Látogatóban az MSC-nél
Munkás Sport Club néven indult, ma Municípiumi Sport Club néven szalad. Ha Konstancán, Szatmárnémetiben, Temesváron vagy Suceaván - hogy csak az ország négy sarkát említsem - megkérdezed az utca emberét, mondjon egy sportegyesületet Sepsiszentgyörgyr?l, szemrebbenés nélkül rávágja: Ah, CSM, azaz MSC.
Nem vitás, a megyeközpont, ezen túl a megye sportéletének zászlóviv?je. Az volt több mint három évtizeden át, és az ma is az eredmények alapján.
Sportéletünk zászlóviv?je - rang ez, és nem is akármilyen; rang ez, mely kötelez, mindenekel?tt a hagyományok ápolására, az eddigi eredmények s ez eredményeken alapuló érdemek túlszárnyalására, mely az állandó mozgásban lev? gazdasági és sportmozgalmi viszonyok között egyáltalán nem gondtalan feladat. De mindenképpen meg kell oldania, hiszen ez a hivatása, s ezt várja t?le a sportközvélemény.
E gondolatokkal kerestem fel Sánta Károlyt, a klub igazgatóját.
- Néhány kézilabda-mérk?zést leszámítva az MSC maga mögött tudhatja a 2006-os sportévet. Az eredmények tükrében milyennek min?síted a klub teljesítményét? Elégedett vagy? - hangzott els? kérdésem Sánta Károlyhoz.
- Ha figyelembe veszem a körülményeket, melyek kétségtelenül rányomták bélyegüket az összteljesítményünkre, akkor az elfogadható jelz?t használhatom. Hogy érthet?bb legyek, a mögöttünk maradt id?szakban néhány sérülés - gondolok itt a két olimpiai kerettagra, a tornász Bucur Adira és az atléta Marcel Iona?cura - lépett közbe, és gátolta meg eredményességünk kibontakozását, volt egy generációváltás, lásd Maghiar Adrian és Rigó Feri fokozatos visszavonulását, a kézilabdacsapat néhány id?sebb játékosának kiválását, ez utóbbiak olyan periódusban, amikor a város utánpótlásbázisában éppen egy ?r tátongott, s nem segíthette a klubot üt?képes kézilabdázókkal. És akkor még nem szóltam arról a zavaros hangulatról, mely körüllengte sportéletünket, a klubét is. Mindenki mindenr?l beszélt, de arról egy szót nem ejtettek, hogy a jó és eredményes tevékenység folytatása érdekében feltétlenül kell lennie egy korrekt kapcsolatnak az utánpótlás-nevelés és a klub között, egy korrekt és ?szinte kapcsolat, de ez éppen hiányzott és hiányzik most is.
- Ez, kétségtelen, zuhanáshoz vezetett.
- Az is volt, de szerencsére sikerült megállítani. Láttam, hogy az atlétikában van néhány ember, akire érdemes odafigyelni, áldozni, bebizonyosodottnak véltem azt a tényt, hogy az atlétikában mi nem engedhetjük meg az ide-oda kapkodást, és azt kell továbbra is csinálnunk, amire adottak a feltételeink, ez pedig a közép- és hosszútávfutás. Ehhez adott az új hullám is, van három (és mindhárom sepsiszentgyörgyi) tehetséges futónk- a Feisthammel testvérek és Csutak Hunor -, akik szerencsésen kapcsolódhatnak a versenyben maradtak mellé.
- És akik mellé még lehet találni egy-két tehetséges futót itt, a megyében, csak szét kell nézni azokon a versenyeken.
- Mármint azokon, amelyeket bejelentenek, beharangoznak? azokra gondolsz te is, nemde? A sportág s általában a sportélet magas rangú vezetése nem kényeztet el a versenyekkel, az utóbbi id?ben pedig azt a keveset is titokban rendezik, még a klubnak is csak az utolsó percben szólnak?
- Azt tapasztaljuk mi is, a sajtóban dolgozók, mi, akik jól emlékszünk arra, hogy a hetvenes, nyolcvanas években tizenöt-tizennyolc megyei versenyt rendeztek itt, a megyében, ezekhez jött hozzá az ilyen-olyan körzeti szakasz, az országos dönt?, a csapatbajnokság, a városok kupája? Az id? tájt kétségtelenül jobban lehetett válogatni. Végül is ma hány atlétát számol a klub?
- Tizenkett?t, s ebb?l három szentgyörgyi, de annak mondhatjuk már - kár, hogy visszavonulóban vannak - Maghiart és Rigót is.
- Mennyibe került a klubnak ez a tizenkét atléta ebben az évben?
- Jó egymilliárd lejbe.
- Hány érmet hoztak az országos és a Balkán-bajnokságról, mert idén magasabb szint? versenyeken - Európa-, világbajnokságon, Európa-kupán - nem szerepeltek?
- Hat arany-, három ezüst- és hat bronzérmet. Magam is vallom, a mérlegük volt már jobb is.
- Mikor lesz igazán versenyképes a m?anyag borítású atlétikai pályánk?
- Soha. Mire sikerül megvennünk a felszereléseket, tönkremegy a m?anyag borítás, melyen ma úthenger jár, tegnap négykerek? motoros járgány is járt? Semmi jelét nem látom annak, hogy a korszer? versenypálya felé haladnánk. Örvendeni fogok, ha még két-három évig üzemképesen láthatom a pályát, s dolgozhatnak rajta az atléták.
- Nagyon eredményes szakosztály a birkózóké. Kívülr?l nézve úgy t?nik, itt bejött és gyümölcsözött az MSC-ISK kapcsolat.
- Az MSC-ISK-ban csak a név közös, a költségek nem. A több pénzt az MSC adta.
- Na de az ISK termében edzettek és edzenek a birkózók.
- Ez így igaz. Na de azt is elmonhatom itt és most, hogy ha kell, percek alatt elkészíthetjük a küzd?teret itt, a sportcsarnokban is? Na de nem ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy amíg úgy t?nik, gyümölcsöz? a kapcsolat mindkét félnek, hagyni kell, hogy m?ködjön és gyümölcsözzön. Annak idején azt mondtam, azt javasoltam, hogy legyen a klubnak jó tíz versenyz?je, hogy tudjuk támogatni a birkózást, így aztán nem tízet, többet (szerk. megjegyzés: Mátéfi Árpád edz? szerint 23 birkózója van a klubnak) támogatunk. Jól is m?ködik a szakosztály, nagyon eredményes. És még jobb, még eredményesebb lehetne, ha az edz? jobban ráfigyelne arra a tíz birkózóra, hogy el?bb-utóbb túllépjen az országos bajnokság érmei nyújtotta elégedettségen, s célul t?zhesse ki a nagy világversenyeken való részvételt. A világ- és Európa-bajnokságokra, na meg az olimpiai játékokra gondolok.
- Nem ilyen népes a tornaszakosztály.
- Nem, ott van egy olimpiai kerettagunk (Bucur Adrian), egy ifjúsági válogatottunk (Vass Zsolt) és még hat tornászunk. Véleményem szerint b?víthet? a szakosztály, ha van a környéken tehetséges gyerek, be kell hozni, a klub tudja támogatni ?ket.
- A Mikes Kelemen F?gimnázium termében edzenek, amikor...
- Amikor itt, a sportcsarnok lelátója alatt kiképzett raktárban hatvanezer euró érték? felszerelést ?rzünk. Kellene, persze, hogy kellene egy külön tornacsarnok, s akkor akár olimpiai központot is életre hívhatnánk, hiszen adott hozzá a szerek mellett a szakember is. Kedvcsinálónak rendeztünk is itt, a sportcsarnokban jó néhány nemzetközi versenyt, országos bajnokságot, itt tartotta férfi tornászválogatottunk többször is edz?táborozását. Kínlódnak a Mikes kis és természetesen túlzsúfolt tornatermében a város tornászai, éppen ideje volna már, hogy egy külön sportcsarnokot kapjanak.
- Erre is sokáig kell várnunk. Addig is nézzük a negyedik szakosztályt, a n?i kézilabdát, hiszen még három forduló, s akár ?szi bajnokokként vonulhatnak leányaink a téli vakációra, hogy sz?jék tovább szuperligás álmukat.
- Az edz?váltáskor - Farkas Csaba, Kovács Emese helyére Lechner Ferenc, Policsek András lépett - úgy indultunk el, hogy három év leforgása alatt kell fels?bb osztályú szintre felhozni a csapatot. Közben fentr?l jött az ötlet, hogy lehet ez a fels?bb osztályba lépés korábban is. Az MSC vállalta a partnerséget, az ezzel járó költségek egy részének fedezését. Menet közben aztán kiderült, hogy egyedül maradt. Az utóbbi fél évben a klub szakosztályai közül a kézilabda kapta a legtöbb pénzt, körülbelül egymilliárd lejt. Ez az anyagi ráfordítás felülmúlja a klub reális képességeit. Ráadásul ,,utánpótlást nevel? bázisunk? sem volt felkészülve erre a nagy lépésre, melyet, még egyszer hangsúlyozom, fent találtak ki, hiszen korosztályok maradtak ki munkájukból, s adott pillanatban nem tudtak játékosokkal besegíteni, tehát részükr?l hiányzott a jó együttm?ködés. A klub körül kialakult egy rossz hangulat, s azok keltették, akik ludasok voltak a korosztályok kimaradásában, és abban, hogy a csapat nem tarthatott lépést a szövetség új szabályzatának követelményeivel? Sejtem, azt akarod mondani, hogy most kínálja magát egy kiskapu, mely a fellépést el?bbre hozhatja, mint a három év. Nem zárkózom el a kiskapu lehet?sége el?l. Egyszer?en csak az aggaszt, hogy ezen még két csapat - a Piatra Neam? és a CSM Ploie?ti, melynek háta mögött ott áll az Activ is - akar belépni. A kérdésem: Mi el? tudjuk-e teremteni azokat a versenyfutáshoz szükséges feltételeket, amelyekkel a két versenytárs már jórészt rendelkezik? Ezen kell mindannyiunknak elgondolkoznunk.
- Az elmodottakból azt a következtetést vontam le, hogy a beígért hozzájárulásokból nem valósult meg minden, s könnyen megtörténhet, hogy a klub éppen a kézilabdára fordított, el?re be nem ütemezett pénzek elköltése miatt negatív mérleggel zárja az évet, akkor pedig mi lesz tovább a kézilabdacsapattal?
- A megígért összegekre szükségünk van, hogy évet zárhassunk. Megtehetjük, hogy végigvisszük a megkezdett bajnokságot, de akkor feléljük a klub egész évi költségvetését. Ezt pedig nem hiszem, hogy akárnák ott fent.
- Véleményed szerint hogyan tovább?
- Le kell ülni, s új alapokra kell helyezni a kézilabda egész támogatási rendszerét, más szavakkal fogalmazva: meg kell teremteni az összeköt? kapcsot az álom és a valóság között.
- A klub szakemberei, edz?i?
- Révész Katalin (atlétika), Oláh János (torna), Mátéfi Árpád (birkózás), Lechner Ferenc és Policsek András (kézilabda).
- Túl a jobb és egyre jobb eredményeken még mit vársz a közeled? új esztend?t?l?
- Hozzon mindenkinek jó egészséget.
A klubnak pedig - s ezt mondjuk mi - sok szerencsét, hogy javíthassa mérlegét, hogy közelebb hozhassa álmaihoz a valóságot.
Áros Károly