Gazda FerencÉlo múlt: Elrabolt esztendok

2006. november 4., szombat, Archívum 2003–2007

3.
A memorandum
Kínzó gondolataimmal visszakanyarodtam a tanulmányhoz. Még csak nem is tanulmány, fogalmazvány. Mit válaszolhatok a vizsgálótiszt vádló kérdéseire? Visszatekintve a történelmi múltba, magyaráztam magamnak a fogalmazványt és összegeztem tartalmát.
A Kelet-Közép-Európában élo népek békéjét zavaró körülmény a XIX. század óta a nemzeti-nemzetiségi kérdés. Sajnos, a kérdés rendezésében az elso világháború után a trianoni békében a nyugati nagyhatalmak a csehek és balkáni szövetségeseik követeléseit kielégítendo, a valóságot mellozve vagy meghamisítva igazságtalan megoldásokat hoztak. Az évszázadok alatt kialakult, sokféle népet magában foglaló Osztrák-Magyar Monarchiát azon a címen, hogy a népek börtöne, felszámolták és feldarabolták. A Monarchiában élo népek és nemzetiségek vagy függetlenek lettek, vagy szomszédos fajtestvéreikkel egyesültek. Ugyanakkor az újonnan alakult Csehszlovákia, a megnagyobbodott Románia és Szerbia három és fél millió magyart és több millió németet kényszerített uralma alá, mert a határok újrarajzolásakor nem vették figyelembe a fennálló etnikai szempontokat. A nemzeti államaik kialakítására törekvo csehek, szlovákok, románok a határaik között élo más népek ellen állandóan fokozták az elnyomást, különféle eszközökkel igyekeztek megtörni, elüldözni osi lakhelyükrol, kivándorlásra kényszeríteni vagy beolvasztani a magyar és német nemzetiséget.
A két világháború között a román kormányok nemzetiségi politikája inkább propagandacélokat szolgált a külföld felé ahelyett, hogy a gyulafehérvári nyilatkozatnak megfeleloen rendezték volna nemzetiségeik helyzetét. Az anyanyelv használatának jogát szuk területen engedték érvényesülni; a helyhatóságokban megszorításokkal, az oktatásban csak az egyházi iskolákban, s ott is bizonyos korlátozásokkal. A törvényes intézkedések általában kimerítették a megkülönböztetés és elnyomás kritériumait.
Az erdélyi magyarság azt remélte a második világháborút lezáró párizsi békétol (1947), hogy a nagyhatalmak a trianoni határokat nem állítják vissza, már csak azért sem, mert a háború kirobbantásának okai között ott szerepelt a Trianonban etnikailag rosszul elrendezett Közép-Duna-medence. Biztató volt a reménykedésre a szovjet-román fegyverszüneti szerzodés szövege is: ,,A békeszerzodésben történo jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak nagyobb része) adassék vissza Romániának, s a szovjet kormány hozzájárul, hogy ebbol a célból a szovjet csapatok Romániával közös katonai hadmuveletekben vegyenek részt Németország és Magyarország ellen.?
Ebben a reményében azonban a magyarság csalatkozott. Nemcsak hogy visszaállították a trianoni határokat, hanem az idegen uralom alá került három és fél millió magyarságra még nagyobb elnyomás nehezedett. Amíg a trianoni békeszerzodésben pl. Romániát a nagyhatalmak kötelezték Erdélyben az uralma alá került nemzetiségek jogainak tiszteletben tartására, addig a második világháborút lezáró párizsi békeszerzodésbol ezt a záradékot teljesen kihagyták.
Emlékezve a két világháború közötti román kormányok magyarellenes nemzetiségi politikájára, az erdélyi magyarság túlnyomó többsége lelke mélyén elutasította a párizsi békét. Csak a Magyar Népi Szövetség kommunista vezérkara fogadta megelégedéssel. Attól tartott ugyanis a magyarság, hogy visszatér a román politikai vezetés az 1940 elotti magyar- és demokráciaellenes gyakorlathoz a nemzetállam megteremtése érdekében. A magyar tömegek fenntartásai a párizsi békével kapcsolatban rövid négy esztendo elteltével be is bizonyosodtak, amikor az elso koncepciós pereket a magyarság vezetoi ellen megrendezték. (Márton Áron püspök pere: 1951. július 30.)
A Bourbonokhoz hasonlóan az 1944 utáni román politika sem nem tanult, sem nem felejtett. Köztudott, hogy a két világháború között érvényesített nemzetiségellenes, nacionalista politika is hozzájárult Európa s benne Románia háborúba sodródásához.
1944 oszén, a második világháború végén a magyar nemzetiség ellen elkövetett kegyetlenkedésekre a Szövetséges Ellenorzo Bizottság azzal felelt, hogy Észak-Erdélybol a román közigazgatást kitiltotta. Nagy lecke volt ez a román nacionalizmus számára. Bár a szovjet politika elkötelezte magát Románia trianoni határainak visszaállítására, mégis a román közigazgatást csak úgy engedélyezte Észak-Erdélybe bevezetni, hogy a Groza-kormánynak ígéretet kellett tennie a nemzetiségi jogok garantálására. A Groza-kormány 1945. március 6-án tett nyilatkozatában ünnepélyesen vállalta is a kikötés teljesítését.
Viszonylag rövid ido alatt a magyar nemzetiségi kérdés rendezésében olyan eredményeket mutatott fel, mint a teljes anyanyelvi oktatás kiépítése az óvodától az egyetemig (Bolyai Tudomány-egyetem) és az anyanyelv használata a közéletben azokban a helyhatóságokban, ahol a magyar lakosság többségben volt. Úgy látszott, hogy Romániában a legjobb úton van a nemzetiségi kérdés megnyugtató rendezése. Grozát és kommunista politikát folytató kormányát azonban nem csupán humanista elvek vezették nemzetiségi politikájában, hanem elsosorban az a nagy cél, hogy a párizsi béketárgyalásokon a trianoni határok visszaállítását sikerre vigyék. Ezt el is érték, ugyanis a román kormány békedelegációja számára a Magyar Népi Szövetségtol cserébe számára kedvezo nyilatkozatot kapott.
Az MNSZ Végrehajtó Bizottságának 1945. november 15-18-án Marosvásárhelyen tartott ülésén Bányai László azt a javaslatot tette, hogy a Végrehajtó Bizottság szavazza meg: ,,az erdélyi magyarság kijelenti, hogy Romániához akar tartozni, mert a román kormány a legnagyobb megértéssel viseltetik a magyarsággal szemben?. A javaslatot nagy felháborodás fogadta, a határozat mégis megszületett, igaz, nem Bányai megfogalmazása szerint. Magam Nicolae Tatarescunak, a román békedelegáció elnökének a párizsi béketárgyalások asztalára letett szövegét ismerem: ,,Meg vagyunk gyozodve arról - jelenti ki az MNSZ százas intézobizottsága -, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerosödésének, a nemzeti jogegyenloség megvalósításának, a határok feloldásának a kérdése. Nem helyeselheto semmi olyan törekvés, akár magyar, akár román részrol, amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel a nemzeti reakció szolgálatában Erdélybol újra háborús tuzfészket teremtene. Hálásak vagyunk a Groza-kormánynak, amely biztosította politikai és közgazdasági jogainkat, és lehetové tette, hogy saját anyanyelvükön iskoláztathassuk gyermekeinket.? (Domokos Pál Péter: Rendületlenül?, 177-178., Eötvös Kiadó, Pécs, 1989)
Míg a muvelodési életben a Groza-kormány tényekkel igyekezett bizonyítani a jogegyenloség építgetését, más területeken már megindult a támadás a magyarság ellen. 1947. február 11-tol, a párizsi békétol és a köztársaság kikiáltásától, 1947. december 30-tól a román kommunisták, megkaparintva a teljes hatalmat, az osztályharc, a marxizmus-leninizmus jelszavai alatt elkezdték azt az ember- és magyarellenes politikát, amelybol ízelítot már adtak a szovjet megszállás kezdetén. Elobb az egyházi és polgári vezetoket állították félre, azután azokat az MNSZ- és kommunista vezetoket, akik útjában álltak az RKP gyakorlati politikájának, akikben még pislákolt az identitástudat halvány lángja. A kommunista párt inkvizítorai kiválóan értettek ahhoz, hogy felkutassák, kiket kell a proletárdiktatúra útjából leseperni. Kezükben volt a gazdag szovjet tapasztalat, hogy kire mit lehet ráfogni: megbújt fasiszta, horthysta, osztályellenség, klerikális reakciós, megalkuvó, a Nyugat elott hajbókoló áruló, a pártba befurakodott ellenség stb., stb. Mindezt a párt nyíltan tette, az alapszervezetekben a párttagok jóváhagyásával, s mindig egyhangú volt a megbélyegzés. A legkegyetlenebb, legembertelenebb asszimilációs politikát indította el a kommunista diktatúra a nemzetiségek, köztük a magyarság ellen.
Mit tartalmaz tehát a tanulmány, illetve fogalmazvány? Az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldatlanságát sérelmezi, kimutatva azt, hogy a Trianon elotti magyar adminisztrációban, ha nem is volt általánosan kielégíto a nemzetiségek helyzete, de jobb volt, mint a Trianon utáni, és ezen még rontott a párizsi 1947-es békeszerzodés. Ezt kellene mindenki számára megnyugtatóan rendezni.
Hogyan? Erre a kérdésre próbál feleletet adni a tanulmány.
A nemzeti törekvések következtében Erdély népeinek évszázados békés együttélését 1848-tól, de még inkább a trianoni (1920) és a párizsi (1947) békétol állandó veszélyt jelento nyílt vagy titkos politikai harc váltotta fel. A két említett igazságtalan békediktátum méltánytalanul súlyos csapást mért a kisebbségi sorsba taszított magyarságra. Az egységes nemzeti államot máról holnapra megteremteni akaró román politika, kihasználva a számára kedvezo nemzetközi hatalmi viszonyokat, újabb támadást indított - most a lenini nemzetiségi politika hazug jelszavaival - az erdélyi magyarság felszámolására.
A tanulmány Erdély történetének négy nemzetközi közjogi viszonyát vizsgálja meg: Erdély mint a magyar királyság része, Erdély mint független állam, Erdély mint a román állam része és Erdély megosztva Magyarország és Románia között. A négy történelmi közjogi helyzetet szigorú kritikának alávetve, mindenféle szempontból mérlegelve a két érdekelt nép szemszögébol mindenik elrendezés elonyeit és hátrányait, a tanulmányíró Erdély területének megosztása mellett foglal állást, a lakosság számarányának megfeleloen lakosságcserével egybekötve. A vizsgált négy megoldási forma közül ez felelne meg leginkább a két nép érdekeinek, s ez adná a legnagyobb támaszt a kelet-közép-európai és az európai béke ügyének, s végül is ez oldaná meg igazságosan az erdélyi nemzetiségi kérdést. Persze, mindent a két nép teljes egyetértésével és az Egyesült Nemzetek támogatásával (kell) megvalósítani.
Az elso kihallgatás benyomásom szerint inkább tájékozódó jellegu volt. Alig esett szó a ,,memorandum?-ról, valószínuleg még nem tanulmányozták. De más irányba mutató kérdéseket nem tett fel nekem a kihallgató tiszt. Nyugtalanságom nem csökkent.
Az egyik cellatársam elmondta, hogy ok sokan vannak együtt letartóztatva, és több tiszt vizsgálja ügyüket. Minden cél nélkül mondja-e ezt, vagy a beszélgetés elindításának szánta, hogy kiszedje belolem, hányan vagyunk, és miért vagyok letartóztatva - nem tudtam. Igaz, én sem fuztem kommentárt szavaihoz.
Tisztában voltam azzal, hogy nem lesz könnyu a tanulmánnyal kapcsolatos kihallgatás. Tartottam is tole, állandó feszültségben voltam miatta. Többször végiggondoltam. Hogy a rendszer által tiltott verseket olvastam, vagy a forradalom alatt megjelent magyarországi újságokat átböngésztem, a tanulmányhoz viszonyítva kevésbé tartottam veszélyesnek.
Biztosra vettem, hogy az ankét fo irányítói: Bainer ornagy és Gruia Manea összedugták a fejüket, áttanulmányozták a dolgozatot, a nyomozó és vizsgáló tisztekkel érdemben megtárgyalták a vizsgálat lefolytatását. Az elso kihallgatás elott nem láttam súlyosnak a helyzetemet. Bár gondoltam arra, hogy a dolgozatot, amelyet nálam magukhoz vettek, buntárgynak veszik. A házkutatáskor olyan nyomra egyáltalán nem akadtak, amely bizonyította volna, hogy foglalkozom vagy foglalkoztam a dolgozattal. Semmiféle általam leírt jel, ceruzavonás nem árulkodott tanulmányozásáról. Az elso kihallgatás után azonban rádöbbentem, hogy állításomat nem hiszik el, igaz, az ellenkezojét sem tudják bizonyítani. Vehetik a dolgozatot elotanulmánynak egy memorandumhoz. Mennyi az, amiért felelosséggel tartozom? Vannak dolgok, amelyek alól kibújni nem lehet, mert dr. Dobaival és Komáromyval is kapcsolatban vannak. Mit vallanak ok?
Átgondoltam a védekezésemet. Dr. Dobai nem beszélt nekem semmiféle memorandumról, amint hogy igaz is volt. Az írás nem memorandum, nem tanulmányoztam, észrevételeket a benne foglaltakhoz nem fuztem, céljairól bizonyosat nem tudtam. A tiltott sajtótermékeket pedig csak magamban olvastam.
(x)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-11-04: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás