy meg kéne valahogy ölni oket. (Bartis Ferenc, Gyergyószárhegy)
Aztán a kulákok, ez az új szovjet fogalom- találmány mindenütt kínálta a lehetoséget a megalázásra, a valami megtorlására s ezzel a nemzet megtörésére...
Mindent rájuk kellett itt is fogni. Ez volt a lényeg. Az osztályharc szellemében kellett ezt végrehajtani. Engem s Fazakas Jóska bácsit, Jancsó Györgynét hat hónapra vittek el. Engem azzal vádoltak, hogy a népeket lázítottam, s a milicistát én vertem. Ott sem voltam, de hát kuláknak tettek, s rám kellett kenni ezt is, amikor az egész falu fellázadt a kollektív ellen! (Jancsó Dezso, Gidófalva)
És ekkor, a dühöngo terror közepette kezdett mocorogni a világ. Tüntetés Berlinben ? példás keménységgel verték le ?, tüntetések Lengyelországban, aztán Magyarországon is... Csoda-e, ha össze- és átdobbantak a szívek!?
Ötvenhat fényei
Az álmodozások Erdélyben már elobb kezdodtek. Elkezdodtek a lelkekben, elkezdodtek az otthonokban. Hatással volt erre, hogy akkor egyszeru újságos kioszkokban meg lehetett vásárolni a magyarországi lapokat, az Irodalmi Újságot, a Szabad Népet, az Esti Hírlapot, s azokból ? valamint a rádióadásokból ? sokan érezték, tudták, hogy Magyarországon megindult egy bizonyos fajta erjedés. S ez az erjedés csapott át ide is.
Voltak, akik csak az érzelmeiket ,,merték? megnyilvánítani.
Abban az idoben a Mikónak közel száztagú kórusa volt, csak fiúkból, akkor még nem voltunk vegyes osztály, és Maxim Éva tanárno vezényletével készültünk a nagy színházban egy díszeloadásra. Annak az érdekessége, hogy a magyar Himnuszt négy szólamban megtanultuk. S persze, bekövetkezett október, az eloadásra már nem került sor. Berzsenyinek a Forr a világját ? ezt tanultuk még meg. Ötvenhatos hangulatban. Októ­ber elott nem is kis bátorság volt megtanítani egy líceumban a magyar Himnuszt. És Kodály megzenésítette a Forr a világot. A Magyarokhozt. (Bartha István, Sepsiszent­györgy ? Nagyajta)
És ilyen elozmények után jött fel 1956 magyar csillaga. A feltámadás reménysége! Az ember méltósága visszaszerzésének a reménysége. És ? micsoda büszkeség ? a magyar nép volt az elso, mely, a hatalmas szovjet birodalom egyik legkisebb országában fel merte emelni a fejét az egészet sújtó zsarnokság ellen! Csoda-e, ha minden magyar boldog volt?! A kirekesztettek, az idegen uralom alá lökött magyarok is. Sot, azok még inkább!
Egészen természetes volt, ha a magyarsággal valami történik, az minket is érint. Mindenikünknek volt egy kis piros-fehér-zöld szalagja itt-ott elrejtve, a legjobb barátainknak mutattuk meg titokban, hogy ni, nekem is van! (Eory László, Déva ? Laposnyak)
Már Rajknak a rehabilitálása sokkhatást okozott, úgy gondoltuk, hogy náluk ? a kommunista pártnál ? bomlás kezdodött. Akkor én éjjel-nappal ott ültem a rádió mellett, hogy közvetlenül tudjam figyelni az eseményeket... (Nagy László, Sepsiszentgyörgy)
És nemcsak ott ülnek Nagy László és társaik, szervezkednek is. Röpcéket szórnak a városban.
Petofi-verseket, a Talpra, magyart, a székely himnuszt gépeltük a lapokra, s akkor éjjel kiszórtuk, elhelyeztük. Mi csináltuk, ezek a tanárok, a Kossuth Kör tagjai. Már azelott kiválasztottuk a tartalmat, a szövegeket, György­jakab Miki gépelte az apja irodájában. S a cédulákat is mi terjesztettük. Egyik nap letartóztattak a röpcézés miatt egy ártatlan embert. Következo éjszaka ? hogy azt mentsük ? újra teleszórtuk a várost. Volt saját szövegünk is. Ne higgyetek ezeknek! Figyeljetek! Mi mindent tudunk, mindent látunk. Én úgy képzeltem el, hogy a forradalom folytatódni fog. Valamilyen kéziratnak is neki akartunk fogni, hogy A befejezetlen forradalom. (Nagy László, Sepsiszentgyörgy)
Nagyváradon jártam építészeti ipariskolában. Tizennégy éves voltam. Bennlakó. 24-én reggel jönnek a váradi srácok: Forradalom van Budapesten! Nekünk, bentlakóknak nem volt rádiónk. Nagy felbuzdulás volt, mi van, hogy van, beszéljetek! Ahogy véget értek az órák, kimentem, van egy rokonom Nagy­váradon, nagynéném, szaladtam oda, kapcsoltam be a rádiót, utána egyfolytában, éjjel-nappal, amikor csak lehetoségem volt, azt hallgattam. Mi történik, mi van. Persze, az osztályban ezek a beszélgetések folytak, szüneteken, órákon, órák után. Mikor csak lehetoségünk volt. Benne éltünk, egyéb nem foglalkoztatott, sem a tananyag, semmi. Nagyon közel volt Buda­pest, lehetett fogni a rádiót, és ez így ment november 4-éig vagy még tovább. (Váncsa Árpád, Nagyvárad ? Sepsiszent­györgy)
Romantikus vágyak
Voltak, akik elindultak Magyarország felé. Ott a helyünk ? gondolhatták. Ott a helyünk, ahol tehetünk valamit. Hogy ott halálmezo is lehet? Erre akkor, azokban a forró pillanatokban nem gondolt senki. Vagy ha igen, legyurte magában a félelmet. Amúgy is vannak pillanatok, amikor az emberek kezdenek nem félni. S ezek ilyen pillanatok voltak.
Baróton is megcsapta a forradalom szele az egész ifjúságot. Moyses Mártonék elindultak segíteni az ?56-os forradalmat. (Kisgyörgy László, Nagyajta)
Kettonek ? Józsa Csabi és Benjamin ? sikerült, Kovács Jancsinak s Mártonnak nem sikerült. (Bartha István, Sepsiszentgyörgy ? Nagyajta)
Több társammal voltunk Marosvásárhelyen egy munkásszállóban, mikor a rádióból értesültünk arról, hogy Magyarországon mi történik, akkor mi nyolcan elhatároztuk, hogy átmegyünk Magyarországra, csatlakozunk a felkelokhöz, és harcolunk az oroszok ellen a forradalom oldalán. 23?24-én kezdtük el a szervezkedést. Az öt nap alatt fegyverek után kutattunk, találtunk is egy pisztolyt, és annyira, hogy készültünk, jöjjünk át. Voltak közöttünk, akik ellenezték, hogy átjöjjünk, inkább ott, Vásárhelyen vagy annak a környékén próbáljunk mi is másokkal együtt kirobbantani egy forradalmat. Na, s akkor ez a szekuritáté tudtára jutott. Le is tartóztattak egykettore. (Kelemen Imre, Szováta)
Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, Nagy­váradon, Temesváron ? és még ki tudja, hol, Erdély földjén ? szervezkednek a középiskolás diákok.
Elso elképzelésünk az volt, hogy megtagadjuk az orosz tanulását, s az orosztanárunknak mondtuk is, hogy többet oroszt nem tanulunk, mert a barbár oroszok bementek Magyar­országra. Akkor röpcédulákat készítettünk, s november 5-én elhatároztuk, hogy ifjúsági szervezetet alakítunk, amelyiknek a neve: Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége, és ennek szervezeti szabályzatot szerkesztettünk. S akkor az volt a tervünk, hogy ezt az EMISZ-t kiterjesztjük egész Erdély területére, s egy alkalmas pillanatban óriási nagy tüntetést rendezünk, s követeljük, hogy a román kormány végezzen a proszovjet politikával, és hogyha ezt nem akarja, akkor követelni fogjuk Erdély függetlenségét vagy Magyarországhoz való csatolását. (Lay Imre, Brassó)
Ám nem jutnak el eddig, a legtöbb, amit tenni tudnak, a magyarságukat ápolják, megemlékeznek a magyar ünnepekrol. Ezt tették a váradi ifjak is. Verseket írnak, olvasnak fel.
Talán október 25-én vagy 26-án a SZIT ? Székely Ifjak Társasága ? megalakult Sepsi­szentgyörgyön. (Bordás Attila, Sepsi­szent­györgy)
Cselekedni, jelentoset tenni csak késobb sikerül, amikor 1957-ben és ?58-ban megkoszorúzzák a Szabadság emlékmuvét, amivel akkor az egész várost felkavarták.
Lázban voltak az egyetemisták Kolozsváron, és Temesvárott is. A diákszövetségi alakuló gyuléseken a diákság pontokba foglalja követeléseit: egyetemi autonómiát akarnak, a marxizmus és az orosz tanításának a háttérbe szorítását a szaktantárgyak oktatásának a javára, szabad óralátogatást, a diáktanácsok képviselhessék a diákság igényeit. Ezt követelték a kolozsvári képzomuvészeti foiskolások, s ezt a temesvári diákság is. Az utóbbiakat ezrével tartóztatták le.
Össze is jöttünk hát, sot, más egyetemekrol is jöttek. Fölolvastuk azokat a pontokat, amelyeket az elotte való este, 23-án leírtunk. A gyulésre rányomta a bélyegét a magyarországi hangulat. Miután elkezdtek bekiabálni nemcsak magyarul, románul is, s láttam, hogy kezelhetetlen a helyzet, akkor azt mondtam, hogy jelölje ki minden intézmény a maga delegációját, és majd találkozunk. Erre jött a szöveg: La Stadion! A stadionban! Tehát a romániai diákmozgalomnak ez volt az elso esetleges színhelye, a Stadion. Ezt nemcsak magyarok kiabálták, javarészt románok. Ekkor írtam ezt a versemet: ,,A tegnap óta vagyok gyanús. / A tegnap óta szóltam egy szót. / A tegnap óta létezem, / Életemnek hite van, véletlen? / A tegnap óta vagyok gyanús. / A tegnap óta szóltam egy szót. ? (Tîrnovan Arisztid Vid, Kolozsvár)
Temesvárott olyan román diáklázadás volt, amilyen sehol! Sehol sem történt ehhez hasonló ebben az országban. Október 31-én reggel 9-kor határozták el, hogy délben 2-kor találkoznak a magyarországi események megbeszélésére a muegyetem 115-ös szobájában. Hirdették ezt így, szobáról szobára. Nem nagy hangon, hogy találkozó lesz, de azért mindenki megtudta, és komoly követeléseik is voltak. A követelésekben benne volt az oroszok kivonulása, a demokrácia, a sajtószabadság, tehát nagyjából ugyanazok, mint Magyarországon. És ez rettenetesen fontos, mert ha ez bejön! Akkor ide is átterjed minden. (Oberten János, Temesvár)
November elsején, halottak napján Kolozs­váron a temetobe csoportosan vonuló egyetemistákhoz több százan csatlakoztak, s a spontán kezdeményezés nyílt szimpátiatüntetésbe csapott át. Talán ez volt az egyetlen spontán tüntetés Erdélyben.
(x)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép