Kettős feladat hárul tehát a magyar államfőjelöltre: a közösség mozgósításán múlik a szövetség választási eredménye, és a második fordulót megelőző tárgyalási pozíciója, ugyanakkor azonban jelölése az erdélyi magyarság számára csak akkor válna igazán hasznossá, ha kampánya során a románság felé is közérthetően, meggyőzően közvetítené az autonómiatörekvéseket.

Kelemen Hunornak a kampány kezdetén megfogalmazott üzenetei egyelőre teljesíteni látszanak e feltételeket, hiszen programjában és első beszédeiben a magyar nyelv hivatalos nyelvvé minősítéséről, az alkotmánymódosítás szükségességéről, a nemzetállam kifejezés törléséről, a történelmi régiók elismerésének szükségességéről, a területi és a kulturális autonómiáról szólt. A magyarságnak megfogalmazott üzenet tehát világos, kérdés azonban, hogy a román média által az esélytelenek kategóriájába sorolt RMDSZ-es jelölt hangja eljut-e bár a román elitig. Egyelőre ugyanis a sajtóban inkább csak a három esélyesnek tartott jelölt — Traian Băsescu, Mircea Geoană, Crin Antonescu — uralja a teret, az időt és a képernyőket, s ez nem sok jóval kecsegtet a többségi társadalom által kényesnek vagy éppen tabunak minősülő témák kapcsán esetleg kibontakozó érdemi viták tekintetében. Az elmúlt hetekben kirobbant, vélhetően a választásokig elhúzódó politikai válság sem kedvez túlságosan a számunkra fontos kérdések vitájának, mint ahogyan az sem valószínű, hogy a nacionalista érzelmű választók szavazataira is pályázó elnökjelöltek túl nagy empátiával viszonyulnának a magyarság követeléseihez.

Paradox módon azonban éppen esélytelenségében rejlik Kelemen Hunor esélye: a rendkívül mocskos kampány sárdobálásából kívül maradva a normalitás hangján tolmácsolhatja a magyarság üzenetét. De hogy küzdelme ne váljék szélmalomharccá, az RMDSZ-nek is jelöltje programjához, üzenetéhez igazodva, elvszerűen, következetesen kell politizálnia a választások két fordulója közötti időszakban is, amikor vélhetően igencsak megugrik a magyar szavazatok ára.